Washington Commanders

Washington Commanders
logó
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Boston Braves (1932) Boston Redskins (1933–1936) Washington Redskins (1937–2019) Washington Football Team (2020–2021)
Székhely	Ashburn, Virginia
Alapítva	1932
Csapatszínek	Burgundi vörös, Arany
Vezetőedző	Dann Quinn
Tulajdonos	Dan Snyder
Stadionok	Braves Field (1932) Fenway Park (1933-1936) Griffith Stadium (1937-1960) RFK Stadium (1961-1996) - egykori neve D.C. Stadium (1961–1968) FedExField (1997-jelenleg is) - egykori neve Jack Kent Cooke Stadium (1997–1999)
Szereplés
NFL (1932)	Eastern Division (1933–1949) American Conference (1950–1952) Eastern Conference (1953–1969) - Capitol Division (1967–1969) National Football Conference (1970–jelenleg is) - NFC East (1970–jelenleg is)
Bajnoki címek
Bajnokságok (5)	NFL bajnok (2): 1937, 1942
Super Bowl (3)	1983 (XVII), 1988 (XXII), 1992 (XXVI)
Konferencia (5)	NFL Eastern: 1937, 1942 NFC: 1983, 1988, 1992
Csoport (14)	NFL Eastern: 1936, 1937, 1940, 1942, 1943, 1945 NFC East: 1972, 1983, 1984, 1987, 1991, 1999, 2012, 2015

A Washington Commanders (1937 és 2019 között Washington Redskins) egy profi amerikaifutball-csapat, amely Washington városához, és annak agglomerációjához kapcsolódik. A csapat főhadiszállása a Virginia állambeli Ashburn városában található, míg a csapat a Marylandi Landoverben játssza a hazai mérkőzéseit. A Washington Commanders jelenleg az NFC Keleti csoportjában található. 1932 óta már több mint ezer mérkőzést játszott. Kétszeres NFL-győztes, a sorozatot 1937-ben, és 1942-ben nyerte meg. Háromszor hódította el a Super Bowlt 1983-ban, 1988-ban és 1992-ben. Ötször játszott a Super Bowl döntőjében, holtversenyben a San Francisco 49ers, Oakland Raiders, és a Miami Dolphins csapataival. Náluk többször csak négy csapat szerepelt a döntőben, a Dallas Cowboys nyolcszor, a Pittsburgh Steelers hétszer és a Denver Broncos hatszor. A Forbes magazin szerint 2009-ben az 1,55 milliárd dolláros piaci értékével a Washington, a liga második legértékesebb csapata volt a Dallas Cowboys után.^[1]

1932. július 9-én George Preston Marshall, Vincent Bendix, Jay O'Brien és Dorland Doyle Boston városának megvásárolta az NFL licencet. Az első pályájuk a Braves Fielden volt, amiről az első nevét kapta a csapat, és így lett a nevük a Boston Braves. 1933. július 8-án a Boston Red Sox csapatának is otthont adó Fenway Parkba költöztek, ami a névváltozással is együtt járt. Az első szezonjuk után felvették a Boston Redskins nevet. A nevet George Preston Marshall választotta a csapat edzője, William Henry Dietz iránti tiszteletből, aki indián származású volt.^[2] A Redskins se az 1933-as, se az 1934-es szezonban nem nyújtott kimagaslót, ezért a csapat edzőjét William Henry Dietzet kirúgták, és helyette Eddie Casey lett az edző. De őt egy szezon után menesztették, mert katasztrofális idényt csinált a csapat.^[3] 1936-ban érkezett Ray Flaherty, akivel elindult felfele a csapat a lejtőn. 1937-ben a csapat elköltözött Bostonból Washingtonba, és ekkor megint megváltoztatták a nevüket, a 2020-ig használt névre a Washington Redskinsre. Flaherty 1942-ig maradt a csapat edzője, és vele két NFL Champions bajnoki címet is szereztek, az utolsót épp 1942-ben szerezték. De a sikersorozat nem folytatódhatott a második világháború miatt. A csapat több tagját besorozták, míg a csapat edzője Ray Flaherty 1942 és 1945 között a tengerészetnél szolgált, a háború után pedig a New York Yankees amerikai futball csapathoz szerződött.

