Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

2025. február 5., szerda

fejlődés


Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

2024. november 29., péntek

rés a nagy falon

Amikor a kínaiak úgy döntöttek, hogy békében fognak élni, felépítették a nagy kínai falat. Azt hitték, hogy a magassága miatt senki sem tudja majd megmászni... Az építkezést követő 100 évben azonban a kínaiakat háromszor többször támadták meg, s hatoltak be az országba, mint előtte.


Az ellenséges gyalogos katonáknak soha nem kellett felmászniuk vagy áthatolniuk a falon. Mert mindig megvesztegették az őröket, és így a kapukon át jutottak be. A kínaiak magas és vastag falakat építettek fel; de a katonáik karakterét nem tudták felépíteni.

Az emberi jellem építése nagyon más és nagyon fontos...minden más felépítését meg kell előzzön. Erre van szüksége ma is minden generációnak.

Ahogy egyszer valaki mondta: „Ha el akarsz pusztítani egy nemzetet, ahhoz három út van:
- pusztítsd el a család szerkezetét
- tedd tönkre az oktatási rendszerét
- becsülde le és alacsonyítsd le a példaképeiket és referenciáikat.”

A világ erre felé halad, hogy "ne higyj senkinek!", nincs megbízható információ forrás, minden viszonylagos. Ha nem lesznek megfelelő karakterrel rendelkező férfiak és nők a falakon, őrhelyeken, a családok élén, az oktatásban, akkor el fog veszni a nép...mindenki.

2024. november 27., szerda

kolibri és a keselyű

"Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak,
dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek,
tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek."
Fil 4:8 EFO


Mivel az ember azt találja meg, amit keres, jól át kell gondolnunk, mit is helyezünk magunk elé.

A régi mese szerint, egy keselyű és egy kolibri ugyanazon sivatag fölött repdesett. A keselyű a halált kereste, egy rothadó tetemet, amelyet megehet, így azt is talált: rothadó tetemet és halált. Ezzel szemben a kolibri egy virágot és az annak nektárjában lévő életet kereste. A kolibri életet talált.

Mindkettő azt találta, amit keresett. Nagyon vigyázzunk, mit keresünk, min gondolkodunk, és mit engedünk át az elménk ajtaján. Ne feledjük, a gondolataink rengetegéből fakadnak szavaink.