HU195739B - Ski binding - Google Patents

Description

A találmány tárgya sikötés sífutó lécekre.

A találmány szerinti elkötést versenyzők és amatőrök egyaránt használhatják. A találmány szerinti sikötés korcsolyázó sífutó stílus alkalmazása esetén is biztosítja a sicipő megbízható rögzítését.

A sífutásban a korábban elterjedt .Racíng Norm 38 típusú sícipők helyett az utóbbi években egyre inkább tért hódit a .Racing Norm 50 típusú sicipők használata. A hagyományos sífutó stílus és jól előkészített pályák esetén a korábbi .Racing Norm 38 típusú sícipők használata feltétlenül kedvezőbb volt, mivel annak keskeny orrésze a sifutó elrugaszkodásának hatásosságát nem mérsékelte. A cipőtalp orrészének keskeny kialakítása következtében ugyanis a sicipő talpa az orrészen történő hajlitással szemben csak csekély ellenállást fejt ki.

A korcsolyázó sifutó stílus térhódítása azonban a síkötésekkel szemben megváltozott követelményeket támaszt. Korcsolyázó elrugaszkodáskor a sicipő talpa fokozott csavaróhatásnak van kitéve, ami a cipőtalp csavarással szembeni ellenállóképességének növelését teszi szükségessé. A .Ratafella típusú ismert sikötés ebből a szempontból kielégítő merevséget - rögzítést - biztosít, ami a sílécek jó irányíthatóságát eredményezi. Ez a fajta sikötés azonban egyéb követelmények szempontjából - például korcsolyázó elrugaszkodás szempontjából, ahol a sicipő talpa elcsavarodik - nem túl kedvező.

Ismert, hogy a sicipők műanyag cipőtalpának keresztmetszete a sicipő orrától a sarok felé növekszik. A cipőtalp vastagsága tehát a siző lábának körzetében nagyobb. Ebből következik, hogy a sícipőnek a síléchez a sizö lába körzetében történő rögzítése esetén a cipőtalp elcsavarodással szembeni ellenállóképessége nagyobb, ami korcsolyázó stílus esetében, ahol az elrugaszkodáskor a elkötésre ható erók jelentősek, különösen fontos. A sicipönek a siző lába körzetében történő rögzítése ugyanakkor nem előnyös, mivel ebben a körzetben olyan rögzítés létrehozása, amely a sikötéssel szemben támasztott többi követelményt is kielégíti, rendkívül nehézkes.

A sícipőnek a siző lába körzetében történő rögzítése továbbá azért sem előnyös, mert ezáltal a cipőtalp hossztengelyre állított függőleges síkban történő elhajlítással szemben jelentős ellenállást tanúsít, ami a síző hagyományos futóstílusban történő elrugaszkodásának hatásosságát csökkenti.

A fentiekből kitűnik, hogy a sicipő rögzítésének az alkalmazott sifutóstílustól (hagyományos, illetőleg korcsolyázóstilus), valamint a hó- és terepviszonyoktól (például friss hó, jeges pálya, stb.) függő célszerű kialakítása szempontjából a sícipő talpának elcsavarodással szembeni ellenállóképessége, illetve függőleges sikban történő előrehajlítással szembeni ellenállóképessége két, egymásnak ellentmondó követelményt támaszt. A függőleges síkban történő előrehajlítással szembeni ellenállóképesség a rögzítés helyének hossztengely mentén történő eltolásával '•áltoztatható. A sikőtések ismert rögzítőkoni.trukciói azonban a rögzítés helyének egyazon sicipő hossztengelye mentén történő változtatására nem, vagy csak rendkívül bonyolult módon alkalmasak.

A 3240750 számú DE-beli közzétételi iratból olyan sikötés ismert, amelynek tartócsapjai (tartócsappárja), valamint rögzítöeleme van, amely a sícipő függőleges síkban történő elmozdulását megakadályozza. A tartócsapok egyik része közvetlenül a silécbe (vagy a sícipőbe) van ágyazva, kiálló másik része pedig a sícipő talpában (vagy a sílécben) kialakított megfelelő ellenfuratba történő bevezetésre szolgál. A sicipő függőleges síkban történő elmozdulásának megakadályozására különböző rögzítőelemeket használnak.

