William Holden

William Holden
Promóciós fotó William Holdenről (1950)
Született	William Franklin Beedle 1918. április 17.[1][2][3][4][5] O'Fallon
Elhunyt	1981. november 12. (63 évesen) 1981. november 16. (63 évesen)[1][2] Santa Monica[6]
Állampolgársága	amerikai[7]
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	Brenda Marshall (1941-1971)
Élettársa	Stefanie Powers (1972-1981)
Gyermekei	három gyermek: Virginia Holden (örökbefogadott) (1937- ) Peter Westfield Holden (1943-2014) Scott Porter Holden (1946-2005)
Foglalkozása	színész televíziós színész filmszínész
Iskolái	Pasadena City College South Pasadena High School
Kitüntetései	csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek (1952) Emmy-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1974)
Halál oka	vérveszteség
Magassága	179 cm
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1938–1981
Híres szerepei	Joe Gillis Alkony sugárút Shears parancsnok Híd a Kwai folyón Sefton őrmester A 17-es fogolytábor
Műfajok	western
Tevékenység	színész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi főszereplő A 17-es fogolytábor (1954)
Emmy-díjak
Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) The Blue Knight (1974)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz William Holden témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William "Bill" Holden, (O’Fallon, Illinois, 1918. április 17. – Santa Monica, Kalifornia, 1981. november 12.) Oscar- és Emmy-díjas amerikai színész. Az 1950-es évek egyik legkeresettebb amerikai színésze volt. 1953-ban Oscar-díjat nyert A 17-es fogolytáborban nyújtott alakításáért, és 1974-ben Emmy-díjjal jutalmazták a Blue Knight tévéfilmben megformált szerepéért. Hatszor került fel az év legtöbb bevételét hozó színészek listájára (1954-1958 között és 1961-ben), 1956-ban az első helyet is elérte. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 25. helyet kapta meg.

Holden 1918. április 17-én született az Illinois állambeli O’Fallonban William Franklin Beedle Jr. néven. Édesapja, William Franklin Beedle (1891–1967) ipari vegyész és édesanyja, Mary Blanche Ball (1898–1990) iskolai tanár volt. Két öccse volt: Robert Westfield "Bobbie" Beedle (1921–1944) és Richard P. Beedle (1924–1964). William és testvérei nagyon szigorú neveltetésben részesültek, mind apjuk, mind mélyen vallásos anyjuk felől. Idősebb William Beedle vegyész hivatása mellett rövid ideig hivatásszerűen, majd hobbiból sportolt is, így később ifjabb William számára is fontossá vált a sport szeretete.

Hároméves korában William és családja a Kalifornia állambeli South Pasadenába költözött, Hollywood szomszédságába. Mivel Hollywood hírhedt volt orgiáiról és erkölcsi züllöttségéről, így a szülők próbálták minél távolabb tartani a fiúkat attól. William itt járt középiskolába, és itt került közelebb a színészkedéshez az iskolai színjátszókörben. Miután leérettségizett, egy rövid ideig az apjának dolgozott, eközben elvállalt egy kisebb színházi szerepet, ahol egy nyolcvanéves öregembert kellett eljátszania. Egy hollywoodi „tehetségvadász” itt csapott le rá, meghallgatásra hívta a Paramount filmstúdióba, amit elsőre William visszautasított elfoglaltságai miatt, de második felkeresésre végül elment a stúdióba és azonnal szerződést ajánlottak neki. Szülei rosszallása ellenére az épphogy csak 20 éves fiú tenni akart egy próbát a filmszínészettel, így elfogadta a szerződést és hamarosan Hollywoodba költözött.

Holdent eleinte nem igazán foglalkoztatták a Paramount filmstúdióban, leginkább promóciós fotózásokon és más színészek próbafelvételein vett részt. Később tagja lett a stúdió által létrehozott „Golden Circle” nevezetű, a stúdió fiatal és ígéretes színészeit tömörítő társaságnak, amelynek tagja volt Susan Hayward is. 1938-ban két filmben ajánlottak fel statiszta szerepet a fiatal színésznek. Az egyik filmben szövege sem volt, a másikban is csak annyit kellett mondani, hogy „Köszönöm”.