A sikeres évek miatt a szurkolók megkedvelték a csapatot. Bár a csapat eredményei lassan, de folyamatosan romlottak. A Redskinsnek 1946 és 1951 között négy edzője volt, a sikerek mégis elmaradtak. De ez mégsem vette el George Preston Marshall kedvét, akinek továbbra is az volt a célja, hogy a liga legsikeresebb csapata legyen a Washington. Első lényeges újítását 1950. június 14-én vitte véghez, amikor is a ligában elsőként Marshall adta el a csapat összes szezonbeli mérkőzésének a TV közvetítési jogát, amit a American Oil Company vett meg.^[4] A másik fontos lépése az volt hogy a Green Bay Packers edzőjét Earl "Curly" Lambeaut kérte fel a csapat vezetésére, aki hat bajnoki címet nyert korábban edzőként. Bár két esztendő után kirúgta Lambeaut, mert nem hozta az elvárt eredményeket.

1961-ben a csapat új otthonra lelt, a D.C. Stadionba költözött, melyet 1969-ben átneveztek Robert F. Kennedy Memorial Stadionra. Az új stadionban 1961. október 1-jén játszották az első mérkőzésüket a New York Giants ellen. A stadionban 37 767 néző láthatta amint a Redskins 21-7-es vezetésről kikap 21-24-re. A csapatnak más téren is voltak problémái. 1962-ig a Washington Redskins volt az egyetlen olyan profi csapat, amelyik még sohasem szerződtetett fekete játékost. Marshallt többen támadták ezért, köztük a Washington Post és az USA Szövetségi Kormányzata, de ő ellenállt amíg tudott. Egyszer ezt nyilatkozta: "Akkor fogok fekete játékosokat szerződtetni, ha majd a Harlem Globetrotters is szerződtet fehér játékosokat."^[5] Stewart Udall az USA titkára figyelmeztette Marshallt, amennyiben nem alkalmaznak fekete játékosokat, nem játszhatnak a D.C. Stadionban, amely az Egyesült Államok tulajdona. Ez volt az első alkalom, hogy a kormány fellépett egy profi csapat ellen a szegregáció megszüntetése miatt.^[6] Végül 1962-ben három fekete játékost is draftoltak a játékosbörzén, bár Marshall hamar túladott rajtuk. 1962-ben Marshall a csapat elnöke és tulajdonosa szellemileg is kezdett leépülni, és a csapat többi részvényese a beleegyezése nélkül nehezen tudott döntéseket hozni. Marshall 1969. augusztus 9-ei halála után a washingtoni Edward Bennett Williams kisebbségi részvénytulajdonos, és egyben Amerika egyik legmegbecsültebb ügyésze vette át a csapat ügyeit. A Los Angeles-i többségi tulajdonos Jack Kent Cooke, aki a Los Angeles Lakers tulajdonosa is volt egyben, csendes társként maradt a csapatnál.

1971. január 6-án Williamsnek sikerült a Los Angeles Rams edzőjét, George Allent szerződtetnie. Allenek már az első évében sikerült a playoffba vezetnie csapatát, amelyre 1945 óta nem volt példa. A következő idényben 1972-ben, egészen az NFL döntőjéig meneteltek ahol csak a veretlen Miami Dolphins tudta őket legyőzni. 1973-ban, 1974-ben és 1976-ban még sikerült a playoffba bekerülniük, de az első körben mindig kiestek. Miután Allennek 1977-ben nem sikerült a csoportból továbbjuttatnia a csapatot, megváltak tőle és a helyére szerződtették Jack Pardeet. A Redksins mégis sikeresnek ítélhette meg a 70-es éveket, hiszen egy hosszú sikertelen korszak után sikerült döntőbe jutniuk, és többször is bekerültek a playoffba. A 70-es évekbeli csapatot egyszerűen csak az "Over-the-Hill Gangnek" azaz a "Csúcsokon túli csapatnak" hívták. Az 1970-es évek végén a többségi tulajdonos Jack Kent Cooke Virginiába költözött, és átvette a csapat irányítását Williamstől.

