Carmilla  értékelése


Carmilla 

    Szeretem Sopsits filmjeit, eleve a témaválasztásait, és ebben a filmben az a legdurvább, hogy lényegében saját élményeken alapul. Korábban egy rádióriportban hallottam mesélni intézeti gyerekkoráról, ami eléggé ledöbbentett. Kár, hogy azóta sok idő eltelt (mármint a rádióműsor hallgatása óta), de csak most volt alkalmam megnézni ezt a filmet. A gyerekszereplőket valamiért nem éreztem ezúttal elég hitelesnek. Nem tudom miért, de inkább csak színészkedő gyerekeket láttam bennük mindvégig, pedig Máté karaktere kifejezetten tetszett. spoiler


Torzók (2001)

Torzók (2001)

Soproni Áron kilenc éves. Szülei fél éve váltak el, a bíróság a fiút az apjának ítélte, aki pár hónap küszködés után a gyermeket intézetbe adja. 1960-ban vagyunk, pár évvel a forradalom után. Áron megérkezik a nevelőotthonba. Az intézetben vasfegyelem van: az ötvenkét gyereket három nevelő és az igazgató tartja kordában, nem éppen humánus eszközökkel.

A Torzók elsősorban lélekrajz és lelkiismeret tanulmány. Elembertelenedett világot ábrázol. Egyfajta evilági pokol-víziót. Képeit a németalföldi festményeket megidéző túlvilági időtlenség, szomorú szépség, hideg, szürkés kék éjszakai fények visszafogottsága hatja át. Volker Schlöndorff első filmje, Az ifjú Törless vagy Szász János Wittman fiúkja tárt fel hasonlóan kegyetlen világot, melyben gyermek főhőseiknek az erőszak élvezete és gyűlölete között kellett választania.