Couvade-szindróma

A Couvade szindróma legfontosabb tünetei hasonlóak a terhességi tünetekhez, természetesen azzal a különbséggel, hogy nem közvetlenül a terhesség idézi elő ezeket. Jelentkezhet étvágytalanság, fogfájás, rendszeres hányinger, szédülés, álmatlanság, ingerlékenység, hirtelen hangulatváltozások, fáradékonyság, alhasi fájdalmak, szélsőséges esetekben anorexia (de ezzel ellentétesen indokolatlan súlygyarapodás is) sőt posztpartum depresszió is.

A tünetek általában a terhesség harmadik hónapjától jelentkeznek, és nagyjából a szülésig, illetve a gyermekágyi időszak végéig tartanak.

A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a Couvade szindróma független a kulturális-történelmi-társadalmi meghatározottságoktól. Minden népcsoportban és társadalmi rétegben nagyjából azonos gyakorisággal lép fel. A jelenség orvostudományi vizsgálata azonban még csupán elszórt megfigyeléseken alapul, komoly tudományos monográfia még nem született a kérdésről.

Egyes statisztikai összehasonlító vizsgálatok szerint a Couvade szindróma a várandós nők partnereinek megközelítőleg 10-15 százalékát érinti.^[1]

A Couvade szindróma megjelenésére számos, egymást kiegészítő magyarázat született. Mivel sokféle tünettel járó bonyolult pszichoszomatikus összefüggésekről van szó, valószínűleg nem lehetséges egyetlen kiváltó okot elkülöníteni. A legáltalánosabb magyarázat szerint az apa tüneteit a nő és magzat iránti aggódás és felelősségérzet váltja ki.

A pszichoanalitikus magyarázat szerint a háttérben a férfi féltékenysége és a nő teremtő ereje miatt érzett irigysége, valamint az áll, hogy az apa mintegy rivalizál a magzattal.^[2] A szociálpszichológiai felfogások ezzel szemben inkább a modern apaszerep eljelentéktelenedése és az apának a terhességben való részvételi igénye közötti konfliktust jelölik meg kiváltó okként. Más elméletek az anyával történő érzelmi azonosulást, az apaságra való felkészülést emelik ki.^[3]

Bár a mentális betegségek legfontosabb regiszterének számító Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) nem tartalmazza, többen érvelnek a Couvade szindróma medikalizációja mellett. Specifikus terápiája nincs, a tünetek a szülést követően megszűnnek.

A Couvade szindróma jelenségére a törzsi és népi kultúrák is felfigyeltek. Az ezzel kapcsolatos jelenség- és szokáscsoportot a kulturális antropológia a couvade fogalmával írja le. (Maga a francia elnevezés is egy régi baszk szokás megfigyeléséből született.) A szakemberek couvade (férfi gyermekágy) alatt azt a társadalmi intézményt értik, amelyben az apa a szülés alatt, illetve a posztpartum időszakban felfüggeszti hagyományos, rutinszerű tevékenységeit, betart bizonyos tabukat és korlátozásokat, illetve bizonyos rituális cselekvéseket végez. Legjellemzőbb formája, hogy erre az időszakra ágyba fekszik, illetve gyakran imitálja a szülést, szülési fájdalmakat stb.

1. ↑ Trethowan-Conlon (1965)
2. ↑ E felfogás leghíresebb példája Bruno Bettelheim Piroska és a farkas-elemzése, bár ő nem említi a couvade fogalmát. ld. Bettelheim (2008).
3. ↑ Brennan-Ayers-Ahmed-Marshall-Lucette (2007)

• Bettelheim, Bruno (2008): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (ford. Kúnos László). Budapest: Gondolat. ISBN 9789631357271
• Brennan, Arthur-Ayers, Susan-Ahmed, Hafez-Marshall-Lucette, Sylvie (2007): A Critical Review of the Couvade Syndrome. The Pregnant Male. Journal of Reproductive and Infant Psychology 25/3. pp. 137-189.
• Formanek Zsuzsanna (2005): A couvade fogalma a kulturális antropológiában és vizsgálatának rövid vázlata. Szigorlati dolgozat, ELTE-TÁTK, Kulturális antropológia szak.
• Mander, Rosemary (2004): Men and Maternity. London: Routledge. ISBN 0415275873
• Trethowan, W.H.-Conlon, M.F. (1965): The Couvade Syndrome. The British Journal of Psychiatry 111. pp. 57-66.

Ez az orvostudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!