Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az "Így írtok ti"-t, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó "Tanár úr, kérem"-et. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatal korától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittman Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta Wittman életrajzát. Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, az "Utazás a Föld középpontja felé" című írást 12 éves korában kiadták. A század elei vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik, hogy pont ezek miatt a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. Főként újságokba írt, több, mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és humoreszk is. Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver kalandjai folytatásaként írt Capillária és a Faremido. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás. Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg. Műfordításai ma is ismertek, főként a Micimackó és a Tom Sawyer kalandai. Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezek között a szabadversek vannak többségben, hosszú, központozás nélküli gondolatkitörések.

1. ELTÁVOZÁS: A család egy tagja bizonyos okokból elhagyja az otthon biztonságát. Ez lehet a hős, vagy a hős családjának tagja, akit a hősnek később meg kell mentenie. A családi kötelékek felbomlása feszültséget adhat a történet elején. A hőst is bemutatható itt, gyakran teljesen hétköznapi emberként. Így az olvasó könnyedén azonosulhat a hőssel.

2. TILALOM: a hősnek megtiltanak valamit („Ne csináld ezt, ne menj oda!”), figyelmeztetik egy adott tettel kapcsolatban. Ez a figyelmeztetés az olvasónak is szól az élet veszélyeiről. Megfogadja a hős a tanácsot? És az olvasó? Az olvasó remélheti, hogy a hős figyelmen kívül hagyja a tiltást, így ő veszélytelenül élheti át a kalandot.

3. A TILALOM MEGSZEGÉSE: A tilalmat megszegik (a gonosztevő belép a történetbe). A hős figyelmen kívül hagyja a tilalmat (a figyelmeztetést, hogy ne tegyen meg valamit). Ez általában rossz lépésnek bizonyul, az ellenfél pedig színre lép, bár nem feltétlenül konfrontálódik a hőssel. Néha csak rejtve vannak jelen, vagy a hős távollétében támadják a családját. Ez tovább növeli a feszültséget. Szívesen rákiáltanánk a hősre, hogy „Ne csináld!”, de ő nem hall bennünket, és mégiscsak megteszi.

4. A GONOSZTEVŐ KÉMKEDÉSE: A gonosztevő megpróbál kémkedni (vagy a gonosztevő próbálja kideríteni a gyerek/ékszerek hollétét, vagy a jövőbeli áldozat faggatja a gonosztevőt). A gonosztevő (gyakran álcában) aktívan kutat az információ után, például keres valami értékeset, vagy megpróbál foglyul ejteni valakit. Talán még a család tagjaival is beszél, akik ártatlanul kiszolgáltatják az információt. A gonosztevő a hőssel is találkozhat, akiről esetleg már tudja is, hogy valami módon különleges. A gonosztevő megjelenése már korán feszültséget ad a történetnek, főleg, amikor a korábban biztonságosnak ítélt család vagy közösség közelében bukkan fel. A gonosztevő meggyőző beszéde, vagy más erősségei növelik a feszültséget, rá akarunk kiáltani a célpontjaira, hogy vigyázzanak.

5. ÉRTESÜLÉSADÁS A HŐSRŐL: A gonosztevő adatokat gyűjt áldozatáról. Erőfeszítései most megtérülnek, és új információkhoz jut, gyakran a hősről vagy az áldozatról. Egyéb információkat is gyűjthet, például egy térkép vagy kincs hollétéről, vagy a „jó fiúk” elszántságáról. Ezen a ponton a szerencse a gonosztevő felé fordul, ami félelmet kelt, és azt az érzetet, hogy végül fölébe kerekedik a hősnek, és a történet tragédiával végződik.

6. CSELVETÉS: A gonosztevő megkísérli rászedni az áldozatát, hogy elfogja, vagy hogy megszerezzen valamit a tulajdonából (A cselvetés során a gonosztevő magát álcázva próbál az áldozat bizalmába férkőzni), felhasználva az eddig megszerzett adatokat. Megpróbálhatja elrabolni az áldozatot, rábírni a hőst, hogy adjon át neki valamit, vagy meggyőzni az áldozatot, hogy a gonosztevő valójában barát, és így rávenni az együtt működésre. A megtévesztés és a bizalom elárulása a legsúlyosabb társadalmi bűnök a fizikai erőszak kivételével. Ezek a tettek bebetonozzák a gonosztevőt az egyértelműen negatív szerepbe. A feszültség tovább nő, hiszen féltjük a hőst, illetve a becsapandó áldozatot.

