Kanadai labdarúgó-válogatott

Már a britek által rögzített szabályok megjelenése előtt népszerűségnek örvendett a labdarúgás Kanadában. A Dominion Football Association (Domíniumi Labdarúgó-szövetség) 1877-es és a Western Football Association (Nyugat-kanadai Labdarúgó-szövetség, röviden: WFA) 1880-as megalakulása előfutára volt a mai korszerű labdarúgásnak az országban és elősegítette a Kanadai labdarúgó-szövetség (angolul: Canadian Football Association) létrejöttét. 1885-ben a WFA egy bemutató csapatot küldött az amerikai New Jerseybe, hogy megmérkőzzön az Amerikai Egyesült Államokbeli Labdarúgó-szövetség, az akkoriban még ország nem hivatalos vezető sporttestületeként működő szervezet által összeállított csapat ellen. Az East Newarkben megrendezett, nem hivatalos barátságos labdarúgó-mérkőzés kanadai sikerrel végződött. Az egy évvel később, visszavágóként szervezett találkozón már az amerikai csapat diadalmaskodott 3-2-es arányban. 1888-ban a WFA által szervezett 16 tagú keret a Brit-szigetekre látogatott. A körút során 23 mérkőzést játszottak, amely kanadai szempontból 9 győzelemmel, 5 döntetlennel és 9 vereséggel zárult.

1904-ben a WFA a Galt FC-t küldte Kanada képviseletében az olimpiára St. Louis-ba. Az olimpiai labdarúgótornát a Galt FC nyerte, hiszen mindkét amerikai ellenfelét (a Christian Brothers College-t 7-0-ra, a St.Rose-t 4-0-ra) megverte.^[3]

1905-ben brit turisták amatőr csapata – becenevükön a Pilgrimek – utazott Kanadába, hogy megmérkőzzön az újdonsült olimpiai bajnok csapattal. A mérkőzés, amely közel 4000 ezer néző előtt zajlott az ontariói Galtban (ma az ontariói Cambridge elővárosa) 3-3-as végeredménnyel zárult.^[3]

A kanadai nemzeti labdarúgó-válogatott ausztráliai körútra utazott 1924-ben, hogy tesztjelleggel néhány barátságos mérkőzést játsszon vendéglátóival szemben. 1924. június 24-én, első hivatalos labdarúgó-mérkőzésükön 3-2-es vereséget szenvedtek Brisbane-ben. 1925-ben ősi riválisuk, az amerikai válogatottal szemben aratták első hivatalos győzelmüket 1–0-s arányban Ed McLaine góljával Montréalban. Még ugyanez év novemberében rendezett New York-i visszavágón már 5-1-es amerikai siker született. A következő említésre méltó időszak az ötvenes években következett be, amikor beneveztek a világbajnokságra.

1928-ban kiléptek a FIFA-ból, ahová csak 1946-ban csatlakoztak ismét. 1957-ben részt vettek az 1958-as világbajnokság selejtezőiben, mint (NAFC-tagállam). 30 év után játszott ismét mérkőzést a kanadai válogatott. Az Egyesült Államokat 5–1-re megverték Torontoban, de ezt követően Mexikótól kétszer (3–0, 0–2) is kikaptak. Az utolsó mérkőzésen az USA-t 3–2-re legyőzték St. Louisban. Az 1962-es és az 1966-os világbajnokság selejtezőitől visszaléptek, de részt vettek az 1967-es pánamerikai játékokon, amit Winnipegben rendeztek és a kanadai válogatott a negyedik helyet szerezte meg. Az 1970-es világbajnokság selejtezőit jól kezdték, hazai pályán Bermudát 4–0-ra, az Egyesült Államokat pedig 4–2-re verték. A Bermuda elleni 0–0-ás döntetlen és az USA-tól elszenvedett 1–0-ás vereség viszont azt jelentette, hogy a csoport második helyén végeztek és nem jutottak tovább a következő fordulóba.

