Willem Elsschot

 

Elsschot 1882. május 7-én született Alphonsus Josephus de Ridder néven Antwerpenben, pékcsaládban. Gyermekkorában gyakran meglátogatta nagybátyját a Herselt melletti Blaubergben(wd), ahol a Helschot(wd) nevű vidéken sétáltak, ahonnan később írói nevét is kapta.

A Van Maerlantstraat-i állami iskola, majd az antwerpeni Királyi Athenaeum után az Institut Supérieur de Commerce de l'État, később Rijkshandelshogeschool néven ismert intézménybe járt, ahol közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytatott, és 1904-ben kereskedelmi tudományokból szerzett mesterdiplomát. Az ottani tanulmányai során, [[Charles Polydore de Mont|Pol de Mont(wd)^[3] tanítványaként, az irodalom iránti szeretete is kialakult benne.

Tanulmányai befejezése után Elsschot Párizsban dolgozott egy dél-amerikai üzletembernek, majd különböző hollandiai vállalkozásoknak.

Az első világháború alatt az antwerpeni nemzeti élelmiszersegélyezési bizottság titkáraként dolgozott, majd 1911-ben saját ügynökséget alapított, amelyet haláláig vezetett.^[4]

Elsschot nem élvezte a reklámok világát. 1960-ban bekövetkezett halála előtt idézték, amikor azt mondta: „Nemcsak a reklámoktól undorodom, hanem általában a kommercializmustól is. És azért írtam a Lijmen-t, mert valahogy meg kellett szabadulnom tőle. Reklámoznom kellett, mert a tollamból soha nem tudtam volna megélni”.

Elsschot 1900-ban kezdett verseket írni, költőként debütált szerzőként (az Alvoorder című folyóiratban publikált).

Hírnevét mégis leginkább prózaíróként szerezte. Rotterdamban élve írta meg a Villa des Roses (1913) című regényét, amely egy párizsi panzió vendégeinek kalandjait követi nyomon.^[5] Míg megjelenésekor a kritikusok és az olvasók egyaránt mellőzték, leghíresebb művei az 1920-as és 1930-as években születtek: Lijmen (1924), Kaas (1933), Tsjip (1934) és Het Been (1938), tragikus és komikus elemeket tartalmazó regények.^[6]

Műveinek központi témái az üzleti és a családi élet. Stílusát a környezet részletes leírása és enyhe cinizmus jellemzi. Első könyveiben ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozik, így az olvasók számára ismerős és vázlatos képet kapnak az 1930-as évek antwerpeni életéről. Boorman, a mindig csalásokat és lehetőségeket kereső vállalkozó és Frans Laarmans, a hivatalnok karaktere ezekben a könyvekben fejlődik.

Fine de Ridder volt a felesége, akivel egy lánya született, Ida. Kapcsolatban állt Liane Bruilants költőnővel is.

1920-ban a Koronarend lovagja lett.^[7]

Elsschot 1960. május 31-én, 78 éves korában szívrohamban halt meg Antwerpenben. Elhamvasztották, hamvait pedig felesége holttestével együtt az antwerpeni Schoonselhofban(wd) temették el. Posztumusz megkapta az Állami Irodalmi Díjat, és 1994-ben szobrot állítottak neki az antwerpeni Mechelseplein-en.

2005-ben a 49. helyen végzett a „De Grootste Belg”(wd) („A legnagyobb belga”) flamand változatában.

Lijmen/Het Been című regényét Robbe De Hert(wd) 2001-ben filmre adaptálta Lijmen/Het Been címmel. A Villa des Roses című regényt 2002-ben Frank Van Passel(wd) filmesítette meg Villa des Roses címmel (Életképek egy panzióban).

2008-ban a Kaas („Sajt”, 1933) című regényből és a Het dwaallicht („Will o'the Wisp”, a Three Novels-ben, 1946) című novellából Dick Matena(wd) készített képregényt.^[8]

• (1913) Villa des Roses
• (1920) Een ontgoocheling (A csalódás)
• (1921) De verlossing (A megváltás)
• (1924) Lijmen (Meggyőzés)
• (1933) Kaas (Sajt)
• (1934) Tsjip
• (1934) Verzen van vroeger (Versek a múltból)
• (1937) Pensioen (Nyugdíj)
• (1938) Het been (A láb)
• (1940) De leeuwentemmer (Az oroszlánszelídítő)
• (1942) Het tankschip (A tankhajó)
• (1943) Verzen (Versek)
• (1946) Het dwaallicht (A suttogó szellem)
• (1957) Verzameld werk (Összegyűjtött művek)

• Sajt / Lidércfény (Verzameld Werk) – Gondolat, Budapest, 2008 · ISBN 9789789630981 · fordította: Wekerle Szabolcs, Gera Judit
• Kenegetés / A láb (Lijmen / Het been) – Gondolat, Budapest, 2024 · ISBN 9789635565481 · fordította: Balogh Tamás, Fenyves Miklós

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Willem Elsschot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.