Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Törzsdúcok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bazális ganglionokat vagy törzsdúcokat (nuclei basales) az agyféltekék mélyén található szürkeállomány alkotja, részei a nucleus caudatus, putamen, globus pallidus (más néven pallidum), nucleus subthalamicus és a substantia nigra. A nucleus caudatus és a putamen funkcionális egységet alkot, ezt nevezzük striátumnak, más néven neostriátumnak. Az agykéreg szinte minden területéről a törzsdúcokba érkező információ nagyrészt a striátumon keresztül érkezik. A bazális ganglionok által feldolgozott információt a talamusz közvetíti a kéregbe.

A bazális ganglionok szerepe a sajt utálatában

[szerkesztés]

Jean-Pierre Royet, David Meunier, Nicolas Torquet, Anne-Marie Mouly és Tao Jiang a sajt utálatának neurológiai alapjai felderítésére fejlett agyi szkennelési technológiát használtak annak mérésére, hogy egyesek miért utálják a sajtot. A kísérleti alanyoknak egy MRI-gépben kellett feküdniük, miközben különböző sajtokat szagoltattak velük. A gép felvételeket csinált agyi aktivitásukról, és kimutatta, hogy agyunk bazális ganglionjai döntik el, mennyire szeretjük a sajtot. Kutatásukért 2017-ben Ignobel-díjat kaptak.

A bazális ganglionok szerepe a mozgásszabályozásban

[szerkesztés]

A Parkinson-kór tünetei között szerepel az önindította mozgás nehézsége (akinézis). Ennek oka a striátum és a substantia nigra közti dopaminerg neuronok degenerálódása. A nucleus subthalamicus sérülésének következménye a Huntington-kórban szenvedőknél jelentkező hiperkinézis, azaz a mozgási gátlás zavara. A bazális ganglionok szerepet játszanak az automatikus mozgási mintázatok vezérlésében is.

A bazális ganglionok szerepe az emlékezeti működésben

[szerkesztés]

Neuroanatómiai kutatások azt mutatják, hogy a bazális ganglionok magasabb kognitív funkciókban közreműködő kortikális régiókkal állnak összeköttetésben. Kutatók szerint ezek a struktúrák szervező szerepet játszhatnak olyan kognitív folyamatokban, mint a döntéshozatal, célirányos mozgás, viselkedési váltás, és munkaemlékezet.[1] Ezen struktúrák mind a tanulási, mind a szekvenciális ellenőrzési folyamatokban szerepet játszanak, különösen a striátumnak jut fontos szerep bizonyos inger-válasz reakciók elsajátításában (implicit tanulás) során. Számos kutató gondolja, hogy a bazális ganglionok szerepet játszanak a készletváltásban (set switching) vagy kiválasztási folyamatokban (mint releváns kortikális jelzések kiválasztása és fenntartása), főként, ha a sorozatok elsajátítása tömbösítésen vagy hierarchikus reprezentáción keresztül történik.[2] Ezen folyamatokat az irodalomban számos kutató a végrehajtó funkciók feladatai közé sorolja.

A bazális ganglionok és az időérzékelés

[szerkesztés]

Léteznek arra utaló adatok, melyek szerint a bazális ganglionok és a kéreg együttműködése felelős a másodperc-perc szintű időtartam-észlelésért. Matell és Meck (2000) amellett érvel, hogy bizonyos kortikostriatális, dopamin-irányította tüzelési egybeesés-detekciós folyamatok segítségével azonosítjuk a különböző időintervallumokat. A kutatók bizonyos mindennapi időérzékeléssel, neurodegeneratív kórképekkel és szerabúzussal kapcsolatos megfigyeléseikre is magyarázattal szolgálnak ezen elmélet segítségével.[3]

A bazális ganglionok és a motiváció

[szerkesztés]

A dopaminerg pályák és a bazális ganglionok jutalmazó rendszerben betöltött szerepéről is szólnak elméletek. Úgy tűnik, hogy a dopamin-közvetítette jutalmazó hatás nagyban függ a striátum és a frontális kéreg bizonyos területeinek működésétől.[4]

A bazális ganglionok működési zavaraival kapcsolatba hozott rendellenességek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Brown L. L., Schneider J. S., Lidsky, T. I. (1997). Sensory and cognitive functions of the basal ganglia. Current Opinion in Neurobiology. 7: 157 – 163.
  2. Curran, T. (1995). On the neural mechanisms of sequence learning. Psyche. 2(12) Destrebecqz, A., Cleeremans, A. (2001) Can sequence learning be implicit? New evidence with the process dissociation procedure. Psychonomic Bulletin & Review. 8 (2), 343 – 350.
  3. Matell M. S., Meck, W. H. (2000). Neuropsychological mechanisms of interval timing behavior. BioEssays 22:94–103.
  4. Schultz, W. (1997) Dopamine neurons and their role in reward mechanisms. Current Opinion in Neurobiology. 7:191–197.