Fertőtlenítőszerek

A környezetünkben és a szervezeten belül megtalálható mikroorganizmusok gyakran jelentenek potenciális veszélyt az ember (vagy állat) egészségére. Ezért az elpusztításuk vagy elszaporodásuk akadályozása gyakori cél az orvosi gyakorlatban, amelyhez fertőtlenítőszereket használnak. Amennyiben a fertőtlenítő anyag a baktériumok pusztulását okozza, akkor baktericid hatásról, ha csak a szaporodásukat gátolja, bakteriosztatikus hatásról beszélünk. A fertőtlenítőszerek általában erős hatású, toxikus anyagok, ezért belsőlegesen nem alkalmazhatók a szövetekben elszaporodó mikroorganizmusokkal szemben.^[2]

A fertőtlenítőket a farmakológia két nagy csoportra osztja.^[3]

• Antiszeptikumok. A szervezetre viszonylag kevésbé mérgező ágensek, ezért közvetlenül alkalmazhatók a nyálkahártyákon, kisebb sebek felületén vagy a bőrön. Az alkalmazás helyén képesek csökkenteni a mikroorganizmusok számát, de a fertőtlenítő koncentrációjának előírás szerinti használatakor és az előírt orvosi protokoll betartása mellett nem károsíthatják a nyálkahártyát vagy a bőrszövetet. Az antiszeptikumok helyi használatban alkalmasak sebek fertőzésének megelőzésére is. Az antiszeptikumok lehetnek egyaránt bakteriosztatikus vagy baktericid hatású vegyületek.
• Dezinficiensek. Rendkívül mérgező, izgató vagy maró hatású anyagok, amelyek sem nyálkahártyán, sem a bőr felületén nem alkalmazhatók. Használatuk legtöbbször fertőzött tárgyak, orvosi műszerek dekontaminálására, fertőtlenítésére korlátozódik. Általában erős baktericid hatású anyagok, amelyeket a hagyományos fizikai eljárásokkal nem sterilizálható felületek, eszközök mentesítésére alkalmaznak.