7. KÉZREJÁTSZÁS: A becsapott áldozat tudtán kívül segíti a gonosztevőt. A csel már folyamatban van, a hős vagy az áldozat pedig naivul segíti azt előre. Ez a gonosztevő konkrét támogatásán keresztül (egy térkép vagy varázsfegyver által) egészen a jó emberek elleni fellépésig terjedhet (a gonosztevő meggyőzheti a hőst, hogy a jók igazából rosszak). Az olvasó itt már elkeseredhet, hiszen a hős vagy az áldozat gonosztevő módjára viselkedik. Aggódhatunk, hogy a hős örökre a gonosztevő hatalmában marad. Esetleg maga is gonosszá válik. A hírnevét is félthetjük, hiszen a gonosznak könyvelik el, sosem találja meg az igazi kincset, és a hercegnő kezét sem nyeri el.

8. KÁROKOZÁS ÉS HIÁNY: A gonosztevő megsebesíti a családtagot, vagy ártalmára van (elrablás, varázsszer ellopása, a termés megrontása, a fosztogatás formái, valaki eltűntetése, elűzése, megbűvölés, gyermekek elcserélése, gyilkosság, börtönbe vetés, kényszerházassággal való fenyegetőzés, rémálmok hozása). Az is előfordulhat, hogy a családtagnak szüksége van, vagy vágyik valamire (pl. varázsital). A hiánynak két lépcsője van, akár mindkettő szerepelhet a történetben. Az elsőben a gonosztevő kárt okoz, a másodikban kiderül a hiány, vagy valami kívánatosnak tűnik fel a közösség szemében. A hiány egy mély pszichológiai elv, amellyel akkor szembesülünk, amikor először különítjük el magunkat a világtól. A hiány vágyhoz vezet és vágyakozáshoz, és azt várjuk a hőstől, hogy elégítse ki ezt a sajgó ürességet.

9. KÖZVETÍTÉS: A szerencsétlenség vagy hiány kiderül (a hőst útjára bocsátják, meghallja a kötelesség hívó szavát / az áldozatul esett hőst küldik el, kiszabadítva a fogságból). A hős felfedezi a károkozás vagy hiány tényét, esetleg a családját-közösséget találja szenvedő állapotban. Ez meghatározó pillanata a történetnek, amikor várjuk, mi fog történni. Talán még nem is tudatosult bennünk, hogy a hős hős, hiszen még nem mutatta be hősi képességeit. Nem szimpatizálunk a gonosztevő ármánykodásával, de a hős még csak most lépett színre, nem tudjuk őt megkülönböztetni a gyászoló családtagoktól.

10. KEZDŐDŐ ELLENAKCIÓ: A kereső az ellencsapás mellett dönt. A hős úgy dönt, hogy megoldja a hiányt, például megtalálja a hiányolt varázsszert, megmenti a foglyokat, vagy másképp győzi le a gonosztevőt. Meghatározó pillanat ez a hősnek, mert a mostani döntése szabja meg a jövőbeni történések menetét. Ettől a pontból nincs visszatérés: a főhős vagy magára ölti a hőst jellemző tulajdonságokat, vagy szégyenben marad.

11. A hős elhagyja otthonát

12. A hőst próbatétel elé állítják, kérdésekre kell válaszolnia, megtámadják… előkészítik az útját a varázsszerig vagy segítőig (adományozó).

13. A hős reagál az jövőbeli adományzó tetteire: (kiállja/elbukja a próbát, kiszabadítja a foglyokat, kibékíti a vitázókat, szolgálatokat tesz, az ellenfél erőit önmaga ellen fordítja.)

14. A hős megszerzi a varázsszert (megkapja, megtudja, hol van, megveszi, elkészíti, az hirtelen feltűnik előtte, megeszi/issza, segítséget kap más szereplőktől).