A megoldás előnye egyszerű konstrukciója, jó előállíthatósága, gyors fel- és lecsatolás biztosítása, valamint különböző rögzítéstípusok alkalmazásának lehetősége. Hátránya ugyanakkor, hogy a sícipő rögzítésekor· és oldásakor a kéz segítsége elkerülhetetlen.

A 8425984 számú DE-beli szabadalmi leírásból ismert síkötésnek hasonlóképpen a sílécben rögzített és a sicipő talpának ellenfurataiba történő bevezetésre szolgáló tartócsapjai vannak, továbbá laprugóként kialakított rögzitőeleme van, amelynek egyik vége a sílécen van rögzítve, másik vége pedig kengyelszerűen visszahajlitva a sicipő talpának orrészét felülről leszorítja.

A sikötés előnye, hogy viszonylag alacsony önköltség mellett könnyen előállítható, mérete és tömege kicsi, és lehetővé teszi a síléc automatikus (a kéz vagy sibot segítsége nélküli) fel- és lecsatolását. Hiányossága azonban, hogy csak olyan sicipőkkel használható, amelyeknek orrán előreugró cipőtalprészíik, illetőleg peremük van. Hátrányos továbbá, hogy a siző elrugaszkodásakor a siléc hossztengelyére merőleges vízszintes erőkomponensek lépnek fel, továbbá - mivel a láb elrugaszkodás: pontja és a sicipő rögzítésének helye nem esik egybe - jelentős csavarór yomatékokkal kell számolni, amelyek a cipőtalp elcsavarodását eredményezi. Ez utóbbi hátrány egyébként minden olyan sikötésfajtánál jelentkezik, amelyet előreugró orrésszel rendelkező sicipővel kell használni.

A találmánnyal célunk olyan sikötés kialakítása, amely a tartócsapokra és a sicipő talpára ható erők egyenletes eloszlását valósítja meg.

A kitűzött feladatot olyan sikötés kialakításával oldottuk meg, amelyek silécbe, illetve sicipő talpába ágyazott tartócsapjai és sicipőben, illetve sílécen kialakított ellenfuratai vannak, ahol legalább egy tartócsap felülete a hozzá rendelt ellenfurat felületével a találmány szerint surlódó párkapcsolatot képez.

A találmány szerinti síkötés igen jó funkciós megbízhatóságot eredményez, mivel a sicipő rögzítését a tartócsap és az ellenfurat egymáson felfekvö együttműködő felületei közötti surlódó kapcsolat biztosítja.

A javasolt surlódó párkapcsolat megakadályozza a tartócsap ellenfurathoz viszonyított relatív elmozdulását, a síző elrugaszkodása közben, ami a sikötés kopását jelentősen mérsékli. Koptalóhatás tehát gyakorlatilag kizárólag az együttműködő felületek rögzítésekor és oldásakor - fel- és lecsatolás során történő relatív elmozdulása következtében lép fel. Az igen enyhe mértékű koptatóhatás következtében a kötés lazulásénak, játékkialakulásénak valószínűsége gyakorlatilag elhanyagolható. Mindez a síző számára a sikötés nagyfokú megbízhatóságában jelentkezik.

A találmány szerinti megoldás külön előnye, hogy előreugró orrésszel kialakított cipótalppal rendelkező sicipőkkel és előreugró orrész nélküli sicipőkkel egyaránt használható.

