Pecsétviaszgomba

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye

Pecsétviaszgomba
Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi) Törzs: Bazídiumos gombák Osztály: Agaricomycetes Rend: Taplóalkatúak (Polyporales) Család: Pecsétviaszgombafélék (Ganodermataceae) Nemzetség: Ganoderma Faj: G. lucidum
Tudományos név
Ganoderma lucidum (Curtis) P. Karst.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pecsétviaszgomba témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pecsétviaszgomba témájú médiaállományokat és Pecsétviaszgomba témájú kategóriát.

A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) a Ganoderma nemzetséghez tartozó gombafaj.

A pecsétviaszgomba kemény termőtestű gombafaj, a kalap magassága 5 és 20 cm között változhat, amely egy – legtöbbször – oldalt fekvő tönkön ül. A gomba kalapja 1–3 cm vastag lehet, felszínét pedig sárgás, később vöröses (a vörösbarnától a vörösesfeketéig), sötétedő viaszréteg fedi. A gomba széle fehér, a hátoldalán fehéres, likacsos réteg helyezkedik el, minden egyes milliméteren 4–5 pórussal. A tulajdonképpeni tönk (gyakran csak tönk alakú alap) fényes, a vörösesbarnától a bíboron át, majdnem feketébe áthajló színekben pompázhat.

A pecsétviaszgomba falakó szaprofita vagy parazita gombafaj, mely mindenekelőtt lombfákon él. Tápnövényként elsősorban a tölgyet kedveli, emellett további lombhullató fajok, gyakrabban tűlevelűek (lucfenyő és erdeifenyő) is előfordulnak. A gomba előnyben részesíti a melegkedvelő tölgyeseket, elegyes tölgyeseket, ezen kívül a vörös tölgyeseket és a keményfás ligeterdőket. Ezen társulásokon kívül a pecsétviaszgomba megtalálható még sövényekben, parkokban és útszéleken, amennyiben ott a megfelelő tápnövény (tölgy vagy vörös tölgy) rendelkezésre áll. Az egyéves gomba fatörzseken, gyökereken található.

A pecsétviaszgomba valószínűleg világszerte elterjedt, mégsem lehetünk ebben teljesen biztosak, mindenekelőtt a még ismeretlen rokonfajoktól való pontos elhatárolás bizonytalansága miatt. Az Északi flórabirodalomban elsősorban a mediterrán és a mérsékelt éghajlati övben elterjedt, Európában Dél–Skandináviáig lelhető fel. A pecsétviaszgomba Németországban az összes tájegységben elszórtan megtalálható. Magyarországon is gyakran fordul elő tölgyesekben. Tömeges megjelenése a fákon az erdő gyengültségére utal.

A pecsétviaszgomba a Ganoderma nemzetség egy komplex, szűk rokonságához tartozik, melyeket részben a táptalajválasztás különböztet meg egymástól és rendszertani besorolásuk nem egyértelmű. Európában ehhez a nemzetséghez a következő fajok tartoznak: óriás lakkostapló (Ganoderma resinaceum), sötét lakkostapló (Ganoderma carnosum) és a Ganoderma valesiacum (egy vörösfenyőkön előforduló faj az Alpokból és a Kárpátokból). Európán kívüli fajai a hemlokfenyőn növő Ganoderma tsugae, a Ganoderma oregonese, illetve a Kelet–Ázsiából származó Ganoderma sinense és a Ganoderma japonicum.

A vadon növő Ganoderma nagyon ritka és nehéz begyűjteni, ezért a gomba hatóanyag-tartalma általában nem optimális, hatása nehezen kiszámítható. 1970-ben a Kiotói Egyetem Élelmiszertudományi Kutatóintézetének technikusa, Yukio Naoi sikeresen alkalmazta a spóraszétválasztó termesztési módszert a Ganoderma termesztésére. A módszert 1975-ben vezették be Ázsiában, és mára széles körben elterjedt.

A pecsétviaszgombát természetközeli (rönkös) és intenzív (zsákos) módszerrel is lehet termeszteni, ugyanakkor a két módszer eltérő termésidőt eredményez. Egy élő rönköt nehezebben szőnek át a gombafonalak (hifák), hogy azokból micélium, majd termőtest képződhessen. Rönkös termesztés esetén a lombos keményfákat döntés után 15–20 napig fektetik, majd rövid rönkökre vágják, és a vágásfelületen oltják be. Az átszövetési idő 2–3 hónap. A rönköket a földbe süllyesztik. Az első termőtestek legkorábban a beoltást követő 6 hónap múlva jelennek meg. Az így beoltott rönkök 4–5 évig is teremnek. Zsákos termesztésnél enyhén (10–15%) dúsított keményfa-fűrészport használnak, 5%-os korpadúsítással, amelyet zacskókba töltenek. Az átszövetéshez 25–30 °C és kb. három hét szükséges. Az első gombakezdemények a 30–40. napon jelennek meg, a zacskók száját az 50. napon nyitják ki. A termőtestek fejlődéshez szobahőmérséklet, 100–200 lux fény, 90–95%-os relatív páratartalom és akár 60 nap szükséges. Ázsiában a fűrészport legalább 70% nedvességtartalmú 10–20% durva gabonakorpával, 1–2% kalcium-karbonáttal és gyakran 1% körüli szacharózzal dúsítják.

