Tüdő

A tüdő (pulmo) a gerincesek légzőszerveinek egyik legfontosabb része. A szerepe a belélegzett légköri oxigén véráramba juttatása és a vérben szállított szén-dioxid légkörbe juttatása a kilégzés által. A gázcsere specializálódott sejteken keresztül történik. A tüdő páros és lebenyes szerv. Az embernél a bal tüdő két lebenyből, a jobb pedig három lebenyből (lobus pulmonis) áll (vagyis a bal tüdő kisebb, mint a jobb). A tüdőnek nincs saját izomzata, a mellkas és a rekeszizom mozgása hozza létre a légcserét. A hörgők a tüdőlebenyekbe vezetik a levegőt. Két főhörgő van, amelyek fraktálszerűen egyre kisebb csövecskékre ágaznak el.

A tüdő anatómiájának megértéséhez szükséges vázolni a levegő útját a szájtól a tüdőhólyagocskákig. Amint a levegő elhagyja a szájat vagy az orrot, keresztülmegy az orrgaraton (nasopharynx), szájgaraton (oropharynx) a gégén (larynx), a légcsövön (trachea), majd hörgőkön (bronchus) (eközben tisztul, fölmelegszik és páratartalma növekszik) és hörgőcskék (bronchiolus) rendszerén, amíg végül eléri a tüdőhólyagocskákat (alveolus), ahol a gázcsere lezajlik.

A tüdővel kapcsolatos orvosi kifejezések gyakran kezdődnek a latin pulmonarius ("tüdő-") kifejezésből származó pulmo-, ill. görög πνεύμων ("tüdő") kifejezésből származó pneumo- előtaggal.

Belégzéskor a külső bordaközi izmok összehúzódnak a bordák megemelkednek, a rekeszizom összehúzódása következtében megnyílik a mellhártyaüreg "pótlólagos" ürege (sinus phrenicocostalis), a rekeszkupolák süllyednek, a mellüreg térfogata megnő, amit passzívan követ a rugalmas tüdő, így a tüdőben lévő (intrapulmonaris) nyomás csökken, és a külső légtérből a légutakon keresztül levegő áramlik a tüdőbe.

Kilégzéskor a külső bordaközi izmok elernyednek és a belső bordaközi izmok húzódnak össze a bordák lesüllyednek, a rekeszizom elernyed, a rekeszkupolák megemelkednek, a sinus phrenicocostalis záródik, a mellüreg térfogata csökken, és ezzel a tüdő rugalmassága folytán összehúzódik, térfogata csökken, és a tüdőben lévő nyomás nő, a levegő a légutakon keresztül kiáramlik. Nyugalmi légzéskor a kilégzés alapvetően passzív folyamat. (A bordák rugalmassága és a hasűri nyomás hozza létre.)

Nyugodt légzéskor egy egészséges felnőtt ember 1 perc alatt 16-szor vesz levegőt, ekkor 0,5 liter levegőt szívunk be és lélegzünk ki - ez a légzési térfogat (a nyugalomban belélegzett levegő mennyisége). Nehézlégzéskor a légzési segédizmok (mellizmok, széles hátizom, fűrészizmok, fejbiccentő izmok) is működésbe lépnek, és a beteg jellegzetes testhelyzetet vesz fel (félig ülő helyzet, a felső végtagokra támaszkodva). Jellemző tünet az orrszárnyi légzés is. Erőltetett légzéskor akár 2,5 liter levegőt is szívhatunk be - ez a belégzési tartalék. Kilégzéskor 1 liter kilégzési tartalék mindig megmarad.

Vitálkapacitás: teljes belégzés, majd teljes kilégzés után a kilégzett levegő mennyisége. Egészséges felnőttnél ez nagyjából 4 liter.

Az alveolusok gyulladása. Okai: baktérium, vírus, gomba, mozgáshiány, keringési rendellenesség (l. kis vérkör), idegen test belélegzése, szekunder betegség is lehet. Tünetei: hidegrázás, magas láz, szúró mellkasi fájdalom, étvágytalanság, fáradékonyság. Szövődmények: tüdőtályog, hegesedés a tüdőben, mellhártya gyulladás, keringési elégtelenség, vizenyő (ödéma). Kezelése: tüneti kezelés (hidegrázás, láz, köhögés stb.), antibiotikum, bőséges folyadékbevitel.

Felső légutakon vagy a véráramban a baktériumok bejutnak a tüdőbe. Okai: gennykeltő baktériumok, chronicus (idült) pneumonia. Tünetei: bő, gennyes köpet, rtg. képen „füles kosár” – tályog a kosár, bemeneti helye a fül. Kezelése: antibiotikum, esetleg sebészeti beavatkozás.

A tüdő rugalmas elemeinek mennyisége az életkor előrehaladásával csökken, de az egyes környezeti ártalmak ezt a tendenciát felgyorsítják. Korunk ilyen tényezője a füst, különösen a forró dohányfüst. Az ilyen betegekben magasabb oxigénszükséglet alakul ki, mivel nagyobb munkát kell a légzésre fordítaniuk.

A mellhártya két lemeze közé levegő kerül, ezért a tüdő részben vagy teljesen összeesik. Típusai: lásd mellhártya. Okai: trauma, veleszületett rendellenesség, lehet szekunder betegség, emphysema. Tünetei: Hirtelen szúró mellkasi fájdalom, nehézlégzés, cianózis, köhögés, légzési hang hiánya. Kezelése: kórház – szívódrén, ill. típustól függő műtéti beavatkozás.

Bővebben: Krónikus obstruktív légúti betegség

A krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) az obstruktív tüdőbetegség egyik fajtája, amelyet általában idült kilégzési áramláskorlátozottság jellemez. Az idő múlásával az állapot többnyire rosszabbodik. Főbb tünetei közé tartoznak: légszomj, köhögés, és köpetképződés. A krónikus hörghurut (bronchitis) igen gyakran jár együtt obstruktív légúti betegséggel.

• Asztma
• Bohr-egyenlet
• Gümőkór
• Tüdőrák

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüdő témájú médiaállományokat.

• Ganong, William F.: Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
• Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
• Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
• Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
• Kesztyűs Loránd: Kórélettan (Medicina Kiadó 1975) ISBN 963-240-016-X
• Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
• Petrányi Gyula: Belgyógyászat (Medicina Kiadó 2003) ISBN 963-242-798-X
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
• Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
• Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)
• Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve (Medicina Könyvkiadó Zrt. 2011)