Sirnea
| Sirnea (Șirnea) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Fundáta |
| Rang | falu |
| Községközpont | Fundáta |
| Irányítószám | 507072 |
| SIRUTA-kód | 41024 |
| Népesség | |
| Népesség | 193 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1200 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″45.475000°N 25.251944°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″45.475000°N 25.251944°E | |
 | |
| Sirnea weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sirnea témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sirnea (románul: Șirnea) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve egy 'irtás' jelentésű szláv szóból származik.[2]
Fekvése
[szerkesztés]A Királykő-hegységben, Erdély déli határán fekszik. Egy központi falumagból és több szétszórt házcsoportból és tanyából áll.
Népesség
[szerkesztés]- 1910-ben 948 román nemzetiségű lakosából 946 volt ortodox vallású.
- 2002-ben 349 lakosából 348 volt ortodox román.
Története
[szerkesztés]A Dâmbovicioaráról Zernest felé vezető, lovassággal járhatatlannak hitt Crăpătura (Krepatura) hasadékán tört be Erdélybe Thököly Imre 1690-ben. Az utat több évszázadon keresztül használták a só- és dohánycsempészek.
Sirnea falut először 1713-ban említik, mindössze három családfővel.[3] 1872-ig Törcsvárhoz tartozott, amellyel együtt Brassó birtoka volt, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez csatolták. 1872 és 1882 között tíz évig Felsőtörcsvár részét képezte, akkor önállósult. Közben az 1876-ban megszervezett Fogaras vármegyéhez került.
1761-ben Coacăzával együtt 110 jobbágy- és 65 zsellércsaládot írtak össze benne. 1770-ben, valószínűleg máshol jelölve ki határait (hiszen ekkor még jellegzetes szórt település volt) csupán 49 lakott házzal említették. Lakói a 19. század végén 2570, 1957-ben 3000 juhot tartottak.[4]
Ceaușescu rendszere idején Romániában elsőként nyilvánították turisztikai településsé, ahol az 1970-es években külföldi turisták pihenhettek.[5]
Látnivalók
[szerkesztés]- Nicolae Frunteș néprajzi kiállítása.[6]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1954-ben Radu G. Ţeposu irodalomkritikus.
Testvértelepülése
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Bogdan-Florin Popovici: Problema demografică în regiunea Branului de Sus. Studii și Materiale de Istorie Medie XXV (2007), 201. o.
- ↑ Bogdan Florin Popovici: ‘Conscripția de la 1713: satele brănene’, Cumidava 26 (2003): 79–83. o.
- ↑ Nicolae Dunăre: Forme de viață pastorală. In N. D. Red.: Țara Bîrsei, 2. köt. București, 1974, 161. o.
- ↑ Cel mai vechi sat turistic din România Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben és Dia Radu: Interviu cu un om fericit: Radu Frunteș - Profesor de sport in Brașov[halott link]
- ↑ [1] Archiválva 2012. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Források
[szerkesztés]- Ioan Turcu: Escursiuni pe munții țerei Bârsei și ai Făgărașului din punctul „la Om” de pe „Guceciu” până dincolo de „Negoiul”. Brașov, 1896
- Ioan Praoveanu: Așezările brănene: satul, gospodăria, locuința. Brașov, 1998
- Bogdan-Florin Popovici – Emil Stoian: Carantina Branului: considerații istorice. București, 2002
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
