Szent Ignác-plébániatemplom (Esztergom)

Szent Ignác-plébániatemplom
A Vízivárosi Plébániatemplom, háttérben a Mária Valéria híddal
Egyházmegye	Esztergomi főegyházmegye Esztergom-Budapesti főegyházmegye
Védőszent	Loyolai Szent Ignác
Építési adatok
Rekonstrukciók évei	1958,[1] 2012
Stílus	barokk építészet
Elérhetőség
Település	Víziváros Esztergom
Hely	Mindszenty hercegprímás tere
Elhelyezkedése
Szent Ignác-plébániatemplom Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 49″, k. h. 18° 44′ 06″47.79694444, 18.73547.796944°N 18.735000°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 49″, k. h. 18° 44′ 06″47.79694444, 18.73547.796944°N 18.735000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ignác-plébániatemplom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az esztergomi római katolikus Szent Ignác-plébániatemplom, vagy vízivárosi plébániatemplom – helyi nevén a kéttornyú templom vagy Vízivárosi templom – a Mindszenty téren, a Víziváros főterén található, a prímási palota közvetlen szomszédságában. 1820^[2] és 1856 között ideiglenes főszékesegyházként működött.

Egy 1594. évi metszet szerint a mai templom helyén egy torony nélküli templom állt, melyre a következő évtized során tornyot építettek. A török háborús időszak alatt ez a templom elpusztult. A török 1683-as kiűzése után a keresztény hívek számára egy dzsámit alakítottak át templommá. 1686-ban jelentek meg a Vízivárosban a jezsuiták. Ők emelték a mai barokk templomot Loyolai Szent Ignác tiszteletére 1728 és 1738 között az egykori vízi kapunál. A terveket Petrus Ross készítette. Ugyanekkor épült mellé a rendház is. A templomot Althann Mihály váci püspök szentelte fel. Oltárát Baumgartner Bernát szobrász faragta 1735 és 1737 között, a belső díszítést pedig a jezsuita rendi segítőtestvérek készítették el. A templomnak eredetileg nem volt tornya, mivel stratégiai szempontból a vár közelében megtiltották a kilátást rontó tornyok építését.

A jezsuita rendet XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta, így a templom előbb a pálosoké, majd a bencéseké lett. Mária Terézia 1788-ban Batthyány József esztergomi érseknek adta át. Ezután lett a Víziváros plébániatemploma. A hercegprímás plébániaépületté alakíttatta át. Ekkor épült fel a két torony is, 1840-ben pedig a homlokzatot építették át. 1820. július 1-jén Rudnay Sándor prímás ideiglenes érseki főszékesegyháznak jelölte ki a templomot, és az is marad egészen 1856-ig, a bazilika felszenteléséig. A második világháborúban több bombatalálat következtében a templom szentélyboltozata beszakadt, berendezése és az orgona szinte teljesen tönkrement, csupán egy-két szobor maradt teljesen sértetlen. 1957–1958 között épült újjá, az 1980-as években pedig felújították a tető fedését és helyreállították belső festését is. 2012 júliusában ismét felújítási munkálatok kezdődtek a templomon. A homlokzat restaurálása mellett a sérült szobrokat is helyreállítják.^[3]

A műemlék templom az olasz eredetű magyar barokk építészet egyik kiemelkedő emléke. A két torony által közrefogott homlokzat előre ívelt. A törtívű oromzat csúcsán Loyolai Szent Ignác szobra áll. Az egyhajós templom alapterülete közel 400 m². Déli oldalához épült egy földszintes sekrestye és egy emeletes káptalani sekrestye. A hajó és a szentély csehsüveg boltozatú, a karzat a bejárati oldalon falazott. A Szent Ignác megdicsőülését és csodáit bemutató főoltárképet Martino Altomonte festette 1737-ben. A többi oltárkép, mint a Xavéri Szent Ferenc, Szent István és a Szent Kereszt, ismeretlen művészek alkotásai.

A plébánia területéhez tartozik még a Szent Kereszt ferences templom, vagy zárdatemplom, a Szent István-kápolna, a szenttamáshegyi kápolna, valamint az 1994-ben Tóth Árpád tervei szerint épült szemináriumi kápolna a Liszt Ferenc utcában. (Egykori Volán szálló mellett) Az egyházközség lakosainak száma 3000 fő, a hívek száma 1500 fő.^[4]

• 
  Madártávlatból
• 
  A bazilika árnyékában
• 
  A templombelső
• 
  Ünnepi szentmise Erdő Péter bíboros 60. születésnapján

• A Vízivárosi Loyolai Szent Ignác-plébániatemplom a templom.hu-n