Azonban nem kellett sokat várni az első főszerepre, mivel a Columbia filmstúdióban egy másik színész próbafelvételén kiszúrták őt a sikeres színdarab, a Golden Boy filmes adaptációjának főszerepére Barbara Stanwyck és Lee J. Cobb mellé. Ekkor nevezték át William Beedleről William Holden névre. A Holden nevet egyesek szerint Gloria Holden színésznőről, mások szerint William Holden rovatvezetőről kapta. Holden nem kezdett túl jól az első próbákon és szóba került, hogy lecserélik, de Stanwyck kiállt a fiú mellett, és a film sikeres is lett a mozikban. Holden és Stanwyck életre szóló barátságot kötöttek ekkor. Holden hálája jeléül élete végéig minden egyes évben a Golden Boy első forgatási napjának évfordulóján egy csokor rózsát küldött Stanwycknek. 1978-ban, az 50. Oscar-gálán Holden és Stanwyck együtt léptek díjátadóként a színpadra, amikor Holden eltérve szövegétől köszönetet mondott a színésznő 39 évvel azelőtti nagylelkű segítségéért. Négy évvel később, az 54. Oscar-gálán Stanwyck Életműdíjat vehetett át és ezt mondta a pár hónapja elhunyt Holdenről: "Nagyon szerettem őt és hiányzik. Mindig azt szerette volna, ha kapok egy Oscart. És ma este, Golden Boyom, teljesült a kívánságod”.

A Golden Boy sikere után Holden egyik napról a másikra ígéretes hollywoodi sztárrá emelkedett. Második filmjében, az Invisible Stripesban olyan befutott sztárokkal játszhatott együtt, mint Humphrey Bogart és George Raft, harmadik filmjében (Those Were the Days!(1940)) neve már a film címe fellett jelent meg. Az 1940-es A mi kis városunk, amelyben a főszereplő George Gibbs szerepét játszotta el, óriási kasszasiker lett és hat Oscar-díj jelölést kapott. Azonban a stúdióvezetők Holdenben leginkább csak a „jóképű szomszéd fiú” karakterét látták, így nagyobb kihívást jelentő szerepeket nem igazán kapott. Még két jelentősebb, Oscar-jelöléseket szerző filmben szerepelt: Arizona (1940), I Wanted Wings (1941).

1942-ben William Holden bevonult az Amerikai Egyesült Államok haderejébe és a haderő első filmes szakaszában (First Motion Picture Unit) szolgált hadnagyként, majd főhadnagyként. Mivel Holden híres filmsztár volt, így nem engedték neki, hogy bevetésben vegyen részt, helyette kiképző filmekben szerepeltették, mint például a Reconnaissance Pilotban (1943). Amíg Holdent és a bevonult filmsztárokat Texas állam egyik bázisán „elrejtették” a nyilvánosság elől, addig Holden öccse, Bobbie az amerikai légierő pilótájaként életet vesztette bevetés közben, ami miatt a színész először kezdte szégyellni hivatását.

1945-ben szerelt le Holden hadseregtől, azonban visszatérése a filmiparba közel sem volt zökkenőmentes. Mivel Holden három év kihagyás után nemcsak „szomszéd fiús” kinézetét vesztette el, de rajongótábora is jórészt megfeledkezett róla, így a stúdió vezetői nem igazán tudtak neki szerepeket ajánlani. A negyvenes évek végén jellemzően a mosolygós, jóképű férfi szerepét játszotta el, főként másodkategóriás filmekben, de akadtak sikeres filmjei is, mint a Dear Ruth (1947), a Rachel and the Stranger (1948) és az Apartment for Peggy (1948). Első jelentősebb színészi kihívását a Golden Boy után a Dark Past (1948) jelentette, ahol egy pszichopata gyilkost kellett játszania. A felajánlott szerepek folyamatos javulása ellenére Holden karrierje nem akart újra beindulni és úgy tűnt, hogy kisebb költségvetésű vígjátékok, romantikus és westernfilmek fő- és mellékszerepeivel kell beérnie.

