HU208246B - Sitting- or lying-furniture - Google Patents

Description

A találmány tárgya ülő-, van fekvőbútor, amelynek van egy fejrésze, mely a bútorkeretváz háttámasza és hátfala közötti térbe betolható, továbbá van egy ülőpárnázattal ellátott ülőkerete, valamint párnázattál ellátott középső kerete, ahol a bútor ülőhelyzetében az ülőpárnázat alatt elhelyezkedő középső keret a bútor fekvőhelyzetében a fejrész és az ülőkeret között helyezkedik el.

Az ilyen típusú ismert bútoroknak az az előnyük, hogy a bútorszövettel behúzott ülőpárna a bútor fekvőhelyzetében a lábak felfekvésére szolgál, miáltal nincs olyan erősen igénybe véve, és mind a középső párnás rész, mind a fejrész kopásálló, könnyen kezelhető, illetve gondozható anyaggal húzható be, mivel ez a két rész a bútor ülőhelyzetében nem látható. Továbbá, a fekvés magassága kb. az ülési magasságnak felel meg, ami jól megfelel a bútorhasználó igényeinek.

Az ilyen típusú ismert bútoroknál azonban hátrányként jelentkezik, hogy a bútornak az ülőhelyzetből fekvőhelyzetbe, valamint viszont történő átalakításakor gyakran lép fel nem kielégítő működés, azaz működési zavar.

A találmány célja egy, a bevezetésben ismertetett típusú olyan bútor létrehozása, amelynek kezelése egyszerű, és amely az ülőhelyzetből a fekvőhelyzetbe és viszont történő átalakításnál biztonságosan működik.

Ezt a célt, illetve feladatot a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a középső keretre a két vége közelében támasztólábak csatlakoznak csuklósán, amelyeket egy tolórúd köt össze egymással, továbbá hogy a középső keret az ülőkerettel egy tolórúd útján van összekötve, mely tolórúd az ülőkeretben lévő vezetékben elcsúszhatóan van megvezetve.

A találmány szerint kialakított bútornál az ülőkeretnek a bőtorkeretvázból történő kihúzásakor ez először áthúzódik az alsó középkeret felett, amit azután magával visz és azt a két támasztólábának elfordításával megemeli.

Az ismert ilyen típusú bútoroknál hátrányos továbbá, hogy a középső keret és az ülőkeret, illetve azok pámázatának kezelésekor egymáson súrlódnak, illetve fekvőhelyzetben ezen két párnázat között egy rés marad, amelyet az ülőkeret visszatolásával kell eltüntetni. Ezen hátrány kiküszöbölése érdekében a találmány egy további jellemzője értelmében a középső keretben lévő vezetőrúd egy hosszanti nyílásban van vezetve és legalább egy kötőlemez útján a közelebb lévő támasztólábbal össze van kötve. Az ülőkeret állványt ezért a vezetőrúdnak a hosszanti nyílásban való eltolása útján automatikusan a középső keretre húzzuk rá.

Annak érdekében, hogy a középső keret automatikus emelését elérjük, célszerűen a középső keretnek a fejrészhez közelebbi támasztólábát két vezetékben vezetjük, amelyek lényegileg egymással párhuzamosan helyezkednek el, ahol az egyik vezeték, amelyben a támasztóláb elfordíthatóan van ágyazva, hosszabb, mint a másik vezeték és el van látva egy végütközővel. Emellett előnyös, ha a fejrészhez közelebbi támasztólábat egy kétkarú emelővel kötjük össze, amely a középső kereten elfordíthatóan van ágyazva és amelyre a tolórúd kapcsolódik. A fejrész is erre az emelőre van csuklósán rákapcsolva,

A találmány értelmében továbbá az ülőkereten, állványon egy, két helyzet között elfordítható láb van elrendezve, ahol az egyik helyzetben - mégpedig a fekvőhelyzetben - az ülőpárnázat vízszintesen, míg a másik - azaz az ülő - helyzetben az ülőpárnázat ferdén helyezkedik el.

A továbbiakban a találmányt annak példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben a csatolt rajzok segítségével, ahol:

- az 1. ábra a találmány szerinti ülőbútor oldalnézetét mutatja, részben metszetben;

- a 2. ábrán az 1. ábra szerinti bútort valamivel kisebb léptékben, fekvőbútorként szolgáló helyzetben látjuk, ugyancsak oldalnézetben, részben metszetben.

Az itt következő ismertetésben a bútornak csak az egyik oldalát írjuk le és mutatjuk be, úgyhogy két támasztólábról stb. van szó. Itt azonban abból kell kiindulni, hogy ezek az alkatrészek párosával nyernek alkalmazást (tehát két pár támasztóláb stb.).

Az 1. ábrán látható bútor (1) bútorkerettel rendelkezik, melynek párnázott (2) fejrésze, (3) párnázattál ellátott (4) középső kerete, valamint (5) párnázattál ellátott (6) ülőkerete van. Az (1) bútorkerettel mereven összekötött (7) háttámasza is van.

A (4) középső keretnek két, görgőkkel ellátott (8 és 9) támasztólába van, amelyek a (4) középső keret végeinek környezetében helyezkednek el. A (8) támasztóláb egy kétkarú (10) emelővel van összekötve és a (11), valamint (12) vezetékben, illetve vezetéken van megvezetve, amely vezetékek egymással lényegileg párhuzamosan helyezkednek el. A (11) vezeték pályája hosszabb, minta (12) vezeték pályája és (11’) végütközővel van ellátva. A (8) támasztóláb a (11) vezeték pályájában elfordulható módon van ágyazva és alsó végén (12’) görgővel rendelkezik, amely a (12) vezeték pályáján fut.

