Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Mihail Siskin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Siskin
Cafe Odeon(wd) Zürich 2010 © Evgeniya
Cafe Odeon(wd) Zürich 2010 © Evgeniya
SzületettМихаил Павлович Шишкин
1961. január 18. (63 éves)
Moszkva,  Szovjetunió
ÁllampolgárságaOrosz orosz,
Svájci svájci
Nemzetiségeorosz
Foglalkozása
  • író
  • prózaíró
  • novellaíró
IskoláiMoscow State Pedagogical University
KitüntetéseiOrosz Booker-díj (2000)
Mihail Siskin aláírása
Mihail Siskin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Siskin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihail Pavlovics Siskin, oroszul: Михаил Павлович Шишкин (Moszkva, 1961. január 18. –) orosz-svájci író, az egyetlen szerző, aki elnyerte az Orosz Booker-díjat(wd) (2000), az Orosz Nemzeti Bestseller-díjat (2005) és a Nagy Könyv díjat (2010). Könyveit 30 nyelvre fordították le.[1] Németül is ír.

Életrajza

[szerkesztés]

Mihail Siskin Moszkvában született 1961. január 18-án Irina Georgijevna Siskina orosz irodalomtanár és Pavel Mihajlovics Siskin mérnök konstruktőr gyermekeként. 1977-ben Siskin az 59-es középiskolában végzett Moszkva központjában, az Arbat kerületben.

A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet(wd) elvégzése után, ahol Siskin németül és angolul tanult, útmunkásként, utcaseprőként, újságíróként, iskolai tanárként és fordítóként dolgozott. 1995-ben családi okok miatt Svájcba költözött. Zürichben dolgozott a Bevándorlási Osztályon, és kifejezetten menekültekkel foglalkozott, mint orosz és német fordító.[2][3] Svájci állampolgársággal(wd) rendelkezik.[4]

Siskin meghívást kapott vendégprofesszorként a Lexington-i (VA) Washington és Lee Egyetemre(wd) (2007 és 2009 őszi szemeszter). 2011 óta családjával a Bázel melletti kis faluban, Kleinlützelben(wd) él.

2012 és 2013 között a berlini DAAD Artists-in-Berlin Program(wd) vendége volt. Európa és az Egyesült Államok egyetemeinek és kulturális alapítványainak gyakori vendégelőadója, valamint számos országban gyakori előadó a televízióban és a rádióban.[5][6][7] Siskin publikált cikkeket a The New York Timesban,[8] a Wall Street Journalban,[9] a The Guardianban,[10] a Le Monde-ban,[11] a The Independentben,[12] és más médiában.

Irodalmi munkássága

[szerkesztés]

Ugyanabban az évben jelent meg első regénye, az One Night Befalls Us All (Omnes una manet nox) / Всех ожидает одна ночь a Знамя-ban(wd)[13]. Később ez a regény Записки Ларионова (Larionov visszaemlékezései) címmel jelent meg. Első publikációi felkeltették az irodalomkritikusok figyelmét, és Siskin megkapta az év legjobb debütálásáért járó díjat.[14] Fred Kaplan(wd) a Boston Globe-ban(wd) Mihail Siskint "Moszkva egyik legelismertebb fiatal regényírójának" nevezte.[15]

1999-ben a Znamja kiadta Siskin áttörést jelentő regényét, a Взятие Измаила-t (Izmail elfoglalása). 2000-ben a regény elnyerte az év legjobb orosz regényének járó Russian Booker-díjat. A Независимая газета(wd) (Független újság) ezt írta: "Egy gyönyörű, erőteljes és lenyűgöző könyv, amely mérföldkő lesz nemcsak az orosz irodalom történetében, hanem az orosz öntudat fejlődésében is."[16]] Az új országba költözés tapasztalata arra ösztönözte Siskint, hogy megírja a Русская Швейцария (Orosz Svájc) című nem fikciós irodalomtörténeti kalauzt. 1999-ben a zürichi PANO-Verlag-ban jelent meg (orosz nyelven). Ezt a könyvet lefordították németre és franciára, és megkapta Zürich kanton díját (Werkbeitrag des Kantons Zürich 2000).

2002-ben a zürichi Limmat Verlag kiadta Siskin német nyelven írt könyvét, Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoi (Montreux-Missolunghi-Astapowo: Byron és Tolsztoj nyomában, egy irodalmi séta a Genfi-tótól a Berni-Alpokig),[17] amely megkapta Zürich irodalmi díját (Werkjahr der Stadt Zürich 2002).

