Sankt Valentin

Sankt Valentin
A Szt. Bálint-plébániatemplom
Sankt Valentin címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Amstetteni járás
Irányítószám	3350, 4300, 4482
Körzethívószám	07435
Forgalmi rendszám	AM
Népesség
Teljes népesség	9340 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	272 m
Terület	45,64 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 10′ 29″, k. h. 14° 32′ 00″48.174722222222, 14.53333333333348.174722°N 14.533333°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 29″, k. h. 14° 32′ 00″48.174722222222, 14.53333333333348.174722°N 14.533333°E
Sankt Valentin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Valentin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sankt Valentin osztrák város Alsó-Ausztria Amstetteni járásában. 2023 januárjában 9374 lakosa volt.

Sankt Valentin a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Duna és az Enns alkotta zugban, az Erla patak mentén. Területének 12,3%-a erdő, 67,1% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzathoz egyetlen település tartozik, melynek városrészei a következők: Altenhofen, Endholz, Hofkirchen, Rems, St. Valentin és Thurnsdorf.

A környező önkormányzatok: északnyugatra Ennsdorf, északkeletre Sankt Pantaleon-Erla, keletre Strengberg, délkeletre Haag, délnyugatra Ernsthofen, nyugatra Kronstorf és Enns (utóbbi kettő Felső-Ausztriában).

A város területén 600 körül bajorok telepedtek meg a 6. században, de azt 700 körül az avarok elpusztították. Sankt Valentin neve és temploma először az erlai kolostor 1050-es alapítólevelében szerepel. Temploma valószínűleg jóval régebbi, mert falába római sírköveket is beleépítettek. A település 1683-ban és 1736-ban leégett.

St. Valentint 1858-ban kapcsolták be a vasúti hálózatba, a Bécs-Salzburg közötti Westbahn megépítésével.

Az Anschluss után, 1939-ben megalapították St. Valentinben a Nibelungwerk harckocsigyártó üzemet. A Harmadik Birodalom közepes tankjainak (Pz IV) kb. fele itt készült. 1944 augusztusától mintegy 10 ezer mauthauseni foglyot is itt dolgoztattak. Ettől az évtől a szövetségesek rendszeresen bombázták az üzemet és a várost. 1945. május 7-én az amerikaiak vonultak be a városba, a következő napon átadták azt a szovjeteknek, miután az Ennstől keletre a szovjet megszállási zóna kezdődött. A polgári lakosság jelentős része az Enns-híd lezárása előtt az amerikai zónába menekült.

1955 után Steyr traktorgyár létesült a településen, amelyet 1983-ban városi rangra emeltek. 2006 óta St. Valetinben található a mezőgazdasági gépeket gyártó, amerikai Case IH európai központja.

A Sankt Valentin-i önkormányzat területén 2023 januárjában 9374 fő élt. A lakosságszám 1890 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2020-ban az ittlakók 91,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,3% a régi (2004 előtti), 3,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,1% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,6% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 85,6%-a római katolikusnak, 1,2% evangélikusnak, 1,5% mohamedánnak, 9,1% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 35 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németeken kívül (96,3%) a horvátok alkották 0,8%-kal.

A népesség változása:

• a Szt. Bálint-plébániatemplom
• a remsi Mária Magdolna-templom
• a hofkircheni Szt. András-templom
• a helytörténeti múzeum

• Saint-Valentin (Franciaország)
• Pelhřimov (Csehország)
• Mimaszaka (Japán)

• A település honlapja
• 30531 – St. Valentin Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Valentin (Niederösterreich) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.