1981. január 13-án Cooke leszerződtette vezetőedzőnek a San Diego Chargers támadóedzőjét Joe Gibbst. Az 1981-es NFL Drafton sikerült megszerezniük Mark May, Russ Grimm és Dexter Manleyt, akik később meghatározó játékosaivá váltak a 80-as évekbeli Redskinsnek. Az 1981-es szezont öt vereséggel kezdte a csapat, a hátralévő 11 mérkőzéséből nyolcat megnyert, de a playoff helyezéshez ez kevés volt. 1982-ben egy 57 napos játékossztrájk miatt 1982. szeptember 21. és 1982. november 16. között szünetelt a profi futball. De a sztrájk jól jött a Washingtonnak, amely dominált a későbbi mérkőzéseken, és 1976 után ismét sikerült bejutnia a rájátszásba. A rájátszásban már senki nem tudta feltartóztatni a Redskinst, amely eljutott az 1983. január 30-ai döntőbe. Az ellenfele az a Miami Dolphins volt, aki 1972-ben legyőzte a Washingtont. A Washington Redskins 27-17-re legyőzte a Miamit, és megszerezte első Super Bowl bajnoki címét. Az 1987-es szezon egy 24 napos játékossztrájkkal kezdődött, ezért 16 mérkőzés helyett csak 15-öt játszottak az alapszakaszban. A Washington eljutott a döntőig, ahol 0-10-ről fordított a Denver Broncos ellen, és 42-10-re nyerte meg a mérkőzést. A döntőben sokat köszönhettek az irányítójuknak, Doug Williamsnak aki a második negyedben négy touchdown passzt adott, és ezzel ő lett a liga első fekete irányítója, aki Super Bowlt nyert a csapatával.^[7] A következő sikerre nem kellett sokat várni a csapat szurkolóinak, 1992. január 26-án sikerült legyőzniük a Buffalo Bills csapatát az NFL döntőben. A Gibbs korszak 1993. március 5-én ért véget, amikor Gibbs visszavonult a profi futballtól. Karrierje során három bajnoki címet nyert a Redskinssel.

A három bajnoki cím, hatalmas elvárásokat tett az új edzők vállára. Gibbs távozása után jelentősen visszaesett a csapat teljesítménye. Az első években több edzőt is menesztettek az első szezonja után. 1996. december 22-én játszotta csapat az utolsó mérkőzését a Robert F. Kennedy Memorial Stadionban, ahol a Dallas Cowboyst verték 37-10 re. A Redskins egy új stadionba költözött, amit az 1997. április 6-án elhunyt Jack Kent Cookeról neveztek el. 1999. május 25-én a csapatot Daniel Snyder vásárolta meg 800 millió $-ért.^[8] Az új tulajdonos 1999. november 21-én átnevezte a stadiont FedExFieldre. Snyder érkeztével kicsit javultak az eredmények, de a csapatnak a döntőbe jutni így sem sikerült. A 2001-es szezont 30-3-as vereséggel kezdték a San Diego Chargers ellen, két nappal a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások előtt. A terroristatámadások után létrehozták a Redskins Relief Fund alapítványt, amely a Pentagont ért támadás áldozatainak családtagjait segítette több mint 700 000 $-al. 2002. január 14-én nevezték ki Steve Spurriert, aki az ötödik edző volt a tíz év alatt, de ő sem tudta a csapatot bajnoki címhez juttatni.