Az 1974-es világbajnokságról szintén lemaradtak, mert az 1973-as CONCACAF-bajnokság selejtezőiben csak a második helyen végeztek Mexikó mögött. A Montréalban rendezett 1976. évi nyári olimpiai játékokon amatőr játékosokkal szerepelt a házigazda Kanada és valamennyi mérkőzését elveszítve már a csoportkör után búcsúzni kényszerült. A Mexikóban rendezett 1977-es CONCACAF-bajnokságon a negyedik helyen végeztek és ez egyben azt is jelentette, hogy nem jutottak ki az 1978-as világbajnokságra. Az 1981-es CONCACAF-bajnokság selejtezőiben Mexikót és az Egyesült Államokat is megelőzték és továbbjutottak a Tegucigalpában rendezett hatos nagy döntőre. Öt pontot szerezve a a negyedik helyen végeztek, a házigazda Honduras lett a győztes, míg a második helyen Salvador végzett és ők jutott ki az 1982-es világbajnokságra.

1981 és 1985 között a kanadai válogatott jelentős javuláson ment keresztül. Az angol edző Tony Waiters irányításával egy új, felnövekedett nemzedékből összeállított ígéretes válogatott magja formálódott. Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon jó teljesítményt nyújtva a negyeddöntőbe jutottak, ahol Brazília ellen büntetőkkel estek ki és 1985 októberében kijutottak történetük első világbajnokságára. Ehhez az 1985-ös CONCACAF-bajnokság selejtezőiben kulcsfontosságú volt a Guatemalában elért 1–1-es döntetlen. A második fordulóban kanadai válogatott játéka leginkább a védekezésre épült és kevés gól született a mérkőzésein. George Pakos góljával sikerült 1–0-ra nyerniük Hondurasban, amit a Costa Rica elleni 0–0-ás idegenbeli döntetlen követett. Hazai pályán 2–1-re verték Hondurast, ami azt jelentette, hogy kijutottak az 1986-os világbajnokságra és egyben első CONCACAF-bajnoki címüket is megszerezték. Mexikó a világbajnokság rendezőjeként automatikus résztvevője volt a tornának, így nem szerepelt az előselejtezőben. Az 1986-os világbajnokságon Kanada a C csoportba kapott besorolást. Franciaország ellen jól játszottak, de egy kései Jean-Pierre Papin góllal a franciák nyertek 1–0-ra. A következő két csoportmérkőzésüket egyaránt 2–0-ra veszítették el, először Magyarország, majd a Szovjetunió ellen.

Négy évvel később nem sikerült megismételniük a bravúrt. Az 1989-es CONCACAF-bajnokság selejtezőiben Guatemala ellen idegenben szerzett kevesebb góllal estek ki és emiatt nem volt lehetőségük kijutni az 1990-es világbajnokságra. 1994-ben azonban ismét közel voltak a világbajnoksághoz, a korábbi játékos Bob Lenarduzzi vezetésével. A selejtezők első fordulójában Salvadorral egyetemben továbbjutottak a második körbe, ahol Mexikó mögött a második helyen végeztek és Ausztráliával játszhattak pótselejtezőt. Az első találkozót Kanada nyerte 2–1-re Edmontonban, a visszavágót ugyanilyen arányban az ausztrálok nyerték. A hosszabbításban nem esett gól, így következtek a büntetők, amiben Ausztrália bizonyult jobbnak 4–1 arányban. Az 1998-as világbajnokságra már három csapatnak volt lehetősége kijutni a CONCACAF-zónából, Kanada pedig könnyedén megnyerte a csoportját Salvador, Panama és Kuba előtt. 1997 tavaszán nagyok voltak az elvárások a kanadaiakkal szemben, de a szerencse nem állt mellettük. A nyitómeccsüket 4–0-ra elveszítették Mexikóval szemben, majd azt követően az Egyesült Államoktól is kikaptak 3–0-ra. Salvador és Jamaica ellen csak két 0–0-ás döntetlent tudtak elérni Vancouverben. A Costa Rica elleni 1–0-ás győzelem némi reményt adott a továbbiakban, de a Jamaica és a Salvador elleni idegenbeli vereség véget vetett minden erőfeszítésnek. Kanada a csoport hatodik helyén végzett 10 ponttal és mínusz 15-ös gólkülönbséggel. Az 1991-es, 1993-as és az 1996-os CONCACAF-aranykupán nem jutott tovább a csoportkörből a kanadai válogatott, az 1998-as tornától pedig visszaléptek.