A pecsétviaszgomba nem ehető és fakártevőként jelentéktelen. Kelet–Ázsiában gyógyszerként alkalmazzák. A gyógyászati alkalmazások célja az immunrendszer és a máj erősítése és az anyagcsere-folyamatok felgyorsítása. Ezekre azonban bizonyítékok nincsenek. Mint ahogyan minden gyógynövényben a biológiai anyag koncentrációja ingadozhat. Ehhez járulhat hozzá a más, közeli rokonságban élő fajokkal való keveredés, mely a G. lucidum hatékonyságát befolyásolhatja. A gombaspórákat is felhasználják.

A gyógyászatban erősítőszerként és gyógyszerként való gyakori felhasználásán alapszik az, hogy a pecsétviaszgombát kultúrnövényként is termesztik. A kínai elnevezés – Ling Zhi – „szellemnövényt” jelent, egyéb kínai nevei is használatban vannak: „a halhatatlanság gombája”, „tízezer éves gomba” és a „spirituális erő gyógynövénye”. Kínában úgy is tekintenek rá, mint a „gyógynövények királyára” és a hagyományos kínai orvoslásban gyógygombaként alkalmazzák. Ott a ginzenggel (Panax ginseng) egyenértékű. A gomba Kínában feltehetőleg már évezredek óta erősítőszerként használatos.

Az utóbbi 20 évben rengeteg új tudományos közlemény jelent meg a ganoderma gyógyító hatásáról, többek között igazolttá vált a szív- és érrendszerre kifejtett kedvező hatása, az idegrendszeri nyugtató hatása, immunrendszer támogató valamint gyulladáscsökkentő hatása is. Napi rendszeres, kis mennyiségű (1-2 mokkáskanálnyi őrlemény) fogyasztása hozzájárul a szervezetünk vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, aminosavakkal történő feltöltéséhez is.

A pecsétviaszgombát számos legendában megemlítik és korábban talizmánként is szolgált. Az épületekben felakasztották, hogy megakadályozza a szerencsétlenséget.^[forrás?]

A ganoderma gomba germánium tartalma kiemelkedő, emiatt számos élettani hatással is rendelkezik.

• Ganoderma atkinsonii

További megnevezések, melyek az alternatív gyógyászatban ismertek: japánul – Reishi (霊芝), koreaiul – Jong Csi (tulajdonképpen: ryŏngji 령, illetve yeongji 靈芝) és kínaiul – Ling Zhi (língzhī 灵芝).

• G.J. Krieglsteiner: Die Großpilze Baden-Württembergs. Band 1, Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart, 2000, ISBN 3-8001-3528-0
• J. Breitenbach; F. Kränzlin: Pilze der Schweiz. Band 2, Verlag Mykologia Luzern, 1986, ISBN 3-85604-010-2
• P. Schütt; H.J. Schuck, H.J.; B. Stimm: Lexikon der Baum- und Straucharten. Nikol-Verlagsgesellschaft mbH, Hamburg 2002
• Gesellschaft für Vitalpilzkunde e.V.: Vitalpilze. Eigenverlag, ISBN 3-00-018106-7
• Jan Lelley: Die Heilkraft der Pilze. ECON, Düsseldorf, München 1997, ISBN 3-430-15953-9.
• Christopher Hobbs: Medicinal Mushrooms. Botanica Press, Santa Cruz 2003, ISBN 1570671435.
• Frank-Daniel Schulten: Ling Zhi. König der Heilpilze . Windpferd Verlagsgesellschaft 2003 (1. Aufl.) 978-3893854332. 88 Seiten.
• A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum). Összeáll. Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila. [2., jav., illusztrált kiad.]. Budapest : DXN Europe Kft., 2012. 36 p. ISBN 978-963-08-3137-6

• a b c Paterson RR: Ganoderma - a therapeutic fungal biofactory.. In: Phytochemistry. 67, 2006, S. 1985-2001. doi:10.1002/chin.200650268
• Rita Lüder: Grundkurs Pilzbestimmung. Eine Praxisanleitung für Anfänger und Fortgeschrittene. 1. Auflage. Quelle & Meyer Verlag, Wiebelsheim 2007, ISBN 3-494-01341-1. 338. o.
• A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) - Összeállította: Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila

• Agrár és Molekuláris Kutató és Szolgáltató Intézet által végzett in vitro vizsgálat eredménye