A találmány szerint célszerű egyetlen tartócsap-párhoz a sílécen, illetve a sícipőn több megfelelő ellenfurat-párt kialakítani. Ezáltal lehetőség nyílik ugyanazon sicipő és sikötés használata mellett a hagyományos futóstílushoz és a korcsolyázó stílushoz leginkább alkalmas rögzítési helyzet kiválasztása és beállítása. Mint ismert, a korcsolyázó stílus a cipőtalp elcsavarodásával szemben támaszt megnövekedett követelményeket. Az elcsavarodás csökkentése céljából a sícipő rögzítésének helyét célszerű a siző lábujjai körzetében kijelölni, ami a sícipő rögzítési helyének és a siző elrugaszkodási helyének közelítését - egybeesését - eredményezi. Ennél a beállításnál azonban számolni kell azzal, hogy a sícipő talpa a lábujjak magasságában vastagabb, mint a cipőtalp orrészén. Ebből következik egyrészt az a kedvező hatás, hogy a sícipő talpa korcsolyázó elrugaszkodáskor kevésbé csavarodik el, másrészt az a kedvezőtlen hatás, hogy a cipőtalp siléc hossztengelyével párhuzamos függőleges síkban történő felhajlitással szembeni ellenállóképessége megnövekszik, ami a siző elrugaszkodásának hatásosságát csökkenti. A két, egymásnak ellentmondó követelmény hatása tehát elkerülhetetlenül megmutatkozik. Célszerű ezért a sícipőt korcsolyázó stílus alkalmazása esetén a lábujjak körzetében lévő ellenfuratok segítségével rögzíteni, hagyományos sifutóstilus esetén pedig a sicipő talpának keskenyebb előreugró részén lévő ellenfuratokat használni. Különösen javasolható ez versenyzők számára, hiszen a sifutóversenyek távjai általában részben a hagyományos technikát, részben pedig a korcsolyázó technikát követelő pályaszakaszokat tartalmaznak. A találmány szerinti sikötés utóbbi változata lehetőséget nyújt a sicipő rögzítési helyének a körülményektől - a pályaszakasztól és hóminöségtől - függő operatív változtatására. Megjegyezzük, hogy jeges pályán, gleccseren és latyakos havon a sicipő talpának elcsavarására irányuló erőhatások megnövekszenek. Ilyen körülmények között ezért ugyancsak célszerű a sicipő rögzítésének helyét a sicipő orrától a sarka felé áthelyezni, ezáltal a eicipöt a siléc orra irányában eltolni, mivel ily módon a siléc jobban irányíthatóvá válik. Hasonló helyzet adódik például hepehupás talajos vagy rosszul előkészített pályén is.

A surlódó párkapcsolatot célszerűen legalább egy tartócsap külső felületrésze és a megfelelő ellenfurat azzal érintkező felületrésze képezi. Az együttműködő felületrészek méreteinek és alakjának változtatásával a közöttük lévő surlódóerő, amely a sícipő rögzítésének megbízhatóságát határozza meg, ugyancsak változik. Az érintkező felületrészek hosszának növelése például - egyébként vá'tozatlan körülmények mellett - a surlódó erő is növekszik. Hasonló változás következik az együttműködő felületrészek alakjának változtatásából (például érintkező hengerfelületek helyett érintkező kúpfelületek), vagy állandó elleni uratátmérő mellett a tartócsapátmérő egyes szakaszokon történő megnöveléséből.

A találmány szerint különösen előnyős a súrlódó párkapcsolatot, illete párkapcsolatokat Morse-kúpként kialakítani. Ez a megoldás a sícipő sílécen való igen megbízható rögzítését eredményezi.

Az ellenfuratokban, vagy azok egyikében előnyösen rugalmas anyagból kialakított betét rendezhető el, amikoris a súrlódó párkapcsolatot a tartócsap külső felületével a rugalmas anyagból kialakított betét érintkező felülete képezi.

A rugalmas anyagból kialakított betét célszerűen az ellenfurat helyett például a fém tartócsapon is elrendezhető,

A rugalmas anyagból kialakított betét tartócsap és ellenfurat együttműködő felületei közötti elrendezésével a tartócsap mentén egyenletes terheléseloszlás érhető el, mivel a betét rugalmas anyaga a nagyobb felületi nyomásnak kitett környezetből rugalmas deformáció útján a kisebb nyomású környezet felé igyekszik kiterjedni, ami a nyomóerők tartócsap mentén történő kiegyenlítése irányában hat. Kivehető - cserélhető - rugalmas betétek alkalmazásával lehetőség nyílik a súrlódóerők körülményeknek megfelelő változtatására. A síző tehát a hó- és pályavíszcnyoktól függően különböző rugalmas betéteket alkalmazhat.

