Pusztai tölgyes

A pusztai tölgyes, más néven a nyílt homoki tölgyes, latinul Festuco rupicolae – Quercetum roboris (illetve egyszerűen csak Festuco rupicolae – Quercetum) az erdős sztyepp öv legnyugatibb határain, az alföldi síkságba forduló területeken megmaradt erdőtípus. Elvétve előfordul a zárt tölgyes öv peremterületein is (így például a Nyírségense flórajárásban).

A pusztai tölgyes hazánk legszárazabb homoki talajainak jellemző erdőtársulása. A leggyakrabban a buckatetőkön és melegebb lejtőkön jön létre – olyan helyeken, ahol a talajvíz hatása már nem érvényesül. Mozaikos állományai humuszos homoktalajon tenyésznek, főképp:

• a Duna–Tisza közén,
• a Nyírségben,
• a Kisalföldön,
• a Mezőföldön és
• Somogyban.

Természetközeli állapotban már csak elszórtan lelhető fel.

Lombkoronaszintje alacsonyabb, mint a több vizet kapó gyöngyvirágos tölgyesekben (Convallario-Quercetum roboris), és a fák is ritkábban nőnek. Az erdő gyakran mozaikos; pusztagyepek tarkítják. A lombkoronaszint legjellegzetesebb fája a kontinentális éghajlatot elviselő kocsányos tölgy (Quercus robur), amelyhez:

• főleg a Duna–Tisza közén a fehér nyár (Populus alba),
• Somogyban és a Nyírségben pedig az ezüst hárs (Tilia argentea) társul.

Elegyfái:

• mezei szil (Ulmus campestris),
• tatár juhar (Acer tataricum),
• mezei juhar (Acer campestre),
• vadkörte (Pyrus pyraster).

A cserjék közül jellemző:

• egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
• európai mogyoró (Corylus avellana),
• kökény (Prunus spinosa),
• fagyal (Ligustrum vulgare);
• a Duna–Tisza közén (Praematricum flórajárás) jellemző a közönséges boróka (Juniperus communis) is.

Gyepszintjében főleg szárazságtűrő fűféléket és az erdős sztyeppekre jellemző virágos növényeket találunk:

• karcsú perje (keskenylevelű réti perje, Poa angustifolia),
• pusztai árvalányhaj (Stipa pennata),
• korai sás (Carex praecox),
• pusztai csenkesz (Festuca rupicola),
• báránypirosító (Alkanna tinctoria),
• tarka sáfrány (Crocus variegatus).

További, védett növényritkaságok (jellemzően a Nyírségben, a Szigetközben és a Komáromi-síkságon:

• nagyezerjófű (Dictamnus albus),
• méhbangó (Ophrys apifera),
• vitéz kosbor (Orchis militaris),
• gömbös hagyma (Allium sphaerocephalon),
• magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica),
• tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens),
• nőszirom:
  • tarka nőszirom (Iris variegata),
  • magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica),
  • homoki nőszirom (Iris arenaria).

• Nagykőrös, Pálfája erdő (Európában a legnagyobb kiterjedésű)
• Csévharaszt, Buckás erdő
• Érd, Kakukk-hegyi erdő
• Bátorliget, Fényi-erdő

A Duna–Ipoly Nemzeti Park, a WWF Magyarország és Nagykőrös önkormányzata közös programot indított az erdőtípus rehabilitációjára, amelynek fő célja, hogy az erdő egy új tölgynemzedékkel megújulhasson. A program résztvevői ritkítják az agresszíven terjeszkedő, nem őshonos növényfajokat, védik a facsemetéket a mesterségesen túlszaporított őzektől és szarvasoktól.

• Nagykőrösi pusztai tölgyesek honlapja
• Terra Alapítvány: Nyílt homoki tölgyes