15. A hőst elviszik, elvezetik a keresés tárgyához.

16. A hős és a gonosztevő összecsapnak.

17. A hőst megbélyegzik (megsebesül, megjelölik, gyűrűt vagy sálat kap)

18. A gonosztevőt legyőzik (meghal a csatában, versenyben legyőzik, álmában megölik, száműzik).

19. A kezdeti szerencsétlenség vagy hiány megoldódik (a keresés tárgyát szétosztják, az átkot megtörik, a megölteket feltámasztják, a foglyokat kiszabadítják)

20. A hős visszatér

21. A hőst üldözik (az üldöző megpróbálja megölni, megenni, megrontani a hírnevét)

22. A hős megmenekül (akadályok lassítják az üldözőt, a hőst elrejtik, vagy elrejtőzik, a hős felismerhetetlenné változik, megmenti(k) az életét)

23. A hős felismerhetetlenül érkezik meg otthonába, vagy egy másik országba 24. Egy álhős jogtalan követeléseket támaszt

25. Nehéz feladat elé állítják a hőst (istenítélet, rejtvény, erő vagy kitartás tesztje, egyéb feladatok)

26. A hős megoldja a feladatot

27. A hőst felismerik (a jel, seb vagy a neki adott tárgy alapján)

28. Az álhőst leleplezik

29. A hős új külsőt kap (transzfiguráció: teljesen új külső, jóképűbb, új ruha…)

30. A gonosztevőt megbüntetik

31. A hős megházasodik, és megörökli a trónt (megjutalmazzák, előléptetik)

Karakterek: 1. A gonosztevő – a hős ellen harcol 2. Az adományozó – felkészíti a hőst, vagy valami varázstárgyat ad neki 3. A (varázs)segítő – segíti a hőst a küldetésben 4. A hercegnő és az apja – feladatot adnak a hősnek, felismerik az álhőst, hozzámennek a hőshöz, gyakran keresik őket az elbeszélés ideje alatt. Propp megjegyzi, hogy a hercegnő és az apa funkciója nem különböztethető meg egyértelműen 5. Az útnak indító – általa lesz köztudott a hiány, és ő küldi el a hőst 6. A hős vagy áldozat/kereső hős – reagál az adományozóra, elveszi a hercegnőt 7. Álhős – magát ünnepelteti a hős tetteiért, és megpróbálja elvenni a hercegnőt

• Ha valakit bizonyíték nélkül gyilkossággal vádolnak, a vádlót végezzék ki.
• Ha valakit bizonyíték nélkül boszorkánysággal vádolnak: a vádlott menjen bele a folyóba. Ha a folyó elsodorja, vádlója elfoglalhatja a házát. Ha épségben kijön a vízből, vádlóját végezzék ki, és a vádlott foglalja el a vádló házát.
• Ha egy perbeli tanú nem tudja bizonyítani a vallomását, akkor végezzék ki.
• Ha egy bíró ítéletet hoz, és erről pecsétes okmányt állít ki, de később megmásítja az ítéletét: ha rábizonyítják, a per tárgyát képező összeg tizenkétszeresét fizesse ki, nyilvánosan fosszák meg bírói rangjától, és soha többet ne bíráskodhasson.
• Ha valaki aranyat, ezüstöt, rabszolgát vagy rabszolganőt, ökröt, juhot, szamarat vagy bármi néven nevezhető holmit szabad embertől vagy rabszolgájától tanúk és szerződés nélkül megvásárol, vagy megőrzésre átvesz, az tolvajnak számít, ezért végezzék ki.
• Ha valakinek a holmija elvész, és azt másnál találja meg; és ha akinél megtalálta azt mondja, hogy tanúk előtt vásárolta a tárgyat, az eredeti tulajdonos viszont tanúkat tud hozni, akik ismerik az elveszett tárgyat: a vevő hozza el az eladót, és a tanúkat, akik előtt a vételárat kifizették, az eredeti tulajdonos pedig a saját tanúit. Az érintettek az isten színe előtt mondják el, mit tudnak az ügyről, a bíró pedig vizsgálja meg a vallomásokat. - Az eladó tolvaj, végezzék ki; a veszett holmi tulajdonosa tárgyát vigye haza; a vevő pedig az eladó házában foglalja le a pénzt, amit kifizetett
  • Ha a vevő az eladót, és a tanúit nem tudja bemutatni, viszont az elveszett tárgy tulajdonosa elhozza a tanúkat, akik ismerték a tárgyat: a vevő tolvaj, végezzék ki, az elveszett holmi tulajdonosa vigye haza a tárgyat.
  • Ha az elveszett tárgy tulajdonosa nem tud tanúkat hozni, gazember, aki rágalmakat terjeszt, végezzék ki.