Pézsmaréce

Pézsmaréce
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Galloanserae;
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Fényrécék (Cairini);
Nem:	Cairina; Fleming, 1822
Faj:	C. moschata;
Tudományos név
	Cairina moschata; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Anas moschata Linnaeus, 1758;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a zöld az eredeti, a lilába betelepítették)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pézsmaréce témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pézsmaréce témájú médiaállományokat és Pézsmaréce témájú kategóriát.

A pézsmaréce (Cairina moschata) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: pézsmakacsa, vagy népies nevén némakacsa.

Amióta más nembe helyezték át a dzsungelrécét, a pézsmaréce nemének az egyetlen fajává vált.

Előfordulása

Eredeti elterjedési területe Mexikótól délre Peruig és Uruguayig, de mára már a világ minden táján tenyésztett úszómadár lett.

Megjelenése

A vadon élő pézsmarécék eredetileg fekete színűek, de a kifejlett egyedek szárnytükre fehér. Hasukon irizál a tollazat. A pézsmakacsák fején jellegzetes, húsos kinövések láthatóak, arcuk pedig csupasz. Ez színtől függetlenül lehet piros, piros alapon barna árnyalatú és fekete. Szárnyuk erős, szorosan a testhez simul. A vad és a házi változata is nagy zajjal, viszonylag jól repül. A 3–4 kilogrammos testtömegű gácsérok jóval nagyobbak a tojóknál, amelyek átlagosan 1,5–2 kilogrammot nyomnak. A háziasított példányok esetében jóval nagyobb tömeggel számolhatunk: a tojók akár 5, a gácséroknál pedig akár 7 kilogrammos testsúly is előfordulhat.

Fiatal korban mindkét nem csipogó hangot ad, de a gácsérok fejlődésekor a csipogó hang "shásogó", "berregő" hanggá alakul. Ezen hangokat tüdő után található 2 porcos légzsák segítségével adja ki, melyből a légcső közvetlen folytatódik. Ez a kis "légtartály" teljes fejlettségét általában egy év alatt eléri.

A háziasított pézsmakacsánál több alap és rejtett szín található: fehér, barna, fekete, kék, bronz, levendula, krém, gyöngy. Homozigóta szín variáció esetén még előjöhet ezüst, lila, buff szín változat. Egy színváltozaton belül több mutáció is létezik, amely eredményeként vannak sötétebb, világosabb, vagy más árnyalatú színek. A felsorolt színeken kívül még több ismeretlen rejtett színt lehet létre hozni megfelelő színű egyedek tartásával. A színváltozatoknál tovább megkülönböztetünk fehér fejű, az egyed színével egyező változatot és az úgynevezett grizzly fejszínt, amikor a fej színes, de fehér tollakkal van cirkázva.Ezek nem összetévesztendők a tarkasággal. A mintázatoknál a legismertebb a duclair mintázat. Itt a szárny, a fartoll és a fej színes, a többi toll pedig fehér. Továbbá ismert mintázat még a sávozottság. Ezeket sokan tévesen kendermagosnak nevezik. Ezen mintázatok minden színnél megjelenhetnek. Az ilyen egyedek már napos korban is különbözőek az egyszínű és a szabálytalan tarka színű egyedektől.

Elterjedt dolog a beltenyészet is, amelynek egyik eredménye az egyszínű egyedek tarkasága, több fehér toll megjelenése. Az egyszínű kacsáknál nemkívánatos szín a fehér, ezért a beltenyészet kerülendő. Továbbá a többszörös beltenyészet esetén az egyedek kisebbek lesznek, csökken a keltethetőség, illetve az ellenálló képesség. A néma kacsa nem kimondottan érzékeny a kisebb beltenyésztettségre.

Életmódja

A vadon élő pézsmarécéket eddig viszonylag kevesen vizsgálták. Meglehetősen sok időt töltenek a fák koronájában, ahol kiválóan el tudnak rejtőzni. Ha megriasztják őket, lassú, nehéz szárnycsapásokkal emelkednek a levegőbe. Elsősorban a reggeli és esti órákban aktívak, ekkor szerzik növényi és állati eredetű táplálékukat a sekély vízből. A költési időszakban egyedül vagy kisebb csoportokban látható, máskor nagyobb, akár 16 egyedből álló csapatok is megfigyelhetőek.

A néma kacsa azért is népszerű, mert – mint népi neve is mutatja – igen halk. Leginkább sziszeg, néha morog és csendesen hápog. Kárpótlásul változatos metakommunikációs eszközöket használ: a fejét mozgatja, billegeti a farkát. Izgalmi állapotban a feje tetején felemeli a tollazatát, a gácsérok találkozásakor a szárnyukat enyhén kitárják, hogy ezzel nagyobbnak tűnjenek.

Szaporodása

A pézsmaréce tojója a vadonban faüregekbe, gödrökbe rakja tojásait. A kirakott költőládákat is előszeretettel használja. A 8–21 tojás 35 napon belül kel ki. A fiókák fészekhagyók, de kelés után 1-2 napig a fészekben, maradnak, egyes esetekben pedig még pár napig a fészekre visszajár a kotló a kicsikkel. Évente általában 1-3 alkalommal kotlik. Ha napos korban a kiskacsákat elveszik tőle, hamar újra tojni majd kotlani kezd. A kotlást késleltetni lehet, ha a tojásokat folyamatosan gyűjtik és a fészekből a pihe tollakat eltávolítják. De némely egyedek kotlási hajlama olyan erős, hogy még 1-2 tojáson vagy másik kacsa fészkén is megkotlik.

Háziasítás

A pézsmaréce vadon élő állománya nem veszélyeztetett, háziszárnyasként pedig egyre gyakoribb. Dél-Amerikából származik, az első európai felfedezők érkezésekor már házi pézsmarécékkel találkozhattak. A 16. században hozták az óvilágba, ahol népszerű asztali fogássá váltak. Később a pekingi kacsa a háttérbe szorította, mint húsforrást, azonban az 1970-es évektől gazdasági szempontból jelentős baromfifaj lett, intenzív tenyésztése többek között Franciaországban, Olaszországban és Tajvanon folyik. Húsa nagyon ízletes, valamivel több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a házi kacsáé. Májtermelése is kiváló.

Egyéb gazdasági hasznosítás

A pézsmaréce májából és szívéből nyert kivonatot használják fel a Boiron nevű francia gyógyszercég által forgalmazott, Oscillococcinum elnevezésű homeopátiás készítmény előállításához.