 

2000 februárjában Kanada megnyerte a CONCACAF-aranykupát. A csoportkörben Kubával 0–0-ás döntetlennel kezdtek, majd Salvadort és Haitit is 2–1-re verték. A negyeddöntőben Mexikót 2–1, az elődöntőben Trinidad és Tobagót 1–0 arányban győzték le. A döntőben 2–0-ra verték Kolumbiát, ezzel megszerezték történetük második kontinentális tornagyőzelmét. Részvételi jogot szereztek a 2001-es konföderációs kupára, ahol Brazíliával 0–0-ás döntetlent játszottak, míg Japántól 3–0-ra, Kameruntól pedig 2–0-ra kaptak ki. A 2002-es világbajnokság selejtezőiben Mexikó és Trinidad és Tobago mögött végezve a csoportban már az előselejtezők során kiestek. A 2002-es CONCACAF-aranykupán a harmadik helyet szerezték meg, miután a bronzmérkőzésen 2–1-re legyőzték Dél-Koreát. A 2003-as és a 2005-ös tornán nem jutottak tovább a csoportkörből, a 2007-es CONCACAF-aranykupán az elődöntőig jutottak. A 2006-os világbajnokság selejtezőiben Belize ellen 8–0-ás összesítéssel jutottak tovább a harmadik fordulóba, ahol azonban Costa Rica, Guatemala és Honduras mögött a csoportjuk utolsó helyén végeztek. A 2009-es CONCACAF-aranykupán a negyeddöntőig jutottak, ahol Hondurastól kaptak ki 1–0-ra. A 2010-es világbajnokság CONCACAF-selejtezőinek a második fordulójában kapcsolódtak be a küzdelmekbe. Magabiztosan jutottak túl Saint Vincent és a Grenadine-szigetek csapatán, a harmadik fordulóban viszont mindössze csak két pontot szereztek Honduras, Mexikó, illetve Jamaica ellen és a csoport utolsó helyén végeztek.

 

A 2011-es, 2013-as és a 2015-ös CONCACAF-aranykupán nem jutottak tovább a csoportkörből. Utóbbinak az Egyesült Államok mellett Kanada volt a társházigazdája. A 2014-es világbajnokság selejtezőinek második körében sikeresen megnyerték a csoportjukat Puerto Rico, Saint Kitts és Nevis és Saint Lucia előtt. A harmadik fordulóban három győzelem, egy döntetlen és két vereség mellett csak a csoport harmadik helyét sikerült megszerezniük, mindössze Kubát előzték meg. A 2017-es és a 2019-es CONCACAF-aranykupán egyaránt a negyeddöntőig jutottak. Előbbin Jamaica (0–1), utóbbin Haiti (2–3) búcsúztatta a kanadaiakat. A 2018-as világbajnokság selejtezőinek második fordulójában Dominikát 2–0-ra és 4–0-ra győzték le. Ezt követően Belize ellen 3–0-ra győztek és 1–1-es döntetlent játszottak. Kanada 4–1-es összesítéssel jutott tovább a negyedik fordulóba, ahol Mexikó és Honduras mögött a harmadik helyet szerezték meg a csoportban.

A 2021-es CONCACAF-aranykupán Martinique-ot és Haitit 4–1-re verték a csoportkörben, az Egyesült Államoktól 1–0-ra kikaptak. A negyeddöntőben Costa Ricán jutottak túl 2–0-val, az eldöntőben viszont Mexikó bizonyult jobbnak 2–1 arányban. A 2022-es világbajnokság CONCACAF-selejtezőinek első fordulójában mind a négy mérkőzésüket megnyerték. A második fordulóból Haiti ellen 4–0-ás összesítéssel jutottak tovább. A nyolccsapatos harmadik fordulót a Honduras elleni hazai 1–1-es döntetlennel kezdték. Nashvilleben 1–1-es döntetlent játszottak az Egyesült Államokkal, ahol a hazaiak szereztek vezetést, de Cyle Larin góljával egyenlítettek a kanadaiak. Ezt követte a Salvador elleni 3–0-ás győzelem Torontóban és a Mexikóvárosban elért 1–1-es döntetlen. Jamaica ellen 0–0-ás döntetlent játszottak Kingstonban, Panamát 4–1-re verték hazai pályán. Costa Ricát 1–0-ra, Mexikót 2–1-re győzték le Edmontonban. Hondurast és Salvadort idegenben, az Egyesült Államokat Hamiltonban verték 2–0-ra. Costa Ricában elszenvedték első vereségüket a selejtezősorozatban, de három nappal később, 2022. március 27-én legyőzték 4–0-ra Jamaicát Torontóban, ami azt jelentette, hogy kijutottak a 2022-es világbajnokságára.^[4]