Daniel Snydernek sikerült visszacsábítania Joe Gibbst, hogy legyen a csapat edzője. Gibbs a Nascarban a saját csapatát, az 1992-ben alapított Joe Gibbs Racinget hagyta ott, amit 1992-től 2003-ig irányított. A csapat stadionját 91 665 férőhelyesre bővítették, és ezzel a liga egyetlen olyan stadionja lett, ahová több mint 90 000 ember fér be. 2007-ben a csapatra jellemzőek voltak szoros kevés gólos mérkőzések. A szezonnyitó mérkőzésen 2-0 nyertek. Ugyanebben az évben tragédia történt a csapatnál, Sean Taylort a csapat egyik játékosát Miamiban lévő házában agyonlőtték. Gibbs nem tudta hozni a tőle várt eredményeket, ezért 2007-ben lemondott az edzői posztról, és végleg visszavonult az edzősködéstől. A Washingtonnál töltött második edzői korszakában, kétszer tudta a rájátszásba vezetni a csapatát, ahol mindkétszer a Seattle Seahawks állította meg.

A 2008-as és a 2009-es szezon sem sikerült jól a Washington Redskinsnek, mindkét évben utolsóként végzett a csoportjában. 2010. január 5-én megállapodtak Mike Shanahan edzővel, így a 2010-es szezonban ő irányítja a csapatot. 2010. április 4-én sikerült az ősi rivális Philadelphiától megszerezni Donovan McNabbet a csapat irányítójának.

2020-ban a csapat nevét Washington Football Teamre változtatták.^[9]

A Washington Football Team alapszínei a burgundi vörös és az arany szín. A Redskins mezét 1979-ben Jack Pardee edző terveztette. A sisak rácsát először 1978-ban festették aranyszínűre, amin azóta nem is változtattak. Egyike azon három csapatnak a Dallas és a Miami mellett, akik otthon fehér színű mezben játszanak. Bár a Miami az augusztusi hőség miatt játszik otthon fehér színben. A fehér szín otthoni viselete még Joe Gibbs első edzői korszakából maradt meg. Mikor Gibbs még a San Diegóban dolgozott, akkor a San Diego Chargers otthon fehér színben játszott. A burgundi vörös színű mezt főleg akkor használják, ha az otthoni csapat fehérben játszik, ezért főleg a Dallas Cowboys és a Philadelphia Eagles ellen szokták viselni. 2001-ben az akkori edző Marty Schottenheimer alatt, mind az otthoni, és mind az idegenbeli mérkőzéseiken a burgundi vörös színű mezt viselték. 2002-ben a Boston Braves megalakulásának 75-ik évfordulójának tiszteletére, burgundi vörös színű mezükön arany színű csíkok voltak, és a sisakjukat is az 1965 és 1969 között használt sisak alapján tervezték. Mikor Gibbs visszatért a csapathoz újra a fehér színű mezben játszottak. 2007. szeptember 23-án a New York Giants ellen, annak tiszteletére hogy 75 éve a város csapata a Washington Redskins, arany színű sisakot és nadrágot viseltek fehér mezzel. A csapat logója egy indián törzsfőnök fej. A 2000-es években indián szervezetek sértőnek találták, hogy indián nevük van profi baseball, jégkorong, kosárlabda és amerikai futball csapatoknak. Ezért szerették volna, hogy ezek a csapatok, köztük a Redskins is változtassák meg a nevüket. De petíciójuk nem volt eredményes, így a Redskins megtarthatta a nevét, és a logóját is.