2005-ben Siskin kiadta a Maidenhair (Венерин Волос) című regényt, amely 2005-ben megkapta a National Bestseller díjat 2005-ben és a Nagy Könyv díjat 2006-ban. Maya Kucserszkaja, egy kritikus a következőképpen jellemezte Siskin regényét: "A Vénuszhaj egy nagyszerű regény egy szóról és egy nyelvről, amely puhává és engedelmessé válik a Mester kezében. Bármilyen más valóságot képes létrehozni, amely lenyűgözőbb és hitelesebb lesz, mint a való világ. A szó és a tény, a valóság és az emberi nyelvre való fordítás közötti szakadék a belső feszültség igazi melegágya a regényben."[18] A Moscow News kijelentette: "Az író megpróbálja összekapcsolni a XX. század nyugati irodalmának vívmányait és a verbális technika iránti szeretetét az orosz irodalom humanista természetével. Új regénye a legfontosabb témáról szól: hogyan lehet legyőzni a halált szeretettel."[19] A 2012-ben az Open Letter kiadónál angol fordításban megjelent regényt a kritikusok nagyra értékelték. Daniel Kalder a The Dallas Morning News-ban(wd) kijelentette: "Röviden, a Maidenhair a legjobb posztszovjet orosz regény, amit olvastam. Egyszerűen fogalmazva, ez az igazi irodalom, olyan jelenség, amellyel túl ritkán találkozunk bármely nyelven."[20] Boris Dralyuk azt írta a The Times Literary Supplement-ben(wd), hogy "Siskin csodálatos műveltsége, könnyed megfogalmazása és az általános játékra való hajlam művészetének szembetűnő összetevői... Ezek a tulajdonságok valóban szövetségesek Nabokovval, csakúgy, mint az írott szó erejébe vetett hite: " A történet a kéz, te pedig a kesztyű. A történetek megváltoztatnak, akár a kesztyűk. Meg kell értened, hogy a történetek élőlények."[21]

2010-ben a moszkvai AST kiadónál(wd) megjelent a Письмовник (Levélregény) című regény. Ezzel elnyerte a fő orosz irodalmi díjat, a "Большая книга"-t - a szerző megkapta a Nagy Könyvdíj fődíját (2011), és megnyerte az olvasói szavazást. A Levélregény angol fordítása The Light and the Dark címmel jelent meg 2013-ban Quercusnál(wd). A Wall Street Journal méltatta a szerzőt: "Siskin úr megalkotta a valóság és a fantázia, a történelem és a mesék, valamint a magányos szükségletek és az örömteli vigasztalás elbűvölő főzetét."[22] A Monocle(wd) kijelentette: "Legújabb regénye, a Fény és a sötétség zseniális fordításban ékes bizonyítéka annak, hogy a nagy orosz irodalom nem halt meg Dosztojevszkijjal. A próza lapidáris, a történelem és a jelen megidézése borotvaéles. Csodálatos könyv: tele van csodával."[23] A Sunday Times Siskint "olyan írónak nevezte, aki lenyűgözően érzi a bőr alatti koponyát."[24] A New York Times Book Review(wd) Siskint "büszke szentimentalistaként írta le. (A szinkronizált cinizmusért és szentimentalizmusért járó aranyérmet mindig Oroszország kapja.)"[25] A The Guardian ezt írta: "Mindkét regény a sokrétű valóság megjelenítésére törekszik, és néha elviselhetetlen intenzitás tapasztalható, ahogy a metaforák kisarjadnak és tekerednek. A Maidenhair lélegzetvétele a The Light and the Dark-ban mérhető ragyogássá válik; Siskin küldetésének sürgőssége elhalványul." Ha az élet nem változik szavakká, nem lesz semmi. „...Siskin írása egyszerre filozófiailag ambiciózus és érzékileg specifikus.”[26]

2015-ben a Deep Vellum Publishing kiadta a Calligraphy Lesson: The Collected Stories című kiadványt. Michael Orthofer a Complete Review-ban a könyvet így minősítette: "ideális bevezetés Siskinhez és munkájához". Jacob Kiernan (New Orleans Review) kritikus szerint "a gyűjtemény művészien felépített, empatikus mesékből áll a ciklonikus idők közepén élő emberekről."[27] Caroline North a Dallas Observerben(wd) ezt írta: "Bár a CALLIGRAPHY LESSON történetei átitatódnak az orosz történelemmel, és kifejezetten orosz hangvételűek, sok filozófiai probléma, amellyel foglalkoznak, túlmutat nyelven és határokon – ezek egyetemes problémák, és ez a fordítás bátran és sikeresen vállalja őket."[28]