Az igazi áttörést a Billy Wilder rendezte Alkony sugárút (1950) hozta meg, amelyhez szerencsére is szüksége volt a színésznek, mivel a főszerepre eredetileg Montgomery Cliftet válogatták be, de a forgatás megkezdése előtt váratlanul visszalépett és így esett Wilder választása végül Holdenre. A film óriási szakmai és nézői sikert aratott, összesen 11 Oscar-díjra jelölték, amelyből az egyik jelölést William Holden kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjra.

1950-ben egy másik kasszasiker filmben, a George Cukor rendezte Born Yesterdayben is szerepelt Holden, amelynek női sztárja, Judy Holliday játékáért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Az Alkony sugárút sikere és az Oscar-jelölés nem hozta el Bill Holden számára a várva várt fellendülést karrierjében, de a felajánlott szerepek immár kicsivel nagyobb kihívást jelentettek számára és egyre inkább drámákban kapott főszerepeket, vígjátékok helyett. Az Alkony sugárút sikeréből adódóan még három filmben párosították Holdent Nancy Olsonnal: Union Station (1950), Force of Arms (1951), Submarine Command (1951).

William Holden karrierjének újabb löketét ismét egy Billy Wilder által rendezett film, A 17-es fogolytábor hozta el, amelyben alakított szerepéért 1954-ben a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat vehette át, olyan színészeket utasítva maga mögé, mint Marlon Brando, Burt Lancaster, Montgomery Clift és Richard Burton. 1953-ban a nagy indulatokat kavaró, Otto Preminger rendezte The Moon Is Blueban is főszerepet játszott, amelynek vetítését három, akkoriban cenzúrázás által tiltott szó (szerető, elcsábít, szűz) miatt több amerikai államban betiltották, de éppen emiatt óriási nézői sikert aratott.

Az Oscar-díj elnyerése és a blockbuster The Moon Is Blue után Holden Hollywood legkeresettebb férfi színészévé vált. Nem sok filmszínésznek sikerült egymás után zsinórban annyi kasszasikert hozó filmben játszania mint Holdennek. Az egymás után bemutatott a Vezetői lakosztály (1954), Sabrina (1954), A vidéki lány (1954), A Toko-Ri hídjai (1954), A szerelem nagyon ragyogó dolog (1955) és a Piknik (1955) mind óriási kasszasikereket értek el. Utóbbi két romantikus film sikerének köszönhetően Bill Holden az 50-es évek egyik férfi szexszimbólumává emelkedett. 1954-ben a Life magazin címlapjára is felkerült és 1956-ra ő lett a legnagyobb bevételt hozó filmsztár, letaszítva a trónról John Wayne-t. Az 50-es évek népszerű sorozatában, az I Love Lucy egyik epizódjában is felbukkant a sztár, amelyet a mai napig a sorozat egyik legemlékezetesebb epizódjának tartanak.

1957-ben a Híd a Kwai folyón jelentette Holden karrierjének legjövedelmezőbb filmjét. A színésznek sikerült olyan előnyös fizetést kiharcolnia, amire addig nem volt példa, így Holden 750 ezer dollárt és a film bevételeinek 10%-át tehette zsebre. Mivel a film óriási kasszasiker volt és még évekig jövedelmezett, ezért a színész a film bevételeinek 10%-ából multimilliomossá vált az évek során. Holden karrierjének prosperáló időszakát az 1960-as Suzie Wong világa zárta, amely nagyon jól teljesített a mozikban és Holden 1961-ben ismét a tíz legtöbb bevételt generáló sztár közé emelkedett.

A negyven év feletti Holden karrierje az 1960-as évekre lejtmenetbe kapcsolt és filmjei egymás után buktak meg a mozikban. Az első bukása a Satan Never Sleeps volt, amit követett a The Lion, a A hetedik nap és az Audrey Hepburnnel forgatott Párizsi mesék. Egyedül az 1962-ben bemutatott kémdráma, a Hamis áruló ért el szolidabb szakmai és nézői sikereket. Holden filmes bukásaihoz nagyban hozzájárult amerikai közmegítélésének megromlása, amiatt hogy a színész családjával együtt 1959-ben Hollywoodból Svájcba költözött és sűrűn vállalt USA-n kívül forgatott filmekben szerepet. A 60-as évek végére Holden egyre kevesebbszer szerepelt filmekben és a színészi karrierjének befejezése is felmerült benne.

