Orvostudomány

Az orvostudomány célja az egészség fenntartása vagy éppen visszaállítása betegség vagy sérülés után. A test szerkezetével, működésével; a betegségek leírásával és az alkalmazott terápiákkal foglalkozik. Nem olyan absztrakt tudomány, mint a fizika vagy a kémia, hanem sok ezer éves tapasztalat, kísérlet és próbálkozás sűrített eredménye.

Orvostudomány
medicina (lat.)
Az orvostudomány allegóriája (A Heidelbergi Egyetem aulájában lévő festmény)
Tárgya	az egészség fenntartása vagy betegség után
Ágai	Belgyógyászat Bőrgyógyászat Érsebészet Fizioterápia Fül-orr-gégészet Gasztroenterológia Gyermekgyógyászat Igazságügyi orvostan Infektológia Járványfelügyelet és közegészségügy Kardiológia Nefrológia Neurológia Nőgyógyászat Ortopédia Onkológia Oxiológia Pszichiátria Sebészet Szemészet Szülészet Tüdőgyógyászat Traumatológia Urológia
Jelentős művelői	Hippokratész, Celsus, Szóranosz, Galénosz, Paracelsus, Paré, Harvey, Semmelweis, Vesalius, Virchow, Lister, Forel
Jelentős kézikönyvei	Jellinek–Gergely–Somogyi–Brencsán: Új egészségügyi ABC (Budapest, 1990)
– alkalmazott élettudományok –

Az orvoslás több tényezőből tevődik össze, amelyek szorosan összekapcsolódnak és kiegészítik egymást. Ezek az anamnézis (kórelőzmény), a vizsgálat, a diagnózis (kórisme) és a javasolt terápia. Ezek együttesen lehetnek hatásos eszközök a betegségek gyógyításának folyamatában.

Ezen tényezők tovább bonthatók, hiszen a vizsgálat lehet például fizikai, labor vagy valamilyen képalkotó eljárás (l. röntgen). A legfőbb szempont az információszerzés.

Az operatív gyógyítás – például a féregnyúlvány kivétele vagy a császármetszés – nagy mértékben fejlődött a 20. században, ami a higiéniát és a műtéti technológiát illeti. A gyógyszerkutatás ugyancsak jelentős eredményeket ért el a védőoltások és az antibiotikumok terén.

Az orvostudomány fejlődésével és specializálódásával egyidejűleg nőtt az orvosi munka szerveződése és összetettsége. Az orvostudomány által ma megoldható gyógyítási és/vagy életmentő feladatok elvégzéséhez jól képzett és jól szervezett intézmények és az orvosok és más egészségügyi szakdolgozók gyors és összehangolt együttműködésére van szükség, mint például a sürgősségi ellátásban vagy a szervátültetésben.