A tartócsapok palástfelületén a találmány szerint célszerű rovátkákat kiképezni. A tartócsap rovátkázott kialakításával a tai— tócsap és az ellenfurat érintkező felületei közötti rögzítőerő növelhető.

Különösen előnyös a tartócsap palástfelületén gyűrűs vajatokat kiképezni. A gyü-37 rüs vajatok révén a sicipő a sílécen különösen megbízhatóan rögzíthető.

A tartócsapon, illetve az ellenfuratban elrendezett rugalmas anyagból kialakított betét alkalmas eszközzel együttműködve a súrlódó párkapcsolaton belüli összeszoritóerő szabályozására is felhasználható. Az alkalmas eszköz egy előnyös kiviteli alakját a későbbiekben rajz alapján ismertetjük. Ez a megoldás lehetőséget nyújt például arra, hogy a tartócsapok ellenfuratba történő bevezetése viszonylag kis összeszoritóerő mellett történjen, majd a sicipő beállított helyzetében az összeszoritóerő maximálisra növelhető. Ezáltal egyrészt a fel- és lecsatoláskor fellépő koptatóhatás csökkenthető, másrészt a sicipő rögzítésének függőleges síkban történő elmozdulás elleni megbízhatósága növelhető, vagyis az esetleges önkioldás veszélye kiküszöbölhető.

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük. A rajzon:

- Az 1. ábrán a találmány szerinti sikötés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, hosszmetszetben;

- A 2-4. ábrákon a találmány szerinti síkötés rugalmas anyagból kialakított betétet tartalmazó további kiviteli alakjait ábrázoltuk, hosszmetszetben;

- Az 5. ábrán egy, a találmány szei'inti elkötéssel használható sicipő talpának részletét tüntettük fel, alulnézetben;

- A 6. és 7. ábrákon a találmány szerinti síkötés egy-egy példakénti kiviteli alakját keresztmetszetben ábrázoltuk, ahol a sicipő a siléc fölött, rögzítés előtti vagy utáni helyzetben van.

Amint a rajzból kitűnik, a találmány szerinti síkötésben 1 tartócsapok alsó része 2 sílécbe ágyazva van rögzítve. Az 1 tartócsap felső része 5 sicipő 4 cipőtalpában kialakított 3 ellenfuratba fekszik be. Az 1 tartócsapnak legalább egy részfelülete a megfelelő 3 ellenfurat érintkező felületrészével surlódó párkapcsolatot képez. A súrlódó párkapcsolat például Morse-kúpként, vagy akár öntartó kúpként alakítható ki.

Egy tartócsap-párhoz a 4 cipőtalpban hossztengely mentén elrendezve előnyösen több ellenfurat-pár alakítható ki.

A találmány szerinti sikötés a következőképpen működik:

A síző az 5 sícipó 4 cipőtalpát úgy illeszti a 2 síléc fölé, hogy az 1 tartócsapok és a megfelelő 3 ellenfuratok hossztengelye egybeessen. Ezután az 5 sicipőt annak 4 cipótalpára erőt kifejtve a 4 cipőtalp lefelé néző felületének a 2 siléc felfelé néző felületén való felfekvéséig az 1 tartócsapokba nyomja. Ekkor az 1 tartócsapok a 3 ellenfuratokba legalább részben tömitetten fekszenek be, és súrlódó párkapcsolatot képezve az 5 sícipő megfelelő rögzítését biztosítják.

A megoldás előnye, hogy egyszerű felépítésű, könnyén előállítható, és külön rögzitőelem alkalmazása nélkül kis tömegű és megbízható rögzítést biztosit. A megoldás további előnye, hogy a rögzítést biztositó együttműködő felületek közötti játék kialakulását kiküszöböli, ezáltal a fellépő koptatóhatást csökkenti és a 2 siléc jó irányíthatóságát biztosítja.

A 3 ellenfuratokban célszerű 7 merevitőhüvelyt elrendezni, amely az 1 tartócsap befogadására alkalmas (1-7. ábrák).