Holden karrierjét Sam Peckinpah újító westernje, a Vad banda élesztette fel. William alakítását méltatták a kritikusok, azonban a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia egy ilyen erőszakos filmben való alakításáért még csak hajlandó sem volt megfontolni a díjra való jelölés lehetőségét. Hogy a Vad bandában róla kialakult erőszakos képet enyhítse, a színész elvállalta a francia-olasz családi film, a Pascal karácsonyfája egyik főszerepét, amit ma a 60-as évek „legkönnyfakasztóbb” filmjének tartanak. Ezután a színész leginkább western szerepeket kapott, amik meg sem közelítették a Vad banda sikerét.

Mivel karrierje ismét hamar lejtmenetbe váltott át, így Bill Holden úgy látta érdemes kipróbálnia magát az egyre népszerűbbé váló televíziós filmek világában, ezért elvállalta a Joseph Vambaugh bestseller regényén alapuló The Blue Knight kiöregedő utcai rendőrjének szerepét. A The Blue Knightot az amerikai televíziózás egyik első minisorozataként tartják számon, amelyet négy egymást követő estén, 45 perces epizódokban sugároztak a televízióban. A minisorozat óriási sikert aratott a nézők körében és 1974-ben Holden legjobb férfi főszereplőnek járó Emmy-díjat vehetett át alakításáért.

A televíziós sikere után Holden karrierje ismét emelkedő pályára állt, aminek köszönhetően szerepet kapott az óriási költségvetésű Pokoli toronyban Paul Newman és Steve McQueen mellett. A katasztrófafilm óriási bevételt produkált és Holden is jó kritikákat kapott, aminek köszönhetően a színész elnyerte Sidney Lumet Hálózat című filmjének egyik főszerepét. A filmben nyújtott alakításáért William Holden megkapta karrierjének utolsó Oscar-jelölését, a díjat végül szereplőtársa, Peter Finch kapta meg posztumusz. 1976-ban Holden ismét televízióban próbált szerencsét, A borzalom 21 órájaban, azonban ezúttal kisebb sikerrel járt.

A Hálózat sikere és az Oscar-jelölés nem hozott újabb fellendülést Holden karrierjében. Habár az Ómen főszerepét Gregory Peck előtt neki ajánlották fel, azonban Holden nem kívánt horror filmben játszani. Látva a film hatalmas sikerét igent mondott a folytatásban, az Ómen 2-ben való főszerepre, azonban (mint várható volt) az nem volt annyira sikeres, mint elődje. 1978-ban Holden negyedik alkalommal ismét összeállt Billy Wilderrel a Fedora című filmre, azonban a film csak Európában könyvelhetett el nagyobb sikereket magának. Élete utolsó éveiben kisebb költségvetésű filmekben szerepelt, amelyek többsége nem teljesített jól a mozikban. Utolsó filmje a Blake Edwards rendezte S.O.B. volt.

Ahogy egyre sikeresebb és gazdagabb színésszé vált Holden, annál inkább különböző üzleti tevékenységekbe fektette a pénzét világszerte. Az 50-es évek közepétől Holden a világ egyre több részét tudta meglátogatni és lenyűgözte őt a távoli kultúrák és emberek világa. Különösen az ázsiai Hongkong és az afrikai Kenya vált üzleti tevékenységeinek fő helyszínévé. Hongkongban – ahol több filmet is forgatott – többek között egy rádióállomást és szállodákat vett meg és üzemeltetett, míg a kenyai Nanyukiban 1959-ben létrehozta a Mount Kenya Safari Clubot, aminek számos előkelő tagja lett. A korai éveiben vadászó Holden az afrikai vadvilág megismerésével letette a puskáját és létrehozta saját vadrezervátumát, ahol a helyi népesség bevonásával próbálta fenntartani a környék vadvilágának állományát. Halála után élettársa, Stefanie Powers William Holden Vadvilági Alapítvány (William Holden Wildlife Foundation) névvel egy szervezetet is létrehozott, amelyet azóta is működtet.

