New Horizons

New Horizons
A New Horizons a Pluto mellett (művészi ábrázolás)
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory
Küldetés típusa	Elrepülés
NSSDC ID	2006-001A
Küldetés
Célégitest	Pluto
Indítás dátuma	2006. január 19.
Indítás helye	SLC–41
Hordozórakéta	Atlas V-551
Elhaladás a Jupiter mellett	2007. február 28.
Elhaladás a Pluto mellett	2015. július 14.
Meghosszabbítás	2015-2026 között: Kuiper-öv objektumai (tervezett) [1]
Az űrszonda
Tömeg	induló tömege: 478 kg
Energiaellátás	radioizotópos termoelektromos generátor, 240 watt (a szonda indulásakor)
Excentricitás	>1
Hivatalos weboldal
RSS hírek: [1]
A Wikimédia Commons tartalmaz New Horizons témájú médiaállományokat.

A New Horizons amerikai űrszonda, amelyet a Pluto, annak holdjai és a Kuiper-öv néhány objektumának vizsgálatára alkottak meg. Az űrszondát 2006. január 19-én indították a New Frontiers program első küldetése keretében. Repülése alatt megközelítette a Jupitert és 2015. július 14-én ért el a Plutóhoz, melyről fényképet készített. A szonda célja ezt követően a Kuiper-öv egy vagy két égitestének meglátogatása, mielőtt elhagyná a Naprendszert. Erre a célra a 2014 MU69 Ultima Thule (később átnevezve: Arrokoth) kisbolygót választották ki, aminek közelébe 2019. január 1-jén ért el.^[2]

A projekt vezetője Alan Stern.

A New Horizons-t 2006. január 19-én indították Atlas V hordozórakétával. 2007. február 28-án megközelítette a Jupitert, ahol gravitációs hintamanővert végzett. A megközelítés során mintegy 2,3 millió km volt a szonda legkisebb távolsága a Jupitertől. A távolság elegendően nagy volt ahhoz, hogy az óriásbolygó magnetoszférája ne okozhasson károkat a műszerekben.^[3]

A majdnem 9 évig tartó utazása alatt az űrszonda többnyire hibernált állapotban közelített célja felé, de minden évben lefuttattak egy 50 napig tartó tesztsorozatot a küldetés irányítói, hogy ellenőrizzék a műszerek állapotát.

2014. december 6-án a szonda hibernáltból ismét aktív állapotba helyezte magát az előírt, tárolt programnak megfelelően. A szonda állapotáról tudósító adatcsomag 4 óra 26 perc alatt ért el a Földhöz. A szonda ekkor 162 millió km-re volt a Plutótól. A szonda addigi útja során 18 alkalommal volt hibernált állapotban, amik hossza 36 nap és 202 nap között változott.^[4]

A New Horizons sebessége jelenleg mintegy 15 km/s, ami 2 km/s-mal kevesebb, mint a Voyager–1-é.

A Pluto rendszer megfigyelését 2015. január 15-én kezdte meg. 2015. július 14-én közelítette meg a Plutót és a Charont, de a tudományos megfigyeléseit már 150 nappal korábban megkezdte. A New Horizons mintegy 4,88 milliárd kilométer megtétele után sikeresen megközelítette a törpebolygót és elhaladt mellette, adatokat és képeket küldve a Földre. A szonda kiváló állapotban hagyta el a Plutót és továbbhaladt a Kuiper-öv felé.^[5] A törpebolygó rendszerének és a szondának relatív sebessége 14 km/s volt. A Pluto felszínétől 12 500 km-re suhant el. A Földtől ekkor 7,5 milliárd kilométerre volt.

A Pluto hegyei helyenként magasak, 3–4 km-ig emelkednek, ami az égitest méretéhez képest jelentős magasság.^[6]

A földi és Hubble űrtávcsővel végzett megfigyelésekből várható volt, hogy a New Horizons összetett rendszert talál (ismert volt, hogy a felszín egyes részeit fagyott nitrogén, metán és szén-monoxid borítja, a légköri nyomás nőtt az 1980-as évek óta, látták az albedófoltokat éppúgy, mint a holdak összetett rendszerét), a rendszer komplexitása azonban minden várakozást felülmúlt. A kutatók „felturbózott Tritont” vártak, helyette „felturbózott Marsot” találtak.^[7]

Emellett a kutatóknak is meglepő volt, hogy a Charon^[7] milyen változatos égitest. A Naprendszer egyik legváltozatosabb felszínű égitestje. Rendelkezik hosszú repedésrendszerrel, hegyvonulatokkal, emellett árkok szabdalják a felszínét.