Mihail Siskin műveinek fordításai számos nemzetközi díjat kaptak, köztük a 2007-es Grinzane Cavour-díjat(wd) (Olaszország)[29] a Capelvenere-ért (a Maidenhair olasz fordítása), a 2005-ös év legjobb külföldi könyvének járó francia irodalmi díjat – Prix du Meileur Livre Étranger (Esszé) Párizsban[30] és a Nemzetközi Berlini Díj (Haus der Kulturen der Welt) Nemzetközi Irodalmi Díja a 2011-es év legjobb külföldi regényének, Venushaar (a Leányhaj német fordítása). Egy interjúban az összes díjáról kérdezték, Siskin így válaszolt: "Soha egyetlen díj sem tett jobbá egy könyvet." Úgy tekint kritikai teljesítményére, mint "bizonyítékra, hogy helyesen tettem, hogy nem kötök kompromisszumot."[3]

2019-ben Siskin kiadott egy digitális könyvet: Holt lelkek, élő orrok. Bevezetés az orosz kultúra történetébe (német nyelven), 16 esszéből és 400 megjegyzésből álló gyűjtemény képekkel, zenékkel és videókkal.[31] A NZZ ezt a digitális projektet "a könyvkultúra fejlődésének új szintjeként" méltatta.[32] Siskin ezt a könyvet egy interjúban „az orosz kultúra nagyon személyes enciklopédiájának” nevezte.[33]

Siskin összes regényét színházi drámákba adaptálták Oroszországban.

Irodalmi stílusa

[szerkesztés]

Prózáját például így dicsérték: "Siskin nyelve csodálatosan világos és tömör. Anélkül, hogy archaikusnak hangzana, Tolsztoj és Dosztojevszkij feje fölött (akiknek kapcsolata az orosz nyelvvel gyakran kellemetlen volt) eljut Puskin hagyományáig."[34] ] Azt mondja: "Bunyin megtanított arra, hogy ne kössek kompromisszumot, és továbbra is higgyek önmagamban. Csehov átadta az emberiesség érzését – hogy a szövegedben nem lehetnek teljesen negatív szereplők. Tolsztojtól pedig megtanultam, hogy ne féljek a naivitástól."[35]

Siskin az írási folyamatot a vérátömlesztéssel hasonlítja össze: "Az élet legfontosabb esszenciáját megosztom olvasómmal. De azonos vércsoporttal kell rendelkeznünk."[3]

Politikai nézetei

[szerkesztés]

Siskin nyíltan ellenzi a jelenlegi orosz kormányt, és élesen bírálja Vlagyimir Putyin bel- és külpolitikáját, beleértve a Krím 2014-es annektálását is.[8][36]

2013-ban lemondott Oroszország képviseletéről az Egyesült Államokban megrendezett Book Expón.[37] Mihail Siskin nyílt levelében kijelentette:

Egy ország, ahol a hatalmat egy korrupt, bűnöző rezsim ragadta magához, ahol az állam a tolvajok piramisa, ahol a választások bohózattá váltak, ahol a bíróságok a hatóságokat szolgálják, nem a törvényt, ahol politikai foglyok vannak, ahol az állami televízió egy prostituálttá vált, ahol csalók falkái őrült törvényeket hoznak, amelyek mindenkit visszavisznek a középkorba – ilyen ország nem lehet az én Oroszországom. Egy másik Oroszországot akarok és fogok képviselni, az én Oroszországomat, egy olyan országot, amely mentes a csalóktól, egy olyan országot, amelynek állami szerkezete az egyén jogát védi, nem a korrupcióhoz való jogot, egy országot, ahol szabad a média, szabad választások vannak és az emberek szabadok.[38]

Ellenezte a 2022-es orosz inváziót Ukrajnában, és azt írta a The Guardian-ben, hogy "Putyin szörnyű bűnöket követ el a népem, a hazám és az én nevemben", és azt mondta, hogy "Putyin Oroszországában lehetetlen levegőt venni. Túl erős a bűz a rendőr csizmájából."[39]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Válogatott bibliográfia

[szerkesztés]

Fikció

  • Урок каллиграфии, (Kalligráfia lecke) novella (1993)
  • Всех ожидает одна ночь, (Omnes una manet nox, Egy éjszaka mindenkira vár) regény (1993)
  • Слепой музыкант, (Vak zenész) novella (1994)
  • Взятие Измаила, (Izmail elfogása) regény (1999)
  • Спасенный язык, (Mentett nyelv') esszé (2001)
  • Венерин Волос, (Vénuszhaj) regény (2005)
  • Письмовник, (Levélregény) regény (2010)
  • Пальто с хлястиком, (A félöves kabát) esszék és novellák (2017)

Non-Fiction

  • Русская Швейцария, (Orosz Svájc) irodalmi és történelmi útikönyv (1999)
  • Буква на снегу. Три эссе. Роберт Вальзер, Джеймс Джойс, Владимир Шаров (Levél a havon. Három esszé. Robert Walser, James Joyce, Vladimir Sharov(wd)) (2019)

Német nyelven írt könyvek[

Angol fordítások'