Holden 1941-ben házasodott össze Brenda Marshall színésznővel, akivel harminc évig együtt voltak. Két fiuk született, Peter Westfield "West" és Scott Porter Holden, valamint Holden adoptálta Marshall első házasságából született lányát, Virginiát. Mivel második gyermekük születése után feleségén kimutatták, hogy szervezete nem bírna el még egy gyermek kihordását, ezért Holdenen vazektómiát végeztek el, hogy ne veszélyeztesse felesége egészségét.

Holdennek nagyon sok futó kapcsolata volt felesége mellett, akik közül kiemelkedik Audrey Hepburnnel való viszonya, akivel majdnem össze is házasodott. Hepburn mindenképpen gyerekeket akart vállalni, ami Holdennel nem volt megvalósítható. William Grace Kellyvel is viszonyt kezdett, akivel szintén a házasság gondolata felmerült, azonban Kelly erősen vallásos családja miatt ez a tervük meghiúsult. Miután Holden az 1960-as évektől egyre inkább különélt feleségétől, így a francia modellel és színésznővel, Capucinenel már nyíltabban kezdett viszonyt. 1971-ben elvált Marshalltól és 1972-től haláláig Stefanie Powersszel volt együtt.

William Holden legjobb barátja Glenn Ford volt, akivel együtt kezdték meg filmes karrierjüket az 1940-es években és két filmben is együtt szerepeltek: Texas (1940), A coloradói férfi (1948). Holden halála előtt még egy közös westernfilm forgatását tervezték. A Golden Boy forgatása alatt nyújtott segítsége után Holden nagyon közeli baráti kapcsolatot ápolt Barbara Stanwyck színésznővel, akivel 1954-ben a Vezetői lakosztályban is együtt játszott. Holden és az előbb színész, majd később elnök Ronald Reagan jó kapcsolatot ápoltak egymással William 1981-ben bekövetkezett haláláig. Holden és felesége 1952-ben esküvő tanúi is voltak a későbbi elnöknek és feleségének.

Holden élete nagy részében alkoholfüggő volt, ami saját elmondása szerint a II. világháborús szolgálata alatt vált igazán súlyossá, részben a hónapokig tartó bezártság, részben az öccse halála miatt kialakult bűntudata miatt. Többek szerint Holden depresszióval küzdött élete során, illetve színészi hivatását sem tartotta igazán megbecsülendőnek és nem szerette a hírnévvel járó nehézségeket sem. Alkoholproblémája a 60-as évekre vált életveszélyessé, amikor többször is a kiszáradás szélére jutott és azonnali kórházi ápolásra volt szüksége. Holden minden tőle telhetőt megtett, hogy leküzdje problémáját, melynek érdekében elvonókúrákra járt, csoportterápián vett részt és egy pszichológussal is elbeszélgetett. A 70-es évek során kisebb-nagyobb hullámokban váltakozott a színész egészségügyi és lelki állapota és valahogy mindig sikerült túllépnie egy-egy depressziós mélyvölgyén.

Azonban 1981 végén, amikor következő tervezett filmjének, a The Championship Seasonnak a forgatását elhalasztották, mély depresszióba esett és Santa Monica-i lakásába bezárkózva erősen inni kezdett. 1981. november 12-én elesett és beverte homlokát az éjjeli szekrénybe, majd lassan elvérzett. A Holden holttestét megvizsgáló halottkém, Thomas Noguchi szerint a színész az esést követően még fél óráig eszméleténél lehetett, mivel nyolc darab zsebkendőt is felhasznált vérzésének elállításához. A telefon karnyújtásnyira volt Holden testétől és pár csepp vért is találtak rajta, de a halottkém szerint valószínűleg az alkohol hatása alatt lévő férfi nem mérte fel a helyzet súlyosságát vagy túl büszke volt segítséget hívni. Holttestét négy nappal később találták meg, hamvait (saját kívánsága szerint) a Csendes-óceánba szórták.

