Pierrette Marcelle Poirier
Pierrette Marcelle Poirier | |
Született | Marcelle Raymonde Prous 1909. január 26.[1][2] Cluis[1] |
Elhunyt | 1998. január 14. (88 évesen)[1] Poitiers |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Világ Igaza díj (1979. március 27.)[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pierrette Marcelle Poirier, született Prous, más néven Cathie vagy Cathy (Cluis, 1909. január 26. – Poitiers, 1998. január 14.) a francia ellenállás tagja. 1979-ben a Jad Vasem a második világháború alatt a zsidók érdekében kifejtett tevékenységéért, különösen a mintegy száz gyermekért, akiről személyesen gondoskodott, a Világ Igazának ismerte el.
Élete
[szerkesztés]A második világháború kezdetén, a német megszállás alatt Poitiers-be menekült.[3] A Secours national tagjaként kapcsolatba lépett a limoges-i táborba internált romákkal és zsidókkal illetve a Poitiers-ben őrizetben tartott gyermekekkel.[4]
Ott találkozott Jean Fleury jezsuita pappal, és az 1941. szeptemberében rábízott két gyermeket elvitte egy barátjához Châteauroux-ba, a meg nem szállt déli zónába.[5] Ennek a barátjának és a Franciaországi Izraeliták Országos Szövetsége Indre megyei titkárának révén kapcsolatba lépett az Amitié chrétienne [Keresztény barátság] hálózattal.[6]. Visszatérve Poitiers-be Marcelle Poirier folytatta a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységét. Emellett hamis iratokról gondoskodott a menekülni készülő zsidóknak.[6].
Mivel saját biztonsága veszélybe került, visszatért a szabad zónába, és 1942-ben Châteauroux-ban telepedett le. Az Amitié chrétienne hálózatnak dolgozott, és szociális gondozó lett az Œuvre de secours aux enfants (OSE) gyermeksegély-szervezetnek, ahol az egyik megyei szintű felelőssé vált.[6]. Befogadó családokat kellett találnia, hamis személyazonosságot kellett biztosítania a gyermekeknek, és meg kellett őriznie a valódi adataikat, hogy a háború után azonosítani lehessen őket.[6]
„Cathie” Poirier hálózata számos emberből állt. Brossolette abbé volt a közvetítő.[6]. Egy pellevoisini árvaház, az Argenton-sur-Creuse-i Jeanne d'Arc katolikus kollégium, és egy Le Blanc-i kollégium gondoskodtak a gyermekek ideiglenes elszállásolásáról.[6]. A városi és megyei tisztviselők hamis papírokat állítottak ki.[6]. A châteauroux-i kereskedelmi kamara elnöke segített a természetbeni adományok megszerzésében, egy szabó pedig felruházta a fiatal szökevényeket.[6]. Szervezete összesen 238 gyermeket mentett meg.[6]
Marcelle Poirier személyesen foglalkozott mintegy száz gyermekkel,[6], szállást talált számukra.[7] Minden gyermeket rendszeresen látogatott, hogy megbizonyosodjon a megfelelő elhelyezésükről és gondozásukról.[7] A látogatások egészsége rovására mentek. Jean Fleury, Germaine Ribière és az Amitié chrétienne két asszisztenst küldött neki, hogy tehermentesítsék és gondoskodjanak róla.[6][8].
1943 közepétől a zsidó gyermekek megmentésével kapcsolatos tevékenységek mellett a munkaszolgálatot megtagadókkal is foglalkozott. A kapcsolatai segítségével feltérképezte a vállalatokat és a szálláshelyeket, hamis iratokról gondoskodott a munkaszolgálat elől menekülők számára, és biztonságba helyezte őket.[6]
1943. márciusban Pauba menekült, mivel számos illegális tevékenysége miatt kockázatos volt Châteauroux-ban maradnia,[6] és néhány hónapig, Franciaország felszabadításáig maradt ott.
A háború után visszatért Poitiers-be, ahol továbbra is a gyermekekkel foglalkozott. 1950-ben elvállalta a megyei gyermekvédelmi bizottság vezetését.[9]
1979. március 27-ikén a Jad Vasem a Világ Igazának ismerte el az Indre megyében végzett zsidómentő tevékenységéért, különösen a mintegy száz gyermekért, akikkel személyesen foglalkozott.[6]. A tiszteletére tartott ceremóniát 1981. június 10-ikén tartotték Jeruzsálemben.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c https://deces.matchid.io/id/S7hXXHS6a9tq
- ↑ a b The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ Bergère 2006 : 504.
- ↑ Bergère 2006 : 504.
- ↑ Bergère 2006 : 504–505.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Bergère 2006 : 505.
- ↑ a b Yad Vashem France
- ↑ Gutman–Lazare 2003 : 468
- ↑ Un nouveau comité pour la défense de l'enfance malheureuse vient de se créer à Poitiers. La Nouvelle République du Centre-Ouest, (1950. február 17.)[halott link]
- ↑ Poirier, Pierrette – Gallery: Ceremony in Honor of Pierrette Poirier in the Hall of Remembrance. Yad Vashem, 10.06.1981. righteous.yadvashem.org
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierrette Marcelle Poirier című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bergère 2006: Marc Bergère: Poirier, Marcelle, Cathie. In Dictionnaire historique de la Résistance. Dir. François Marcot. Paris: Robert Laffont. 2006. 504–505. o. ISBN 2-221-09997-4
- ↑ Gutman–Lazare 2003: Poirier, Pierrette. In Israel Gutman, Lucien Lazare: Dictionnaire des Justes de France. Jérusalem–Paris: Yad Vashem–Arthème Fayard. 2003. 468. o. ISBN 2-213-61435-0
- ↑ Yad Vashem France: Pierrette Poirier Prous. yadvashem-france.org. Yad Vashem France (Hozzáférés: 2022. november 25.)