Vas vármegye története
| Vas vármegye | |||
| |||
| Fennállás | 11. század–1950 | ||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Vasvár, Szombathely | ||
| Főbb települések | Szombathely, Sárvár, Kőszeg, Szentgotthárd, Körmend, Vasvár | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | 50,6% magyarok, 32,2% németek, 12% szlovének, 4,7% horvátok | ||
| Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5474 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Pozíció a Magyar Királyság térképén | |||
 | |||
| Domborzati térkép | |||
Vas vármegye (németül: Komitat Eisenburg, latinul: Comitatus Castriferrei) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Területét Magyarország, Ausztria és Szlovénia között osztották fel. Székhelye Vasvár, majd Szombathely volt. 2023-tól ismét ez Vas megye hivatalos elnevezése.
Földrajza
[szerkesztés]A vármegye területe két részre osztható: keleti, kisebb része a Kisalföld, vagy a Pozsonyi-medence része, valamint nyugati része, amely az Alpokhoz tartozik. A vármegye legfontosabb folyói a Rába és a Lapincs.
Északról Sopron vármegye, keletről Veszprém vármegye, délről Zala vármegye, nyugatról pedig Ausztria határolta.
Története
[szerkesztés]A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Vasvár központtal.[1]
Néhány községét, például Sinnersdorf (Határfalva vagy Pinkahatárfalu, ma Kramarovci, Szlovénia), Oberwaldbäuern stb. a középkor folyamán Stájerország bekebelezte, bár rájuk a vármegye továbbra is igényt formált. Nyugati részét 1922-től Ausztria, délnyugati részét pedig 1920-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéhez csatolták, bár a déli részén 1919-ben megpróbálták kialakítani az ún. Vendvidéki Köztársaságot, amit a terület magyar, majd szerb megszállása követett. 1950-ben a vármegye magyarországi területe kiegészült Sopron vármegye egy részével, illetve Veszprém és Zala vármegyék kaptak területéből. Szintén 1950-ben a vármegye neve hivatalosan megyére, majd 2023-ban ismét vármegyére változott.
Lakossága
[szerkesztés]A vármegye összlakossága 1891-ben 390 371 személy volt, ebből:
A vármegye összlakossága 1910-ben 435 793 fő, ebből:
- 247 985 (56.9%) magyar
- 117 169 (26.9%) német
- 54 036 (12.4%) vend (szlovén)
- 16 230 (3.7%) horvát
Közigazgatás
[szerkesztés]
A vármegye a következő tíz járásra volt felosztva az állandó járási székhelyek kijelölésétől (1886):
- Celldömölki járás, székhelye Celldömölk (a neve Kiscelli járás, székhelye pedig Kiscell volt ennek Nemesdömölkkel történt egyesüléséig, 1903-ig)
- Felsőőri járás, székhelye Felsőőr
- Körmendi járás, székhelye Körmend
- Kőszegi járás, székhelye Kőszeg (rendezett tanácsú város)
- Muraszombati járás, székhelye Muraszombat
- Németújvári járás, székhelye Németújvár
- Sárvári járás, székhelye Sárvár
- Szentgotthárdi járás, székhelye Szentgotthárd
- Szombathelyi járás, székhelye Szombathely (rendezett tanácsú város)
- Vasvári járás, székhelye Vasvár
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
Források
[szerkesztés]- Csánki Dezső 1894: Magyarország Történeti Földrajza a Hunyadiak korában – Vasvármegye.
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye (1898)
- Palatinus József 1911: Vasvármegyei nemes családok története – nemes családok. Szombathely.
- Herényi István 1987: A középkori Vas vármegye genealógiája. Magyar Személynévi Adattárak 80.
- 1910. évi népszámlálás 1.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
