Torremolinos

Torremolinos
Torremolinos címere Torremolinos zászlaja
Közigazgatás
Ország	Spanyolország
Tartomány	Málaga
Rang	spanyol község
Székhely	Torremolinos
Polgármester	Margarita del Cid Muñoz (Néppárt)
Irányítószám	29620
Népesség
Teljes népesség	70 434 fő (2023)[1]
Népsűrűség	3 521,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	49 m
Terület	20 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 36° 37′ 28″, ny. h. 4° 29′ 59″36.624537, -4.499634936.624537°N 4.499635°WKoordináták: é. sz. 36° 37′ 28″, ny. h. 4° 29′ 59″36.624537, -4.499634936.624537°N 4.499635°W
Torremolinos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Torremolinos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Torremolinos település Spanyolországban, Málaga tartományban. Tengerparti üdülőhely. Lakosainak száma 70 434 fő (2023).^[1]

Torremolinos Málaga, Alhaurín de la Torre és Benalmádena községekkel határos.

Ptolemaiosz feljegyzése szerint a föníciaiak alapították a mai Torremolinos helyén a Saduce nevű kolóniát. A mórok megszállásával malmok épültek, amiről a település a „malmok tornya” jelentésű nevét kapta. A malmokat 1300-től kezdődően, Granada Naszrida uralkodóinak idején kezdték építeni.

A granadai háború után, amivel véget ért a reconquista, a várost gyakran érték észak-afrikai kalóztámadások, ami csak a 18. századtól kezdett elmúlni. A spanyol örökösödési háború alatt a várost George Rooke brit admirális vezetésével az angol–holland flottilla támadta, aminek következtében a település teljesen megsemmisült.

A település a 20. század elejére épült újjá, amikor a halászat és a malomipar is fontossá vált.

Az 1920-as években a malomipar hanyatlásnak indult, ekkoriban kezdődött meg a turizmus fejlődése, a brit látogatók számának növekedésével.

Az első turisztikai létesítmény, amely jelentős számú vendéget vonzott a településre Campo de Golf de Torremolinos, golfpálya volt 1928-ban. Majd követték 1930-ban a Castillo del Inglés, 1933-ban a Parador de Montemar és a Hotel La Roca, ami 1942-ben nyílt meg.

Azonban a városban a turizmus előretörése csak az 1950-es évektől történt meg. A spanyol polgárháború és a második világháború utáni világban csak kevés külföldi jelent meg, akik felfedezték a hely adottságait: a kellemes éghajlat, jó ételek, a tengerpart és a szabadság érzését. Ezek adottságok csábították ide azon amerikai katonákat, akik a hadseregből dezertálva elhagyták Vietnámot. Ezzel egyidőben olyan hírességek töltötték itt a vakációjukat mint Grace Kelly,Rita Hayworth, Anthony Quinn, Ava Gardner, Brigitte Bardot, Salvador Dalí, Sara Montiel, Marlon Brando, Orson Welles vagy Frank Sinatra. Olyan énekesek is szálltak meg a városban koncertjeik mint James Brown, Wilson Pickett és Tom Jones és más énekesek. 1959-ben adták át a Hotel Pez Espada szállodát, amely a város első luxushotelje volt. Olyan uralkodókat látott vendégül, mint Szaúd szaúdi király .Ez a szállodaépület egy olyan turisztikai irányt jelentett, aminek keretében a Karib-térségben és Floridában jellemző resortok jelentek meg. Eddig a kifejezetten kicsi és családi üzemeltetésű szállodák és fogadók voltak jellemzőek a városban.

A következő években sorra nyíltak a szállodák, szórakozóhelyek, mint a Barbarela mulató, az első diszkók, mint El Papagayo, El Piyayo. Mind radikálisan megváltoztatták a város korábbi turizmusát és a filozófiát ahogyan a tengerparthoz álltak. A szexuális forradalom kibontakozott: a strandokon jellemzővé vált a topless, a homoszexualitás elfogadása, az extravagáns megjelenés is. Mindennek köszönhetően Torremolinos lett a térség egyik leghaladóbb, szabadabb része.

Paradoxmódon a város térsége és Malaga városa nagyon provinciális és konzervatív volt még ekkor.

A városba a turisták, hippik mellett a malágai középosztály is járt rendszeresen nyaralni. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az 1960-as évekre Torremolinos ismert üdülőhellyé vált. Ebben az évtizedben indultak el az első charter repülőjáratok külföldre, mint a Stockholm és Málaga között közlekedő charter.

Az 1960-as években a francoista rezsim nemzeti-katolikus szellemiségű hatóságai a külföldi valutára való igény miatt szemet hunytak Torremolinos szabadossá és toleránssá vált negyedei felett, amelynek következében 1965-re Torremolinos egy alternatív turisztikai úticéllá vált. Az újabb hotelépítések miatt Torremolinos jobban városiasodott. A történelmi negyed mellé lettek építve újabb szállodák, a történelmi részét meg kibővítették, hogy a szállodaépítések miatt érkező munkásokat el tudják szállásolni.

1966-ban megkezdődött annak a tengerparti városrésznek az építése, amelyet ma El Bajondillo néven ismer mindenki. Az egykori gyümölcsösök helyén apartmanokat építettek. A város történelmi főutcáját, a Calle San Miguel-t sétálóutcává alakították át és számos üzlet ekkor nyílt meg, amely a mai napig a történelmi városmag főutcája.

Az évtized a desarrollismo español, a spanyol fejlődés jegyében telt, amely az 1959-es gazdasági terv következménye lett, hogy nagyszabású gazdasági fejlesztéseket valósítottak meg, beleértve a városrendezési tervek, amelyek tömeges migrációkat eredményeztek falvakból a városokba országszerte.

