Vasile Alecsandri

Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Vasile Alecsandri (egyértelműsítő lap).

Vasile Alecsandri
Született	1821. július 21. Bákó
Elhunyt	1890. augusztus 22. (69 évesen) Mircești
Álneve	V. Mircesco
Állampolgársága	Moldvai Fejedelemség (–1859) Moldva–Havasalföld Egyesült Fejedelemségek (1859–1881) Román Királyság (1881–1890)
Foglalkozása	költő, néprajzkutató, dramaturg, drámaíró, politikus, miniszter
Tisztsége	Románia külügyminisztere
Halál oka	tüdőrák
Vasile Alecsandri aláírása
IMDb
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vasile Alecsandri témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasile Alecsandri témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vasile Alecsandri (Bákó, 1821. július 21. – Mircești, Iași megye, 1890. augusztus 22.) román költő, néprajzkutató, dramaturg, politikus, miniszter, a román színjátszás és dráma megalkotója, Moldva és egyúttal Románia híres személyisége a 19. században. Részt vett az 1848-as forradalmi eseményekben, külföldi tisztelői szemében ő volt „a román Victor Hugo”, Mihai Eminescu a román költészet királyának nevezte.

1821. július 21-én, más források szerint 1819-ben vagy 1818-ban született Vasile Alecsandri asztalnok és Elena Cozoni gyermekeként. Születési helye bizonytalan, mivel akkor jött világra, amikor családja Alexandru Ipsilanti serege elől a hegyekbe menekült.

Gyermekéveit Jászvásáron, illetve Merszefalván töltötte, ahol apjának birtoka volt. Első tanára egy görög tanító, azután a máramarosi Gherman Vida volt.

1828-ban Jászvásárban megnyílt a francia Victor Cuenim nevelőintézete. Az apja beíratta ide, ahol együtt tanult többek közt Mihail Kogălniceanuval, valamint Matei Millóval, a későbbi híres színésszel, akivel szoros barátságot kötött. Hozzá írta később Chirița ciklus műveit és kupléi nagy részét. 1834-ben más fiatal moldvai bojárokkal, többek közt a későbbi uralkodó, Alexandru Ioan Cuza, és a festő, Negulici társaságában Párizsba küldték folytatni a tanulmányait, ahol 1835-ben le is érettségizett. 1838-ban jelentek meg első versei, francia nyelven.

1839-ben tért vissza Moldvába és tisztviselőként dolgozott 1846-ig. Több utat tett külföldön (Itáliában, Spanyolországban), valamint hazájában. 1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház igazgatóságának tagja lett, itt írta első színpadi művét Farmazonul din Hârlău címmel. Felfedezte a népi alkotások művészi értékét, első verseit románul ezekből merítve írta. Később ezeket a Doine ciklusba rendezte, s a Doine și lăcrămioare (Dojnák és gyöngyvirágok) kötetében jelentetett meg. 1848-as forradalmi tevékenysége miatt száműzték, majd csak 1850-ben térhetett haza. Még ez évben indította útjára első Chirița-művét Chirița în Iași címmel, melyet a Chirița în provincie(1852), Chirița în voiagiu (1864), Chirița în balon (1874) című művek követnek. 1855-ben folyóiratot indított România literară néven és ebben olyan hírességek működtek közre, mint Constantin Negruzzi, Mihail Kogălniceanu, Alecu Russo, Grigore Alexandrescu, Dimitrie Bolintineanu és Alexandru Odobescu.

1859-ben, miután Alexandru Ioan Cuza egyesítette Moldvát és Havasalföldet, az uralkodó őt nevezte ki külügyminiszterré: elküldte Franciaországba, Angliába, valamint Piemontba, hogy elismertesse a külfölddel az unió létrejöttét. Tagja lett az 1863-ban Jászvásárban megalakult Junimea irodalmi társaságnak, 1867-ben a Román Akadémia vette fel tagjai közé. 1878-1879 között írta Despot-Vodă című romantikus, történelmi drámáját, amellyel nagy sikert aratott.

Halála előtt egy évvel látogatást tettek nála Sully Prudhomme és Leconte de Lisle francia költők. 1890. augusztus 22-én távozott az élők sorából hosszú szenvedést követően. Mircești-ben helyezték örök nyugalomra. Ő az egyik legismertebb romantikus román költő hazájában Mihai Eminescu és George Coșbuc mellett.

• Chirița în provincie (1852), vígjáték
• Chirița în voiagiu (1864), vígjáték
• Chirița în balon (1874), vígjáték
• Poezii populare. Balade (Cântice bătrânești), 1852, versek
• Poezii populare. Balade adunate și îndreptate de V. Alecsandri, partea a II-a, 1853, népköltemények gyűjteménye
• Doine și lăcrămioare, 1853, versek
• Opere complete, 1875, összes művei

• Elbeszélések; ford. Veress Endre; Wodianer Ny., Bp., 1922 (Román-magyar könyvtár)
• Angelika néni; ford. Bitay Árpád; Providentia Ny., Cluj, 1925 (Erdélyi Magyar Lányok leány színháza)
• Emlék. Versek; ford., bev., jegyz. Bardócz Árpád; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1935 (Erdélyi Szépmíves Céh)
• Könnycseppek. Versek; ford., bev. Bardócz Árpád; La Fontaine Társaság, Bp., 1938
• A szorgos ősz. Versek; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1955
• Válogatott versek; ford., utószó Szemlér Ferenc; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1958
• Mezei hangverseny; Ifjúsági, Bukarest, 1959
• Világszép Ilonka és Árva Jancsi. Nemzeti tündérjáték; ford. Köllő Károly, Sz. Nagy Géza, Veress Zoltán, bev. Kakassy Endre; Ifjúsági, Bukarest, 1960 (Tanulók könyvtára)
• Versek; ford. Szemlér Ferenc et al., összeáll., bev. Kakassy Endre; Ifjúsági, Bukarest, 1961 (Tanulók könyvtára)
• Színművek; ford. Köllő Károly, Sz. Nagy Géza, Veress Zoltán, utószó Köllő Károly; Irodalmi, Bukarest, 1961
• Séta a hegyekbe. Válogatott prózai írások; ford., bev. Köllő Károly; Európa, Bp., 1965 (Román írók)
• Vasile Alecsandri legszebb versei; vál., ford., előszó, jegyz. Szemlér Ferenc; Albatrosz, Bukarest, 1975

• Vasile Alecsandri:Pasteluri și alte poezii, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1998
• Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999 ISBN 963-8157-90-9
• Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 13-16. o. (1979) 

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Vasile Alecsandri témában.