Az 1. ábra szerinti kialakításnál az 1 tartócsap felső része a 4 cipőtalpban elrendezett 7 merevítőhüvelybe alakzáróan fekszik be.

Amint a 2. ábrán feltüntettük, a 3 ellenfurat, illetve a 7 merevitőhűvely belsejében rugalmas anyagból kialakított 6 betét rendezhető el. A 6 betét anyaga például gumi lehet. Ez esetben a surlódó párkapcsolatot az 1 tartócsap külső felülete a rugalmas 6 betét vele érintkező felületrészével képezi.

A 2. ábra szerinti sikötés becsatoláskor a 6 betét, előnyösen gumibetét az 1 tartócsap 3 ellenfuratba történő behatolása közben összenyomódik és a 3 ellenfurat (illetve a 7 merevítőhüvely) falának préselödik. Az 1 tartócsapok a megfelelő 6 betéttel és 3 ellenfurattal létrehozott surlódó párkapcsolatai az 5 sícipó rögzítésére olyan surlódóerőt biztosítanak, amely a síző elrugaszkodásának - a 4 cipőtalp elhajlásának - pillanatában fellépő széthúzó erőhatást meghaladja. Ez a surlódócrő tehát az 5 sicipő megbízható rögzítését biztosítja.

A rugalmas anyagból készült 6 betét alkalmazása esetén tehát a surlódó párkapcsolat létrehozásához szükséges nyomóerőt a 6 betét rugalmas összenyomásából adódó rugalmas erők biztosítják.

A találmány szerinti sikötés 3. ábrán feltüntetett kiviteli alakjánál a 7 merevítőhüvelyben elrendezett rugalmas 6 betéthez a surlódó párkapcsolaton belüli összeszoritóerő szabályozására szolgáló eszköz kapcsolódik. Ez az eszköz a példakénti megoldás szerint 8 üreges csavar, amely a 7 merevítőhüvely felső 9 menetes szakaszába van behajtva. A 3 ellenfurat ebben az esetben a 4 cipőtalp előreugró orrészében átmenőfuratként van kialakítva. A rugalmas 6 betét a 8 üreges csavar üreges részében van elrendezve, és homlokfelűlete annak felső vállán fekszik fel. A 8 üreges csavar 7 merevítőhüvelybe történő behajtása következtében a rugalmas 6 betét deformálódik - összenyomódik -, aminek Itatására megnövekedett erővel nyomódik az 1 tartócsapnak, illetve a 7 merevitőhűvely belső felületének. Az összeszoritóerő növekedésével értelemszerűen a súrlódó párkapcsolit által létrehozott kötés megbízhatósága is növekszik.

A 3. ábra szerinti síkötés a kóvetkező1 éppen működik:

Az 5 sícipő rögzítését - a 3 ellenfurat 1 tartócsapra történő rávezetését - megelőzően a 8 üreges csavart legalább annyira kicsavarjuk, hogy a rugalmas 6 betét tehermentesített állapotban legyen. Ekkor az 1 tartócsap viszonylag könnyen hatol be a C betét által határolt 3 ellenfuratba. Az 1 tartócsap a rugalmas 6 betétet már eleve a 7 merevítőhüvely belső falának préseli. Az 5 sicipő megfelelő elhelyezése után ez az erő a 8 üreges csavar 7 merevitőhüvelybe történő behajtásával tovább növelhető. A 7 merevítőhüvely belső falára és az 1 tartócsap külső felületére ható megnövekedett nyomóerő az érintkezőfelületek közötti tapadóerő (surlódóerő) növekedését eredményezi.

A fenti megoldás lehat lehetőséget nyújt az 1 tartócsap funkciós körülményeinek javítására, ezen keresztül a síkötés megbízhatóságának és élettartamának . növelésére. Kopás esetén a rugalmas anyagból kialakított 6 betét egyszerűen cserélhető.