A 2022-es világbajnokságon az F csoportban szerepeltek Belgium, Horvátország és Marokkó társaságában. Belgium ellen 1–0-ás vereséggel kezdték a tornát.^[5] Horvátország ellen Alphonso Davies góljával gyorsan megszerezték a vezetést, de végül 4–1-es horvát sikerrel ért véget a találkozó. Davies találata Kanada történetének első világbajnoki gólja volt, viszont két fordulót és két vereséget követően az is eldőlt, hogy nem juthatnak tovább a csoportból.^[6] A harmadik csoportmérkőzésüket is elveszítették Marokkóval szemben 2–1-re.^[7]

CONCACAF-aranykupa

• Aranyérmes: 1 alkalommal (2000)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (2002)

CONCACAF-bajnokság

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1985)

NAFC-bajnokság

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1990)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (1991)

Olimpiai játékok

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1904)

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1930	Nem indult
1934
1938
1950
1954
1958	Nem jutott be
1962	Nem indult
1966
1970	Nem jutott be
1974
1978
1982
1986	Csoportkör	24.	3	0	0	3	0	5
1990	Nem jutott be
1994
1998
2002
2006
2010
2014
2018
2022	Csoportkör	31.	3	0	0	3	2	7
Összesen	Csoportkör	2/22	6	0	0	6	2	12

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1992	Nem jutott be
1995
1997
1999	Visszalépett az 1998-as CONCACAF-aranykupától
2001	Csoportkör	7.	3	0	1	2	0	5
2003	Nem jutott be
2005
2009
2013
2017
Összesen	Csoportkör	1/10	3	0	1	2	0	5

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1900	Nem indult
1904	Aranyérmes	1.	2	2	0	0	11	0
1908 –   1964	Nem indult
1968	Nem jutott be
1972
1976	Csoportkör	12.	2	0	0	2	2	5
1980	Did not qualify
1984	Negyeddöntő	6.	3	1	1	1	4	3
1988 –   2020	Nem jutott be
Összesen	1 aranyérem	3/27	7	3	1	3	17	8

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1963	Nem indult
1965
1967
1969
1971
1973	Nem jutott be
1977	Negyedik hely	4.	5	2	1	2	7	8
1981	Negyedik hely	4.	5	1	3	1	6	6
1985	Aranyérmes	1.	4	2	2	0	4	2
1989	Did not qualify
1991	Csoportkör	6.	3	1	0	2	6	9
1993	Csoportkör	6.	3	0	2	1	3	11
1996	Csoportkör	5.	2	1	0	1	4	5
1998	Visszalépett
2000	Aranyérmes	1.	5	3	2	0	7	3
2002	Bronzérmes	3.	5	2	2	1	5	4
2003	Csoportkör	9.	2	1	0	1	1	2
2005	Csoportkör	9.	3	1	0	2	2	4
2007	Bronzérmes	3.	5	3	0	2	9	5
2009	Negyeddöntő	5.	4	2	1	1	4	3
2011	Csoportkör	9.	3	1	1	1	2	3
2013	Csoportkör	11.	3	0	1	2	0	3
2015	Csoportkör	10.	3	0	2	1	0	1
2017	Negyeddöntő	6.	4	1	2	1	6	5
2019	Negyeddöntő	6.	4	2	0	2	14	6
2021	Elődöntő	4.	5	3	0	2	11	5
Összesen	2 aranyérem	18/26	68	26	19	23	91	85

A kanadai labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése piros mez, piros nadrág és piros sportszár. A váltómez leggyakrabban egyszínű fehér szerelés.