Magyarul

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Shishkin´s Literary Agency. [2022. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
  2. ↑ Big Book Prize web-site
  3. ↑ a b c Interview with Mikhail Shishkin, The Morning News December 17, 2012
  4. ↑ Ulrich M. Schmid: Das Ich und seine Geschichten. In: Neue Zürcher Zeitung, 12. März 2011.
  5. ↑ BBC Radio 4 Talk with Shishkin March 24, 2013
  6. ↑ Sternstunde Philosophie - Poet gegen Zar - Der Schriftsteller Michail Schischkin/Poet against Tsar (in German)
  7. ↑ Shishkin´s Talk at the Columbia University June 26, 2013
  8. ↑ a b "Mikhail Shishkin: How Russians lost the War" The New York Times 9.05.2015
  9. ↑ Mikhail Shishkin on Olimpics in Sochi, The Wall Street Journal, February 14, 2014
  10. ↑ Mikhail Shishkin | the Guardian. TheGuardian.com
  11. ↑ Mikhail Chichkine "Triste empire poutinien" Le Monde, March 3, 2012]
  12. ↑ "Mikhail Shishkin: A revolution for Russia's words" , The Independent 22.03.2013
  13. ↑ A Znamja (oroszul: Знамя) egy orosz havi irodalmi folyóirat, amelyet 1931-ben hoztak létre Moszkvában.
  14. ↑ Official website of the literary magazine Znamya
  15. ↑ "Reading the Future of Russian Literature" by F.Kaplan, The Boston Sunday Globe June 25, 1995
  16. ↑ ″Taking Izmail sub specia aeternitatis" by Bakhyt Kenzheyev, "Nezavisimaya gazeta" January 17, 2000.
  17. ↑ Michail Schischkin Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj Limmat Verlag, Zürich, 2002
  18. ↑ Mikhail Shishkin´s Anabasis by Maya Kucherskaya, polit.ru
  19. ↑ By the word shall we be resurrected by Dmitry Kharitonov, Moscow News, April 22, 2005
  20. ↑ Mikhail Shishkin´s Maidenhair Review by Daniel Kalder, November 26. 2012
  21. ↑ TLS,Sentimental Education by Boris Dralyuk, March 29. 2013
  22. ↑ Wall Street Journal, Book Review: 'The Light and the Dark' by Sam Sacks, January 10, 2014
  23. ↑ Monocle Magazine, April 2013, Issue 62, volume 7, p.182-183. Book Review: 'The Light and the Dark' by Robert Bound, January 10, 2014. [2019. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
  24. ↑ The Sunday Times "On a winning streak" by Phil Baker, April 14, 2013
  25. ↑ The New York Times Book Review "Dear Sasha, Dear Volodya" by Boris Fishman, January 10, 2014
  26. ↑ The Guardian "The Light and the Dark by Mikhail Shishkin" by Phoebe Taplin, March 13, 2013
  27. ↑ New Orleans Review Calligraphy Lesson: The Collected Stories, Book Review by Jacob Kiernan
  28. ↑ Dallas Observer,Is all about Language by Caroline North, May 22. 2015
  29. ↑ a b Mikhail Shishkin Vince il Grinzane Cavour - Mosca 21.11.2007
  30. ↑ Mikhaïl Chichkine Dans les pas de Byron et Tolstoi. Du lac Léman à l'Oberland bernois Noir sur Blanc, Lausanne, 2015
  31. ↑ Tote Seelen, lebende Nasen. Eine Einführung in die russische Kulturgeschichte.
  32. ↑ "Michail Schischkin legt eine superbe multimediale Einführung in die russische Kulturgeschichte vor", by U.Schmid NZZ, January 20.2019
  33. ↑ Michail Schischkin: «Für mein Buch gibt es noch kein Regal» LZ, January 13, 2019
  34. ↑ Times Literary Supplement, 8.10.2010. By V. Sonkin
  35. ↑ "Russia's best-kept literary secret" Archiválva 2013. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, Phoebe Taplin, Russia Beyond the Headlines, Jan 9, 2012.
  36. ↑ "Vladimir Putin's black hole" The Guardian September 18, 2015.
  37. ↑ Mikhail Shishkin refuses to represent 'criminal' Russian regime The Guardian March 7, 2013.
  38. ↑ Shishkin´s Open Letter in Russian, German and English. [2019. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
  39. ↑ My dear Russians – the Ukrainians are fighting Putin's army for their freedom, and ours. The Guardian, 2022. március 7.
  40. ↑ A Znamya irodalmi folyóirat hivatalos honlapja
  41. ↑ A Nemzeti Bestseller-díj hivatalos oldala. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
  42. ↑ Chad W. Post: 2013 Best Translated Book Award: The Fiction Finalists. Three Percent, 2013. április 10. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  43. ↑ Shishkin Vince il Premio Strega Europeo 2022

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Shishkin (writer) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mihail_Siskin&oldid=27568613”