A 4. ábrán a találmány szerinti olyan változatát tüntettük fel, amely előreugró orrész nélküli 4 cipőtalppal rendelkező 5 sícipőkkel is használható. Itt a 3 ellenfurat, amelybe a 7 merevítőhüvely van ágyazva, az 5 sícipő 4 cipőtalpának körülbelül azon részén van kialakítva, ahol a siző lábujjai helyezkednek el. A 7 merevitóhüvelynek 9 menetes szakasza van, amelybe a 8 üreges csavar alulról behajtható. A 8 üreges csavar fején a behajtás megkönnyítésére 10 bemetszés van kiképezve (5. ábra).

Az 5 sicipő rögzítését megelőzően a 8 üreges csavar megfelelő mértékű elforgatásával a rugalmas 6 betétet a kívánt rögzítőerőnek megfelelő mértékben összenyomjuk. Ezután az 1 tartócsapot a 3 ellenfuratba vezetjük. Az 5 sicipőt a 2 sílécen függőleges síkban történő elmozdulás ellen biztosító erőt a rugalmas 6 betét által létrehozott nyomóerő határozza meg. Ennek növelése céljából az 1 tartócsap palástfelületén rovátkák, illetőleg 11 gyűrűs vajatok képezhetők ki. A 6. ébrén a találmány szerinti sikötés tartócsap-párt és megfelelő ellenfurat-párt tartalmazó változatát tüntettük fel. Az ellenfurat-párban (a 3 ellenfuratokban) 12 lemezidommal egy darabként kialakított 7 merevitóhüvelynek vannak elrendezve. A 12 lemezidom maga is teljes egészében a 4 cipőtalpba van ágyazva. A 7 merevitőhüvelyek között a 4 cipótalpban furat van kiképezve, amely 13 beállitócsavar bevezetésére szolgál, és lehetővé teszi a 13 beállitócsavarnak a 12 lemezidom 14 menetes furatába történő becsavarását. A 12 lemezidom a 4 cipőtalp 15 üregébe előnyösen úgy van beágyazva, hogy a 13 beállitócsavar elfordításával hajlítható legyen. A 13 beállitócsavar elforditésával tehát a 12 lemezidom elhajlik, aminek következtében az ellenfurat-pár (a 3 ellenfuratok) középvonalainak egymással bezárt szöge is megváltozik.

Kiindulási helyzetben, vagyis amikor az 1 tartócsapok a 3 elleni uratokon kívül helyezkednek el, az 1 tartócsapok középvonalai a megfelelő 3 ellenfuratok középvonalaihoz képest kitérően, szöget bezáróan futnak.

A 6. ábra szerinti sikötés a következőképpen működik:

Felcsatolás előtt a 13 beállitócsavar elfordításával beállítjuk a 3 ellenfuratok viszonylagos helyzetét, úgy, hogy az ellenfurat-pár 3 ellenfuratainak középvonalai olyan szögben metsszék egymást, amely a surlódó párkapcsolat létrejöttével a kívánt surlódóerőhöz szükséges nyomóerőt biztosítja. Ezt kévetőén az ellenfurat-pár nyílását a tartócsap-párhoz illesztjük, majd a 4 cipőtalpra gyakorolt nyomóerő által az 1 tartócsapokat a 3 ellenfuratokba, pontosabban a 7 merevítöhüvelyekbe nyomjuk. A rányomás közben a 12 lemezidom kényszerűen elhajlik, és anyagában rugalmas feszültségek ébrednek, amelyek a 7 merevitőhüvelyek kiindulási helyzetbe történő visszahajlitásának irányában hatnak. Ezen feszültségek hatására tehát a 7 merevitőhüvelyek belső felülete fokozott erővel nyomódik az 1 tartócsapoknak. Ily módon a 7 merevitőhüvelyek és az 1 tartócsapok együttműködő felületei közötti surlódóerők megnövekednek, ami az 5 sícipő 2 silécen tő.’ténö rögzítésének megbízhatóságát növeli.