1986	1991-92	1993-95	1999	2000	2000-01	2002-03	2006	2008
2011	2012	2015	2016-17	2018	2019	2020

1986	1991-92	2000	2000-01	2002-03	2006	2008	2011	2012
2015	2015-17	2018	2019	2020

A 2022-es labdarúgó-világbajnokság 26 fős hivatalos kerete.^[8]

2022. november 11-én a   Bahrein elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub 1 K Dayne St. Clair 1997. május 9. (27 éves) 2 0   Minnesota United 16 K James Pantemis 1997. február 21. (27 éves) 0 0   CF Montréal 18 K Milan Borjan 1987. október 23. (36 éves) 67 0   Crvena zvezda 2 V Alistair Johnston 1998. október 8. (25 éves) 29 1   CF Montréal 3 V Sam Adekugbe 1995. január 16. (29 éves) 33 1   Hatayspor 4 V Kamal Miller 1997. május 16. (27 éves) 28 0   CF Montréal 5 V Steven Vitória 1987. január 11. (37 éves) 34 3   Chaves 22 V Richie Laryea 1995. január 7. (29 éves) 33 1   Toronto FC 25 V Derek Cornelius 1997. november 25. (26 éves) 14 0   Panaitolikósz 26 V Joel Waterman 1996. január 24. (28 éves) 1 0   CF Montréal 6 KP Samuel Piette 1994. november 12. (29 éves) 65 0   CF Montréal 7 KP Stephen Eustáquio 1996. december 21. (27 éves) 26 3   Porto 8 KP Liam Fraser 1998. február 13. (26 éves) 15 0   Deinze 13 KP Atiba Hutchinson   1983. február 8. (41 éves) 97 9   Beşiktaş 14 KP Mark-Anthony Kaye 1994. december 4. (29 éves) 37 2   Toronto FC 15 KP Ismaël Koné 2002. június 6. (22 éves) 5 1   CF Montréal 21 KP Jonathan Osorio 1992. június 12. (32 éves) 56 7   Toronto FC 24 KP David Wotherspoon 1990. január 16. (34 éves) 10 1   St. Johnstone 9 CS Lucas Cavallini 1992. december 28. (31 éves) 33 17   Vancouver Whitecaps 10 CS Junior Hoilett 1990. június 4. (34 éves) 49 14   Reading 11 CS Tajon Buchanan 1999. február 8. (25 éves) 25 4   Club Brugge 12 CS Iké Ugbo 1998. szeptember 21. (25 éves) 8 0   Troyes 17 CS Cyle Larin 1995. április 17. (29 éves) 54 25   Club Brugge 19 CS Alphonso Davies 2000. november 2. (23 éves) 34 12   Bayern München 20 CS Jonathan David 2000. január 14. (24 éves) 34 22   Lille 23 CS Liam Millar 1999. szeptember 27. (24 éves) 16 0   Basel

Az adatok 2022. november 1. állapotoknak felelnek meg.^[9]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

 

Az adatok 2022. november 1. állapotoknak felelnek meg.^[10]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

 

A következő lista tartalmazza a kanadai labdarúgó-válogatott összes ismert szövetségi kapitányát 1957-től.

A megbízott szövetségi kapitányok dőlt betűvel vannak jelölve.

* Bruce Wilson volt 2 mérkőzésen a szövetségi kapitány az 1985-ös elnök kupán Dél-Koreában.

• A Kanadai Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja (angolul)
• Kanada a FIFA.com-on Archiválva 2014. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Kanada a CONCACAF.com-on (angolul)
• Kanada mérkőzéseinek eredményei 1999-ig az rsssf.com-on (angolul)
• Kanada mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en^{[halott link]} (angolul)
• Kanada mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
• Kanada a national-football-teams.com-on (angolul)
• Kanada a transfermarkt.de-n (németül)
• Kanada a weltfussball.de-n (németül)
• Kanada a fedefutbol.net-en (spanyolul)

• Futball Enciklopédia – Carlton Books Ltd. 1998 ISBN 963-8380-88-8