Az énekes-zeneszerző Suzanne Vega a következő sort Holden halálára utalva írta bele a Tom’s Diner című számába: "egy színész, aki meghalt, miközben ivott" ("an actor who had died while he was drinking").

Év	Film	Szerep	Magyar hangja[8]	Megjegyzés
1938	Prison Farm	Fogoly	–	Statiszta (első film)
1939	Million Dollar Legs	Végzős diák, aki azt mondja 'Köszönöm'	–	Statiszta
	Golden Boy	Joe Bonaparte	–
	Invisible Stripes	Tim Taylor	–
1940	Those Were the Days!	P.J. "Petey" Simmons
	A mi kis városunk Our Town	George Gibbs	Faragó József
	Arizona	Peter Muncie	–
1941	I Wanted Wings	Al Ludlow	–
	Texas	Dan Thomas	–
1942	The Fleet's In	Casey Kirby	–
	The Remarkable Andrew	Andrew Long	–
	Meet the Stewarts	Michael Stewart	–
1943	Young and Willing	Norman Reese	–
1947	Blaze of Noon	Colin McDonald	–
	Dear Ruth	William Seacroft hadnagy	–
	Variety Girl	Önmaga	–
1948	A coloradói férfi The Man from Colorado	Del Stewart	Juhász György
	Rachel and the Stranger	Big Davey	–
	Apartment for Peggy	Jason Taylor	–
	The Dark Past	Al Walker	–
1949	Streets of Laredo	Jim Dawkins	–
	A tökéletes titkárnő Miss Grant Takes Richmond	Dick Richmond	Kálmán György
	Dear Wife	Bill Seacroft	–
1950	Father Is a Bachelor	Johnny Rutledge	–
	Alkony sugárút Sunset Boulevard	Joe Gillis	1. magyar változat: Végvári Tamás 2. magyar változat: Széles Tamás	Oscar-díj jelölés – Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek
	Union Station	William Calhoun hadnagy	–
	Tegnap született Born Yesterday	Paul Verrall	n.a
1951	Force of Arms	Joe "Pete" Peterson őrmester	–
	Submarine Command	LCDR Ken White	–
1952	Boots Malone	Boots Malone	–
	Fordulópont The Turning Point	Jerry McKibbon	n.a
1953	A 17-es fogolytábor Stalag 17	J.J. Sefton őrmester	1. magyar változat: Fülöp Zsigmond 2. magyar változat: Kőszegi Ákos	Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek Jelölés – New York Film Critics Circle Award for Best Actor
	The Moon Is Blue	Donald Gresham	–
	Die Jungfrau auf dem Dach	Turista	–	Statiszta
	Forever Female	Stanley Krown	–
	Menekülés Fort Bravóból Escape From Fort Bravo	Roper százados	Harcsik Róbert
1954	Vezetői lakosztály Executive Suite	McDonald Walling	n.a	Különdíj a legjobb szereposztásnak
	Sabrina	David Larrabee	1. magyar változat: Végvári Tamás 2. és 3. magyar változat: Kőszegi Ákos
	Toko-ri hídjai	Harry Brubaker hadnagy	n.a
	A vidéki lány The Country Girl	Bernie Dodd	Gáti Oszkár
1955	A szerelem nagyon ragyogó dolog Love Is A Many-Splendored Thing	Mark Elliott	n.a
	Piknik Picnic	Hal Carter	n.a	Jelölés – BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1956	The Proud and Profane	Colin Black alezredes	–
	Toward the Unknown	Lincoln Bond őrnagy	–
1957	Híd a Kwai folyón The Bridge on the River Kwai	Shears parancsnok	1. magyar változat: Fülöp Zsigmond 2. magyar változat: Haás Vander Péter
1958	The Key	David Ross százados	–
1959	Lovaskatonák The Horse Soldiers	Henry "Hank" Kendall őrnagy	1. magyar változat: Kőszegi Ákos 2. magyar változat: Tarján Péter
1960	Suzie Wong világa The World of Suzie Wong	Robert Lomax	n.a	Jelölés – Laurel-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1962	Satan Never Sleeps	O'Banion atya	–
	A hamis áruló The Counterfeit Traitor	Eric Erickson	n.a
	Az oroszlán The Lion	Robert Hayward	Mádi Szabó Gábor
1964	A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot Paris – When It Sizzles	Richard Benson / Rick	Mécs Károly
	A hetedik nap	Ferris őrnagy	n.a
1966	Alvarez Kelly	Alvarez Kelly	–
1967	Casino Royale	Ransome	Buss Gyula
1968	Piszkos osztag The Devil's Brigade	Robert T. Frederick alezredes	n.a
1969	Vad banda The Wild Bunch	Pike Bishop	1. magyar változat: Buss Gyula 2. magyar változat: Kristóf Tibor
	Pascal karácsonyfája	Laurent Ségur	n.a
1971	Vad vándorok Wild Rovers	Ross Bodine	Tordy Géza
1972	Megtorlók The Revengers	John Benedict	Rajhona Ádám
1973	Szerelem korhatár nélkül Breezy	Frank Harmon	Csernák János
1974	Open Season	Hal Wolkowski	–
	Pokoli torony The Towering Inferno	Jim Duncan	Bitskey Tibor
1976	A borzalom 21 órája 21 Hours at Munich	Manfred Schreiber rendőrfőnök	Tolnai Miklós	tévéfilm
	Hálózat Network	Max Schumacher	1. magyar változat: Benkő Gyula 2. magyar változat: Fülöp Zsigmond 3. magyar változat: Bolla Róbert	Jelölés – Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek Jelölés – BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek Jelölés – National Society of Film Critics Award for Best Actor
1978	Fedora	Barry "Dutch" Detweiler	1. magyar változat: Szabó Ottó 2. magyar változat: Szersén Gyula
	Ómen 2. Damien: Omen II	Richard Thorn	Buss Gyula
1979	Műgyűjtők és kalandorok előnyben Escape to Athena	Börtönben szivarozó fogoly	Szabó Ottó	Statiszta
	Ashanti	Jim Sandell	Tolnai Miklós
1980	Az idő szorításában When Time Ran Out	Shelby Gilmore	Tolnai Miklós
	A völgylakó	Patrick Foley	n.a
1981	S.O.B.	Tim Culley	–	(utolsó filmes szerepe)

