Karintia

Karintia német neve (Karantanien) feltehetőleg kelta eredetű, ami a "carant" = barát, rokon szóból ered. Ez a megnevezés valószínűleg egy illír népcsoportra vonatkozhatott valaha, ami a bronzkorban élt ezen a területen.

Régi, a használatból már kikopott magyaros elnevezése Korontályország.

 

Karintia nyugaton Kelet-Tirollal, északon és északkeleten Salzburggal és Stájerországgal, délen pedig Szlovéniával és Olaszország Friuli és Velence régióival határos. A tartomány határainak a teljes hossza mintegy 280 km-t tesz ki. A Klagenfurti-medencében, amit északról az Központi-Alpok, délről pedig a Karavankák határolnak, fekszik a tartományi főváros, Klagenfurt. Klagenfurttól nyugatra található a Wörthi-tó, ami a többi karintiai tóval együtt a nyári turizmus legfontosabb célterülete.

Karintia hegyvidékén számos völgy található, amelyek közül a legnagyobbak a Möll, a Dráva, a Gail, a Rosen, a Juan és a Lavant völgye. Legjelentősebb folyója a Dráva. Az egykori Draukraft vízerőművei Ausztria teljes áramszükségletének 12%-át adják.

Karintia Közép-Európa mérsékelt égövi klímazónájában található. A mediterrán klíma befolyását legtöbbször túlbecsülik. Jóllehet az Alpok fő hegyvonulata is egy választóvonal időjárási szempontból, de klíma szempontjából nem választóvonal. Déli irányban azonban jelentősen változik a klíma a domborzatnak és más helyi adottságoknak köszönhetően, ezért a klíma igen kis területen belül is igen eltérő lehet.

A Klagenfurti-medence és az azt határoló völgyek egy fontos jellemzője a hőmérséklet inverziója télen, ami azt jelenti, hogy az 1000 és 1400 méter közötti magasságban a hőmérséklet gyakran akár 15 °C-kal is magasabb, mint a völgyekben 1000 méter alatt. A hőmérséklet ingadozása éves szinten a völgyekben 20-24 °C, míg a hegyekben mindössze 14-20 °C.

A közép-európai átlagnak megfelelően a csapadékminimum télen (februárban) van és a csapadékmaximum pedig nyáron. A déli részeken (Gailtal, Gailtali-Alpok, Karavankák) a dél-alpi hatás következtében egy második csapadékmaximum is van késő ősszel (októberben/novemberben) az adriai/genovai alacsony légnyomású területek miatt.

 

Karintiában a népesség nagy része a Klagenfurti-medence területén lakik, Villach és Klagenfurt között.

 

Karintia lakosságának többsége német anyanyelvű. A tartomány déli részein azonban jelentős számú (a 2001-es népszámlálás szerint 14 010 fős) szlovén anyanyelvű kisebbség is él (mindenekelőtt Villach-Land, Klagenfurt-Land és Völkermarkt körzetekben). A kétnyelvű helységnévtáblákról folyó vita itt is igen nagy indulatokat váltott ki.

A népesség legnagyobb része a római katolikus egyházhoz tartozik, de az evangélikus valláshoz tartozók részaránya 10,3%-kal Burgenland után itt a második legnagyobb Ausztriában.

A katolikus Gurk egyházmegye (latin nevén Dioecesis Gurcensis) kiterjedésében gyakorlatilag megegyezik Karintia tartománnyal. A tartomány védőszentje Szent József (ünnepe március 19-e) és Gurki Szent Hemma (ünnepe június 27-e).

Karintia történetének kezdetei a kőkorig nyúlnak vissza. Az ókorban a mai Karintia tartomány területén Noricum névvel jött létre az első államalakulat, ami később római provincia lett Regnum Noricum néven. Miután a szlávok i. sz. 600 körül letelepedtek a területen, létrehozták saját államukat, Karantániát, ami azonban előbb bajor, majd frank befolyás alá került. 743-tól 907-ig a frank királyok és császárok uralkodtak a vidéken, majd Karintia újra a Bajor Hercegség része lett.

976-tól kezdve Karintia önálló hercegség lett egészen 1335-ig. Erre az időszakra esik számos kolostoralapítás, valamint a kastélyok és várak építése. 1335-ben IV. Lajos karintiai herceg átadta Karintiát a Habsburgoknak, akik egyesítették Ausztriával, Stájerországgal és Krajnával.

Ezt követően a 18. századig előbb a török elleni háborúkat és a parasztfelkeléseket kellett a tartománynak elviselnie, majd a reformáció és az ellenreformáció következményeit. Mária Terézia uralkodása alatt értek meg azok 18. századi reformok, amelyek korlátozták a különböző gazdasági csoportok hatalmát, és biztosították a parasztok számára a földjükhoz való jogot. Ezek a reformok azonban Karintia adminisztratív önállóságát is megszüntették. A tartomány fejlődését 1797-től kezdve a napóleoni háborúk akadályozták. 1809-ben megszervezték a Franciaországhoz tartozó Illír tartományokat. Ide csatolták Karintiát is. 1813-ban ismét Habsburg uralom alá kerültek az Illír Tartományok és átnevezték őket Illír Királyságra.

