Piski csata
Piski csata | |||
Konfliktus | 1848–49-es forradalom és szabadságharc | ||
Időpont | 1849. február 9. | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
é. sz. 45° 50′ 10″, k. h. 23° 02′ 48″45.836111°N 23.046667°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 10″, k. h. 23° 02′ 48″45.836111°N 23.046667°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Piski csata témájú médiaállományokat. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A piski csata Bem József erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja volt. A Sztrigy folyó stratégiai jelentőségre szert tett hídjának a birtoklásáért folyt a harc 1849. február 9-én Bem és Puchner Antal Szaniszló seregei között.
Ha elvész a híd, elvész Erdély.
Előzményei
[szerkesztés]Az 1848 decemberében indult erdélyi hadjárat a Nagyszebennél elszenvedett kudarc után fordulóponthoz ért, ugyanis Puchner orosz seregek behívására kényszerítette a szász és román komitékat. Miután a cári csapatok megszállták Nagyszebent és Brassót, a főparancsnok Bem csapatai ellen indult és február 4-én, Vízakna mellett jelentős győzelmet aratott. A súlyos vereség után Bem tábornoknak csak 1500 embere és néhány ágyúja maradt, és visszavonult nyugat felé. A sebesült Bem helyét átvevő Czetz János alatt, sikeres utóvédharcok után a honvédek egyesültek a Damjanich által küldött segédhadakkal, így az erdélyi hadsereg 7000 főre gyarapodott. A következő feladat Puchner megállítása volt, mielőtt azok kijutnak az Alföldre. A honvédcsapatok február 8-án Piski mellett foglalták el állásaikat, hogy megvédjék a Sztrigy folyó felett épült fahidat.[1]
Lefolyása
[szerkesztés]„A császáriak ágyúja szűnni kezdett, Czecz, báró Kemény Farkas s gróf Bethlen Gergely, a három dandárvezér … a sereget rohamra vezényelték. A 11. és 24. zászlóaljnak jutott a dicsőség előrohanni … utána a többi … a lovasság is bevágott … az ellent egész hosszában megbonták, csakhamar hidat, csatatért, mindent megkaptak.” Kővári László, a forradalom erdélyi krónikása.
A magyar szabadságharcban a legendás 9. zászlóalj, illetve később a 11. zászlóalj megkülönböztető jelzése volt a vörös sapka. A 9. zászlóalj, amelynek Földváry Károly őrnagy volt a parancsnoka, eredetileg a kassai és miskolci újoncokból szerveződött, s tévedésből kapták a vörös sapkát, ám ezt Damjanich János vezetésével vívott délvidéki harcokban tanúsított kiemelkedő vitézségük miatt később is megtarthatták. Kolozsvárott megalakult a 11. zászlóalj Inczédy Sámuel őrnagy vezetésével, akiknek a 9. zászlóalj mintájára Bem tábornok a piski csatában tanúsított önfeláldozó vitézségükért a vörössapka-viselési jogát adományozta.
Az ütközet már 6 óra előtt elkezdődött, ekkor dördültek el az első ágyúlövések. Hamarosan megkezdődött az egész vonalon a harc. 9 óra tájban indult meg az ellenséges gyalogság a 40 méteres híd ellen (a hidat Kemény Farkas katonái védték). A 11. honvédegységet leszorították a hídról. Majd a magyar csapatok szuronyrohamot indítottak a visszafoglalására. Ebbe a kavarodásba érkezett Czetz ezredes csapataival. Czetz a magyar ágyúk előnyös felállításával foglalatoskodott. Ezután a átcsoportosított lövegek tüzet nyitottak, majd a meglepett osztrákok hátrálni kezdtek.
Ebben a pillanatban érkezett Bem tábornok a csatatérre. Amikor látta a csapatai sikerét, parancsot adott a 11. és 55. zászlóaljnak, hogy foglalják el a piski magaslatokat. A császáriak ekkor már az egész frontvonalon visszavonulóban voltak a Piski mögötti magaslatokra. Az ellenséget üldöző magyar csapatok centrumában a Mátyás-huszárok támadták az ellenséges lovasságot, de hirtelen megtorpantak amikor császári vadászok rejtekhelyeikből tüzet nyitottak rájuk. A huszárok meghátráltak és a mögöttük előnyomuló bihari lovasok is így tettek. Eközben az 55. zászlóaljnak elfogyott a lőszere, és amikor észrevették, hogy a bajtársaik visszavonulnak ők is meghátráltak. Puchner ezt látva ellentámadást indított. Bem megdöbbent, hogy már győztesnek hitt ütközet visszájára fordult. De Bem fel volt készülve és a híd mögött felállított két székely zászlóalja és szakasz lovassága útját állta a menekülőknek, majd fél óra alatt ismét csatarendbe állította őket. A császáriak igen meglepődtek amikor egy előnyösen felállított csapattal találták magukat szemben a híd túloldalán. A harc ismét fellángolt, de a császáriak nem tudtak nagyobb kárt tenni a magyar csatarendben, így a ütközetet a erdélyi magyar csapatok nyerték.
Következményei
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ha elvész a híd, elvész Erdély!. magnificat.ro, 2019. január 8. (Hozzáférés: 2022. április 1.)