A NASA döntött a projekt meghosszabbítása mellett. A később Arrokoth-ra átnevezett kisbolygó mellett 2019 első napjaiban repült el.^[2] Az Arrokoth közel 300 éves keringési idejű pályáján halad, naptávolsága kb. 42-46 csillagászati egység között változik.

A szonda a legkisebb, 3500 km-es távolságát az aszteroidától 2019. január 1-én érte el. Az elrepülés idején a szondáról a rádiójelek a földi vevőkhöz 6,12 óra alatt érkeztek be.

2021. április közepére az űrszonda már 50 csillagászati egységre került a Földtől.^[8]

Az űrszonda energiaellátását egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) biztosítja. Ennek teljesítménye 240 watt volt a szonda indításakor.^[9] Ez az érték nagyjából 5%-kal csökken 4 évente.

A nagy távolságra való tekintettel a szondán egy 2,1 méter átmérőjű parabolaantenna felel a rádiójelek hazajuttatásáért (a Voyager szondákat 3,66 méteres antennával építették).

• Long Range Reconnaisance Imager (LORRI): látható tartományban működő, nagy felbontású CCD kamera 20,8 cm-es apertúrával és 1024 x 1024 pixeles monokromatikus CCD érzékelővel. A felbontás 5 mikroradián (nagyjából 1 ívmásodperc). A CCD-t egy passzív radiátor tartja hidegen a szonda árnyékos oldalán. A hőmérséklet-különbség jó hőszigetelést igényel.
• Pluto Exploration Remote Sensing Investigation (PERSI): Két műszert tartalmaz. Az egyik a 6 cm apertúrájú Ralph-teleszkóp (röviden Ralph) két különálló csatornával: egy látható CCD kamera (MVIC – Multispectral Visible Imaging Camera) és egy közeli infravörös képalkotó spektrométer (LEISA – Linear Etalon Imaging Spectral Array). A másik műszer az Alice ultraibolya képalkotó spektrométer. Az Alice a Rosetta űrszonda hasonló nevű műszerének tökéletesített változata.
• Plasma and high energy particle spectrometer suite (PAM): Két műszer alkotja: a SWAP (Solar Wind Analyzer around Pluto) és a PEPSSI (Pluto Energetic Particle Spectrometer Science Investigation). A SWAP 6,5 kiloelektronvoltig méri a Pluto körüli részecskéket, a PEPSSI 1 MeV-ig.
• Radio Science Experiment (REX): ultrastabil oszcillátor és kiegészítő elektronika a rádiótudományi vizsgálatokhoz.
• Student Dust Counter (SDC): porméréseket végez. Két részből áll: egy 460 × 300 mm-es detektor a szonda árnyékos oldalán és egy elektronikai doboz a szonda belsejében. A detektor 14 PVDF panelt tartalmaz. Az effektív gyűjtőterület 0,125 m². Eddig még nem végeztek porméréseket az Uránusz pályáján túl.

• 
  Ralph
• 
  LORRI
• 
  SWAP
• 
  VBSDC
• 
  A New Horizons indítása
• 
  A New Horizons a Jupiternél
• 
  Félúton: visszatekintés a Jupiterre

Az űrszondán vannak elhelyezve Clyde Tombaugh a Pluto felfedezőjének hamvai.^[10]

A Wikimédia Commons tartalmaz New Horizons témájú médiaállományokat.

• A NASA által finanszírozott Pluto-Kuiper-öv misszió tanulmányozása befejeződött
• Ismerje meg a New Horizons űrszondát és célpontját!
• Elindult a Pluto felé a New Horizons (2006. január 20.)
• http://www.urvilag.hu/new_horizons/20151124_amire_meg_alan_stern_sem_szamitott_2resz
• http://www.urvilag.hu/new_horizons/20150905_a_pluto_utan

• NASA New Horizons honlap
• New Horizons Project Home Page (JHU Applied Physics Lab)
• New Horizons Information (Southwest Research Institute)
• Newhorizonsbot, a csapat twitteroldala az összes interneten közzétett fényképpel