Az 1848-as forradalom után Karintia 1849-ben ismét önálló hercegség lett a Habsburg birodalmon belül. 1867-től 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt koronatartományként. Az első világháború elvesztését követően Karintia jelentős területeit Olaszországhoz csatolta a párizsi békekonferencia. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság is nagy területeket igényelt, még Klagenfurtot is. A Szerb–Horvát–Szlovén (SHS) Királyság által igényelt területet két övezetre osztották. Az „A” jelű övezet lakossága túlnyomórész délszláv volt, a „B” jelűé német. A „B” övezetben akkor tartottak volna népszavazást, ha az „A” övezet szavazói az SHS Királysághoz csatlakozás mellett döntöttek volna. 1919. június 6-án a jugoszláv csapatok bevonultak Klagenfurtba és a népszavazás végig ott is maradtak.^[2] A népszavazást 1920. október 10-én tartották az „A” övezetben. Az eredmény a következő volt: 22.025 (59%) Ausztria javára és 15.279 (41%) Szlovénia javára. Így Karintia Ausztria tartománya maradt.

Az 1920-as években kezdtek kiépülni a tömeges idegenforgalom intézményei. Az 1938-as Anschluss révén a tartomány (egész Ausztriával együtt) a náci Németország része lett. A második világháborúban érték légitámadások városait, de teljes területe német kézen volt még a fegyverletételkor is. 1955-ig Ausztria brit megszállási övezetéhez tartozott.

 

A karintiai tartományi gyűlés egy egykamarás parlamentből, a Kärntner Landtagból áll, amelynek 36 képviselője van, akiket 5 évre választanak meg. Az üléseket a 3 tartományi gyűlési elnök egyike vezeti, akiket a tartományi gyűlés választ meg. A parlament Klagenfurtban ülésezik.

A végrehajtó hatalom egy tartományi kormányból áll, azt pedig tartományi kormányzó vezeti. A tartományi parlament minden frakciója képviselve van a tartományi kormányban (ha az adott frakció elér egy bizonyos nagyságot). A tartományi törvényhozás jelöli ki a kormányzati képviselőket, a kormányzó esetében a megválasztás módja többségi elven működik, a többi kormányzati képviselő esetében pedig listás választást alkalmaznak. A tartományi kormányzatnak 7 tagja van: a tartományi kormányzó, a kormányzó két helyettese és 4 tanácsos.

Jelenleg a következő személyek töltik be ezeket a posztokat:

• Tartományi kormányzó: Peter Kaiser (SPÖ)
• Tartományi kormányzóhelyettes: Beate Prettner (SPÖ)
• Tartományi kormányzóhelyettes: Gabriele Schaunig-Kandut (SPÖ)
• Tartományi tanácsos: Christian Benger (ÖVP)
• Tartományi tanácsos: Rolf Holub (Zöldek)
• Tartományi tanácsos: Christian Ragger (FPÖ)
• Tartományi tanácsos: Gerhard KöferJosef Martinz (TS)

Önkormányzati szinten a polgármestert közvetlenül választják.

Karintia nyolc igazgatási körzetre, illetve két körzeti rangú városra van felosztva. A két igazgatási szempontból különálló városon, Klagenfurton és Villachon kívül még további 130 település található Karintiában.

A lakosság száma, illetve a terület alapján Karintia tíz legnagyobb városa, illetve települése a következő:

Az Európai Unióban Karintia vásárlóerő-egyenértéken számított egy főre jutó GDP-je 2007-ben az EU-27 átlagának 104,6%-a volt.^[3]

2003-ban 11 200 mezőgazdasági üzem volt Karintiában és a mezőgazdaságban 45 247 munkahely volt. 1314 üzem 22 945 hektáron az InVeKoS által megkövetelet biogazdálkodást folytatott.

Karintia igen kedvelt nyári turisztikai célpont. A legismertebb, legkedveltebb területei a nagy tavak, a Wörthersee, a Millstätter See, az Ossiacher See és a Weißensee, de az olyan kisebb tavak is népszerűek, mint a Faaker See, a Klopeiner See és a Pressegger See.

Nyáron a turizmus jelenti Karintia számára a legfontosabb gazdasági tényezőt. A kempinghelyek száma magasan az európai átlag felett van Karintiában, ez a gazdasági szektor termeli ki a vendégéjszakák 20%-át éves szinten. Ennek megfelelően nyáron a turizmus a vízpartok mellé koncentrálódik, de a hegyek és az alpesi tájak is igen kedvelt pihenőhelyek. A Nochberge Nemzeti Park és a Magas Tauern Nemzeti Park nem csak a természeti értékek védelmét szolgálják, de nyitottak is a nagyközönség számára.