Számos toronyház épült ekkoriban Torremolinoszon is, amely jelentősen megváltoztatta az addigi alacsony, fehérre meszelt házakkal teli városképet.^[2][3]

Torremolinos toleráns légköre miatt, úttörőnek számított a spanyolországi LMBT közösség számára. 1962-ben nyílt meg a Toni's Bar nevű meleg szórakozóhely, ami az ország első ilyen helye volt. Hamarosan újabb bárok nyíltak, mint a Pasaje Begoña nevű helyre koncentrálódtak a város közepén. A város szabados életstílusa nem tetszett a Franco-rendszernek, gyakoriak voltak a razziák és a melegek letartóztatása, hiszen ekkoriban a homoszexualitás még illegális volt Spanyolországban.

Franco halála után, a spanyol demokratikus átemenet évei alatt 1978-ban dekriminalizálták a homoszexualitást Spanyolországban, ami miatt a melegek körében a város az 1980-as évektől ismét népszerűvé vált.

Az 1980-as években Torremolinos már nem volt a hírességek között felkapott hely, a spanyol demokratikus átmenettel szabaddá vált légkörben a movida madrileña mintájára a movida malagueña ellenkulturális mozgalom központjává vált a város: elsősorban az angol turisták miatt az underground központjává vált a hely, a punkok, modok és rockerek mellett. Emellett a város turizmusát meghatározó angolok között jelentős huligán érkezett a nyári hónapokban, akik a város hírnevét rontották: randalíroztak, rongáltak emiatt a rendőrségnek és a helyi lakosoknak komoly fenyegetést jelentettek. A movida keretében a városnak olyan együttesek hoztak hírnevet, mint a Cámara, Tabletom vagy a Danza Invisible együttesek.

Ma a település a szabados légköréről és pezsgő éjszakai életéről ismert.^[4]

A város legfőbb gazdasági tevékenysége a turizmus és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások. A városban több mint 80 szálloda és hostel található, amikkel összesen 20 ezer szálláshelyi ágykapacitás van. Ezzel a számmal a negyedik legnagyobb szálláshelyi kapacitással rendelkező spanyolországi település, és Andalúzia fő turisztikai úticélpontja. A szállodai kínálatot kiegészítik még a különböző kereskedelmi létesítmények és vendéglátóhelyek. Emellett a városban 1968 óta üzemel a Palacio de Congresos y Exposiciones de la Costa del Sol, kongresszusi és konferencia központ, amin vásárokat is szoktak rendezni.^[5]

A Spanyol Statisztikai Hivatal 2015-ös adatai szerint az az évi Costa del Sol régióban megtörtént szállásfoglalások számának a 33%-a Torremolinoszhoz kötődnek. A Costa del Sol üdülőhelyein az utazók száma az alábbi sorrendben alakult: Torremolinos, Marbella, Benalmádena, Fuengirola és Estepona települések.

Torremolinos kiemelten fontos helyszíne az LMBT turizmusnak: a város La Nogalera negyedében koncentrálódnak az LMBT szórakozóhelyek illetve számos melegbarát szálloda, apartman található a városban. 2017-ben, 170 ezer LMBT turista szállt meg a városban és mintegy 90 millió eurót költöttek el a városban. A várost egy cikkben úgy jellemezték, mint a "a tengerparti Chueca" utalva Madrid melegnegyedére a Chuecára.^[6] A 2023-as Pride esemény kapcsán 70 ezer látogatója volt a városnak, a szálláshelyek 100%-os foglaltságon üzemeltek és 88 millió eurós bevétele keletkezett a városnak. Ennek nyomán a város pályázott a 2027-es EuroPride helyszíneként.^[7]

A demokratikus átmenet utáni első önkormányzati választást 1979-ben tartották, de ekkoriban Torremolinos még Malaga egyik kerülete volt, így önálló polgármestere nem volt a településrésznek. 1988-ban vált önállóvá Torremoinos, az első polgármestere Miguel Escalona Quesada szocialista képviselő volt, aki elérte hogy a település függetlenné váljon. 1995 és 2015 közötti a néppárti Pedro Fernández Montes, majd 2015 és 2021 között a szocialista José Ortiz García volt a polgármester, 2021 óta pedig a néppárti Margarita del Cid Muñoz a polgármester.

A várost keresztülszeli az N-340-es főút, az A7-es autópályával párhuzamosan. A málagai Cercanías elővárosi vasúthálózatból a C1-es vonal 5 állomáson áll meg a városban: Los Álamos, La Colina, Torremolinos, Montemar Alto és El Pinillo állomáson. Hétfőtől szombatig 20 percenként, vasárnaponként 40 percenként jár a vonat. Torremolinos számára nélkülözhetetlen a vasút, hiszen a Cercanías a málagai nemzetközi repülőtérrel és Malagával közvetlenül összeköti a várost, Benalmadenával és Fuengirolával együtt, ami miatt nemcsak jelentős turista, de napi ingázó forgalmat is lebonyolít.

A vasút mellett a helyközi autóbusz járatok is fontos szerepet töltenek be. 2017 óta Torremolinos települést is beintegrálták a CTMAM, Malaga nagyvárosi közlekedési vállalat hatáskörébe, amellyel számos helyközi busz szeli át a várost Malagából és összeköttetést nyújt Benalmádena, Fuengirola, Mijas és Marbella településekre.^[8]

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

Torremolinos, Andalúzia régió egyik legmultikulturálisabb települése. A városnak 1757 fő marokkói, 1625 fő olasz, 1300 brit lakosa van, őket követik 1024 fővel a kolumbiai, 985 fővel az ukrán, 894 fővel a kínai, és 705 fővel a holland lakosság.^[9]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Torremolinos című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hivatalos oldal