A Redskins-Cowboys rivalizálás két profi amerikai futball csapat közötti versengés. A két csapat együtt nyolc Super Bowl győzelmet szerzett. A két csapat közötti versengés 1960-ban kezdődött, amikor a liga létszámbővítést hajtott végre, és a Dallas Cowboysnak is megadták a licencet, hogy az NFL-ben játsszon. Az első évben külön csoportban voltak, de a sorsolás miatt egyszer megmérkőztek egymással. 1961-ben azonos csoportba osztották be őket, így attól az évtől kezdve minden évben legalább kétszer megmérkőznek egymással. Bár a pályán kívüli rivalizálás már korábban elkezdődött, még azelőtt mielőtt a Dallas Cowboys megalakult volna. A texasi olajmágnás Clint Murchison, Jr. 1958-ban hallotta hogy, George Preston Marshall el akarja adni a Redskinst, mert pénzre van szüksége. Murchison pedig szeretett volna egy saját csapatot, és a Redskinst szerette volna Dallasba költöztetni. Miután megállapodtak az üzlet feltételeiben, és már csak az aláírás hiányzott a szerződésről, akkor Marshall újabb feltételeket szabott. Murchisont ez annyira feldühítette, hogy elállt az üzlettől.^[10] Ezekben az időkben történt, hogy a Redskins zenei igazgatója Barnee Breeskin összeveszett Marshallal. Breeskin úgy állt bosszút Marshallon, hogy tárgyalásokba kezdett Murchison ügyvédjével, Tom Webbel. 2 500 $-ért eladta a Redskins indulójának, a "Hail to the Redskinsnek" a jogdíjait, így azok Murchison kezébe kerültek. Murchison mindenképpen szeretett volna egy csapatot, ezért kapcsolatba lépett George Halassal, az NFL vezérigazgatójával, aki támogatásáról biztosította, hogy indíthat egy új csapatot az NFL-ben. Mikor a klubtulajdonosok összegyűltek a szavazásra, hogy kibővítsék-e a liga csapatainak számát, vagy sem, akkor Marshall ellene szavazott. Marshall tudta, hogy a déli államokban sokan szimpatizálnak a Redskinssel, és félt hogyha a Dallas is indíthat csapatot, akkor elveszítheti szurkolóinak egy részét. Mikor megtudta, hogy a csapat indulóját a Murchinson birtokolja, lelkileg nagyon összetört. A dal Marshallnak sokat jelentett, bár Breeskin szerezte a zenéjét, de Marshall felesége írta a dal szövegét. Végül megállapodtak, hogy a Washington visszakapja az indulóját, cserébe pedig Marshall is megszavazta, hogy a Dallas megkapja a licencet, és részt vehessen az NFL küzdelmeiben.

1961. decemberében a Cowboyok elleni mérkőzés előtt egy nappal, Murchison négy barátja csirkeeledellel szórta tele a Washington pályáját. Majd a mérkőzés napján, amikor a félidei showban a mikulás kutyaszánon vonult be, 75 fehér és egy fekete éhes csirkét engedtek szét a pályán. A fekete csirke szimbolikus jelentőségű volt, hisz Marshall volt az egyetlen tulajdonos, aki nem alkalmazott fekete játékosokat. A következő évben szintén Washingtonban, a kezdőrúgás előtt, amikor a Redskins zenekara és a pom-pom lányai bevonultak a pályára, négy drapit feszítettek ki Murchinson felbérelt emberei, amire csupa nagybetűvel "CSIRKÉK" volt kiírva. Majd két csirkének öltözött artista beszaladt a pálya felé, és színes tojást kezdtek dobálni. Az egyiküket sikerült elkapni, de a másiknak sikerült beszökni a pályára, addigra a zenekar már elkezdte játszani a Nemzeti Himnuszt, így az őrök is vigyázzba álltak. Mikor véget ért a himnusz, az őrök megpróbálták elkapni a másik csirkének öltözött embert, de sikerült megszöknie. Másnap a Dallas News így írt a mérkőzésről: "Nézőszám -- 49 888(és egy csirke)"^[11]

Frissítve: 2010. november 6.

• Washington Redskins hivatalos honlapja
• Az NFL hivatalos honlapja