A (10) emelő továbbá (13) tolórúddal van csatlósán összekapcsolva, melynek másik vége a (14) forgáspont körül elfordítható (9) támasztólábhoz kötődik. A (15) rugó hatására a (9) támasztóláb az óramutató járásával ellentétes irányban igyekszik elfordulni. A (9) támasztólábra csatlakozik ezenkívül a (16) kötőlemez, amely a másik végén a (17) tolórúddal van összekötve, ahol is ezen két alkatrész csuklós összekötése a (18) hosszúkás nyílásban van megvezetve. A (17) tolórúd a maga részéről a (6) ülőkeretben elrendezett (19) vezetékben csúszható módon van vezetve.

A (6) ülőkeret két állás között elfordítható (20) lábbal rendelkezik, ahol az (5) ülőpárnázat a 2. ábrán bemutatott fekvési helyzetben vízszintesen, míg az 1. ábrán látható ülési helyzetben ferdén helyezkedik el. A (6) ülőkeret további a (21) görgő útján támaszkodik a talajra, illetve padlózatra.

A (2) fejrész egyik vége ugyancsak a (10) emelőhöz van csuklósán kapcsolva. A (2) fejrész további megtámasztása a (22) támasztórúd útján történik.

Amikor a bútort az ülőhelyzetből a fekvőhelyzetbe akarjuk átalakítani, akkor a (6) ülőkereten húzni kezd2

HU 208 246 B jük, úgyhogy a (6) ülőkeret a (4) középső kereten át előre gördül. A (6) ülőkeret emellett addig marad ferde helyzetében, amíg a (20) láb görgője a (23) ütköző útján meg nem akad, miáltal a (20) láb elfordul és a (6) ülőkeret megemelkedik. A (17) tolórúg vége a (19) vezetékben csúszik és eleinte megtartja a körülbelül függőleges helyzetét.

Amint a (17) tolórúd elérte a (19) vezeték végét, akkor a (4) középső keretet magával viszi, miközben a (8 és 9) támasztólábak eleinte megtartják az 1. ábrán látható elfordult helyzetüket. Amikor azonban a (12’) görgő a (12) vezeték végét, a (8) támasztóláb pedig a (11’) végütközőt eléri, akkor a (8) támasztóláb az óramutató járásával megegyező irányban felfelé billen, illetve fordul és a (13) tolórúd segítségével a (9) támasztólábat is magával viszi. Ezzel egyidejűleg a (18) hosszanti nyílásban való megvezetés következtében a (17) tolórúdra is ráhúzódik és az (5) ülőpámázat, valamint a középső (3) párnázat között a mozgás kezdetekor található résbe csatlakozik.

A (10) emelő elfordulása révén a (7) háttámasz mögötti (2) fejrész is előhúzódik, a (22) támasztórúd elfordulása során.

A találmány keretében számos módosítás is lehetséges a bemutatott példaképpen! alaktól. így például a (16) kötőlemez, illetve a (17) tolórúd, vagy vezetőrúd csuklósán csatlakozhat a (13) tolórúdhoz, vagy a (8) támasztólábhoz.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Ülő- vagy fekvőbútor egy fejrésszel, amely a bútorkeretváz háttámasza és hátfala közötti térbe betolható, továbbá egy ülŐpámázattal ellátott ülőkerettel, valamint párnázattál ellátott középső kerettel, ahol a bútor ülőhelyzetében az ülőpárnázat alatt elhelyezkedő középső keret a bútor fekvőhelyzetében a fejrész és az ülőkeret között helyezkedik el, azzal jellemezve, hogy a középső kereten (4) a két vége környezetében támasztólábak (8, 9) vannak csuklósán rögzítve, melyeket egy tolórúd (13) köt össze egymással, továbbá hogy a középső keret (4) az ülőkerettel (6) egy tolórúd (17) útján van összekötve, amely tolórúd (17) az ülőkeretben (6) lévő vezetékben (19) eltolhatóan van vezetve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy a tolórúd (17) a középső keretben (4) egy hosszanti nyílásban (18) van vezetve és legalább egy kötőlemez (16) útján a közelebb elhelyezkedő támasztólábbal (9) van összekötve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy a középső keretnek (4) a fejrészhez (2) közelebbi támasztóláb (8) két vezetékben (11, 12) van megvezetve, amelyek lényegében egymással párhuzamosan helyezkednek el, ahol is az egyik vezeték (11), amelyben a támasztóláb (8) elfordulhatóan van ágyazva, hosszabb, mint a másik vezeték (12), és el van látva egy végütközővel (11’).
4. 4. A 3. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy a fejrészhez (2) közelebbi támasztóláb (8) egy kétkarú emelővel (10) van összekötve, amely a középső kereten (4) elforgathatóan van ágyazva és amelyre a tolórúd (13) kapcsolódik.
5. 5. A 4. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy az emelőre (10) a fejrész (2) csuklósán van csatlakoztatva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy az ülőkereten (6) két állás, illetve helyzet között elfordítható láb (20) van elrendezve, ahol az egyik állásban, illetve helyzetben - ez a fekvőhelyzet - az ülőpárnázat (5) vízszintesen, míg a másik állásban, illetve helyzetben - ez az ülőhelyzet - az ülőpámázat (5) ferdén helyezkedik el.