Leonyid Vitaljevics Kantorovics
Leonyid Vitaljevics Kantorovics (oroszul: Леонид Витальевич Канторович) (Szentpétervár, 1912. január 19. – Moszkva, 1986. április 7.) szovjet-orosz matematikus és közgazdász, aki az optimális erőforrás-allokáció terén végzett elméleti és gyakorlati kutatásai miatt vált híressé. 1975-ben Tjalling Koopmans holland közgazdásszal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült, és ő volt a Szovjetunió egyetlen kitüntetettje ebben a tudományágban.
| Leonyid Vitaljevics Kantorovics | |
 | |
| Született | Леонид Витальевич Канторович 1912. január 19.[1][2][3] Szentpétervár[4][5][6][7][8] |
| Elhunyt | 1986. április 7. (74 évesen)[9][10][11][12][3] Moszkva[13][14][15] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Leningrádi Egyetem (1926–1930) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Novogyevicsi temető (10 уч. 3 ряд.)[20] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Vitaljevics Kantorovics témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága
szerkesztésÉdesapja, Vitalij Kantorovics 1922-ben meghalt, így édesanyja nevelte föl.
1926 és 1930 között matematikát tanult a leningrádi egyetemen. A természettudományok mellett modern kori történelemmel és politikai gazdaságtannal is foglalkozott. 1934-ben lett doktor, ám a doktori címét csak 1935-ben kapta meg, amikor a szovjetek újra bevezették az akadémiai címeket. Az 1930-as években sokat foglalkozott funkcionálanalízissel, amely tanulmányozása során szerzett tapasztalatok később hasznosnak bizonyultak a numerikus analízisben.
Kantorovics a szovjet kormányzatnak dolgozott, azt a feladatot kapta az 1930-as években, hogy optimalizálja egy furnérüzem termelését. 1939-ben felvetett egy matematikai módszert, ami napjainkban lineáris programozásként ismert, néhány évvel azelőtt, hogy George Dantzig azt újra felfedezte és jelentősen továbbfejlesztette volna. Több könyvet adott ki, többek között a Matematikai módszer a termelés tervezésére és szervezésére (1939, Математические методы организации и планирования производства) és a Közgazdasági erőforrások optimális felhasználása (1972, Оптимальные решения в экономике) című köteteket.
A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel-emlékdíját Tjalling Koopmansszal megosztva kapta az erőforrások optimális elosztásának elméletéhez történt hozzájárulásukért. A szóbeszéd szerint problémát jelentett a hosszú neve, ugyanis az nem fért el az emlékérmen, így le kellett kicsinyíteni a betűket, hogy hely legyen a teljes nevének.
Leningrád ostromakor Kantorovics az élet útjának a biztonságáért volt felelős, ami az ostromlott város egyetlen utánpótlási útvonala volt a Ladoga-tó jegén a hátországból. Kiszámolta az optimális távolságot a jégen közlekedő teherautók között a jég vastagságának és a hőmérsékletnek a függvényében. 1941 decemberében és 1942 januárjában maga sétált a járművek között a Ladoga-tó jegén, hogy biztosan ne merüljenek el az autók az úton. Ennek ellenére több teherautó elsüllyedt a túlélőknek szánt élelemmel a német bombázások során.
A hősiességéért és a bátorságáért a Nagy Honvédő Háború Érdemrendben részesült, és a Leningrád Védelméért Éremmel tüntették ki.
Magyarul
szerkesztés- L. V. Kantorovics–V. I. Krilov: A felsőbb analízis közelítő módszerei; ford. Rényi Artúr; Akadémiai, Bp., 1953
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Leonid Vitaliyevich Kantorovich Facts (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
- ↑ http://www.mi.ras.ru/index.php?c=inmemoriapage&id=21951&l=1
- ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Канторович Леонид Витальевич, 2015. szeptember 28.
- ↑ http://www-history.mcs.st-and.ac.uk/BirthplaceMaps/St_Petersburg.html
- ↑ http://www.mat.uniroma2.it/~pdes/docs/3DAYS_CapuzzoDolcetta.pdf
- ↑ http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/economic-sciences/laureates/1975/kantorovich-facts.html
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/311550/Leonid-Vitalyevich-Kantorovich
- ↑ http://www.nndb.com/cemetery/732/000208108/
- ↑ S. V. Pereverzev – M. Askarov: On the rate of convergence of projection-iterative methods for classes of weakly singular integral equations, 1995
- ↑ https://link.springer.com/chapter/10.1007%2F978-3-0348-8789-2_12
- ↑ A. Gorbis – A. Tempelman: Averaging almost-periodic functions and finite-dimensional unitary representations on free groups, 1989
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive
- ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam, 2023. április 6.
- ↑ The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1975 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
- ↑ Ernst Bloch, philosophe de l'espérance (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1975. március 7.
- ↑ Find a Grave (angol nyelven)
Források
szerkesztés- Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004, KJK-Kerszöv, ISBN 963-224-840-6
További információk
szerkesztés- Angol nyelvű önéletrajza a Nobel-bizottság honlapján
- Simon György–Kondor György: A gazdasági optimumszámítások problémái Kantorovics és Novozsilov műveiben; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1963 (A Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet tájékoztató közleményei)