Év	Műsor	Szerep	Megjegyzés
1955	Lux Video Theatre	Két felvonás közötti vendég	Epizód: "Love Letters"
1955	I Love Lucy	Ömaga	Epizód: "Hollywood at Last"
1956	The Jack Benny Program	Önmaga	Epizód: "William Holden/Frances Bergen Show"
1973	The Blue Knight	Bumper Morgan	TV-film/minisorozat Primetime Emmy-díj a legjobb férfi főszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
1976	21 Hours at Munich	Manfred Schreiber rendőrfőnök	TV-film

• 1954 – 7. (USA)
• 1955 – 4. (USA)
• 1956 – 1. (USA)
• 1957 – 7. (USA)
• 1958 – 6. (USA), 6. (Egyesült Királyság)
• 1959 – 12. (USA)
• 1960 – 14. (USA)
• 1961 – 8. (USA)
• 1962 – 15. (USA)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a William Holden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Capua, Michelangelo (2010). William Holden: A Biography. Jefferson, North Carolina: McFarland & Company. ISBN 978-0-7864-4440-3.
• Quirk, Lawrence J.. The Complete Films of William Holden. Sacramento, California: Citadel Press (1986). ISBN 978-0-8065-0998-3 .
• Thomas, Bob. Golden Boy: The Untold Story of William Holden. New York: St. Martin's Press (1983). ISBN 978-0-312-33697-4 
• Thomas T., Noguchi. Coroner. Los Angeles: Premier Digital Publishing (1983). ISBN 0-671-46772-7 
• The Hollywood Collection (1989): William Holden: The Golden Boy.

• William Holden a PORT.hu-n (magyarul)
• William Holden az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• William Holden az Internet Movie Database-ben (angolul)
• William Holden a Rotten Tomatoeson (angolul)
• William Holden az AlloCiné weboldalán (franciául)
• William Holden Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. július 31.)
• In Loving Memory Of William Holden
• William Holden Wildlife Foundation