A 7. ábrán feltüntetett találmány szerinti sikötésben a 2 silécen egy vagy több pár 1 tartócsap van rögzítve, az 5 sicipő 4 cipőta'pában pedig ennek megfelelően egy vagy több pár 3 ellenfurat van kiképezve. A 3 ellenfuratok mindegyikében 7 merevitöhüvely van elrendezve. A 7 merevitőhüvelyek közé hengei' van beépítve, amelynek belső terében rugalmas 17 betét van rögzítve. A 7 merevítőhüvelyekhez 18 pálca kapcsolódik, amelynek szabad vége a 16 hengerbe van bevezetve, és 19 vállon keresztül a 17 betétnek támaszkodik.

Kiindulási helyzetben - amikor az 1 tartócsapok a 3 ellenfuratokon kívül helyezkednek el - az ellenfurat-párok 3 ellenfuratainak középvonalai közötti távolság nagyobb, mint a megfelelő tartócsap-párok egyes tartócsapjainak középvonalai közötti távolság.

Az 1 tartócsapok 3 ellenfuratokba, pontosabban 7 merevítőhüvelyekbe történő bevezetésekor a 7 merevitőhüvelyek egymás irányában kényszerelmozdulást végeznek, miközben a 18 pálcák ugyancsak az 5 sicipő középvonala irányában eltolódva a rugalmas betétet összenyomják. A 17 betétben a rugalmas deformáció következtében ébredő erők a 7 merevitőhüvelyeket együttműködő felülete közötti surlódóerők növekedését eredményezi.

A találmány szerinti síkötés különböző változatainál a kötés oldása, vagyis a surlódó párkapcsolat bontása egységesen űgj^; történik, hogy a 2 síléc rögzítése után az 5 sicipö~e az 1 tartócsapok középvonalában ható felfelé irányuló erőhatást fejtünk ki.

A rajz szerinti kiviteli példákon az 1 tartócsapok a 2 sílécbe ágyazva vannak el-511 rendezve, a 3 ellenfuratok pedig az 5 sícipö 4 talpában vannak kiképezve. A találmány szerint azonban lehetőség van az 1 tartócsapok 4 cipőtalpban történő rögzítésére, és a megfelelő 3 ellenfuratok 2 silécben történő 5 kiképzésére.

Gyakorlati tapasztalataink azt igazolják, hogy a találmány szerinti sikötés a sicipök rendkívül megbízható rögzítését biztosítja.

Az 1 .tartócsapok palástfelülete és a 3 ellen- 1θ furatokban elrendezett 7 merevitóhüvelyek belső felülete közötti surlódó párkapcsolat által biztosított rögzítőerö az 1 tartócsapok és a 7 merevitóhüvelyek geometriai kialakításának, anyagának, valamint az érintkező részfelületek megmunkálásának függvénye.

Claims (8)

1. Sikötés, amelynek silécen, illetve sícipóben elrendezett tartócsapjai és ellenfuratai vannak, azzal jellemezve, hogy legalább egy tartócsap (1) felülete a hozzárendelt ellenfurat (3) felületével surlódó párkapcsolatot képez.

2. Az 1. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy egy tartócsap (l)-párhoz a sícipö (5) és a siléc (2) hossztengelye mentén elrendezett több ellenfurat (3)-pár van rendelve.

3. Az 1. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy a surlódó párkapcsolatot legalább a tartócsap (1) külső felületrésze és a tartócsaphoz (1) rendelt ellenfurat (3) azzal érintkező felületrésze képezi.

4. Az 1. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy a surlódó párkapcsolattok) Morse-kúpként van(nak) kialakítva.

5. Az 1. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy legalább egy ellenfuratban (3) rugalmas anyagból kialakított betét (6) van elrendezve, ahol a surlódó párkapcsolatot a tartócsap (1) külső felülete és a rugalmas anyagból kialakított betét (6) vele érintkező felülete képezi.

6. Az 1. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy a tartócsap(ok) (1) külső felületén rovátkák vannak kiképezve.

7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti síkötés, azzal jellemezve, hogy a tartócsap(ok) (1) külső felületén gyűrűs vajatok Ti) vannak kiképezve.

8. Az 5. igénypont szerinti sikötés, azzal jellemezve, hogy a rugalmas anyagból kialakított betéthez (6) a surlódó párkapcsolaton belüli összeszorítóerő szabályozására szolgáló eszköz kapcsolódik.