Télen a turizmus többek között a Bad Kleinkirchheimben, Naßfelden, Innerkremsben és a Gerlitzenen lévő síközpontoknál koncentrálódik. Ezeket a központokat elsősorban az osztrák, német és olasz turisták látogatják.

A klagenfurti repülőtér kiépítésével Karintiának az utóbbi években sikerült a nemzetközi turizmus vérkeringésébe is bekapcsolódnia. A vendégéjszakák száma összesen kb. 13 millió éves szinten. Mivel az alkalmazottak mintegy 20%-a dolgozik a turizmusban, ezért erős szezonális ingadozások mutatható ki a munkanélküliségi ráta alakulásában.

Az utóbbi években néhány karintiai író nemzetközi elismerést és hírnevet szerzett. A 20. század elején pedig Josef Friedrich Perkonig, Dolores Visér és Gerhart Ellert értek el ismertséget.

A második világháború után előbb lírikusok, mint Ingeborg Bachmann, Michael Guttenbrunner és Christine Lavant tűntek fel, majd őket Peter Handke, Gert Jonke, Josef Winkler és Peter Turrini követték, akik nagyon kritikus hangot ütöttek meg saját hazájukkal szemben is. Josef Winkler például a Das wilde Kärnten című trilógiájában. A karintiai irodalom további jelentős képviselői többek között Janko Messner, Lydia Mischkulnig, Werner Kofler, Janko Ferk, Antonio Fian és Gustav Januš.

A szlovén irodalom elterjedését elsősorban a karintiai Mohorjeva/Hermagoras (amely Magyarországon is több tízezer példányban terjesztette a könyveit délszláv ajkú embereknek), Drava kiadók, illetve a Lojze Wieser által alapított Wieser-Verlag segítik elő. A többségi nemzet legfontosabb kiadói pedig a Johannes Heyn, a Carinthia és a Kärntner Nyomda és Kiadóvállalat.

Karintia legjelentősebb irodalmi seregszemléje a „Tage der deutschsprachigen Literatur“, azaz a „Német nyelvű irodalom napja“ Klagenfurtban, amit sokan az Ingeborg Bachmann-díjról ismernek, amit 1977 óta ítélnek oda, elsősorban a fiatal szerzők támogatására.

• Karintiai Arnulf – karintiai őrgróf, keleti frank király, itáliai király, római császár
• Ingeborg Bachmann – költő, író
• Bernhard von Spanheim – Karintia hercege
• Karantániai szent Domicián – szent szlovén fejedelem
• Janko Ferk – költő, író
• V. Gergely pápa (Brun von Kärnten)
• Peter Handke – író
• Heinrich Harrer – hegymászó
• Franz Schneeweiß – festő, szobrász
• Giselbert Hoke – festő
• Udo Jürgens – zeneszerző, előadóművész
• Franz Klammer – alpesi síelő
• Josef Klaus – kancellár
• Dagmar Koller – musical- és operettsztár
• Johann Kresnik – táncos, koreográfus és színházigazgató
• Martin Kušej – színház- és operaigazgató
• Arthur Lemisch – politikus
• Switbert Lobisser – festő, fafaragó
• Janko Messner – író
• Josef Friedrich Perkonig – író
• Markus Pernhart – festő
• Wolfgang Petritsch – diplomata
• Antonia Rados – újságíró
• Otto Scrinzi – orvos, politikus
• Josef Stefan – fizikus
• Peter Turrini – író
• Viktor Weber von Webenau – tábornok
• Josef Winkler – író
• Jörg Haider - politikus, kancellár

• március 19.: Szent József ünnepnapja (hl. Josef, Festtag des Landespatrons), azonos Stájerország, Tirol és Vorarlberg védőszentjével

• Alexander Sattmann: Kärnten verstehen. Leykam, Graz 2006. ISBN 3-7011-7566-7
• Amt der Kärntner Landesregierung: Statistisches Handbuch des Landes Kärnten. 50. Jahrgang 2005: Daten 2004. Johannes Heyn, Klagenfurt 2005, ISBN 3-7084-0176-X
• Wolf Bachmann Urlaub in Kärnten Albert Langen – Georg Müller Verlag GmbH, München – Wien 1983; ISBN 3-7844-1927-5
• Dehio Kärnten. Verlag Anton Schroll & Co, Wien 2001, ISBN 3-7031-0712-X
• Paul Mildner, Helmut Zwander (Hg.): Kärnten – Natur. Die Vielfalt eines Landes im Süden Österreichs. Verlag des Naturwissenschaftlichen Vereins für Kärnten. 2. Auflage, Klagenfurt 1999, ISBN 3-85328-018-8
• Herbert Stejskal KÄRNTEN Geschichte und Kultur in Bildern und Dokumenten – Von der Urzeit bis zur Gegenwart.; Universitätsverlag Carinthia, Klagenfurt 1985; ISBN 3-85378-220-5
• Kärntner Landessymbolegesetz

• A karintiai tartományi kormányzat hivatalos oldala
• Carinthians
• Karintia nyaralás - képes élménybeszámoló Archiválva 2007. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben