MiG–19

MiG–19
MiG–19 a Szolnoki Repülőmúzeumban
NATO-kód	Farmer
Funkció	vadászrepülőgép
Gyártó	RSZK MiG
Gyártási darabszám	8 500
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1953. szeptember 18.
Szolgálatba állítás	1955. március
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	12,50 m
Fesztáv	9,20 m
Magasság	3,90 m
Szárnyfelület	25,00 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	5447 kg
Üzemanyag	1 800 kg
Max. felszállótömeg	7560 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Tumanszkij RD–9B utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×31,9 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	1455 km/h
Hatósugár	685 km
Hatótávolság	2200 km
Legnagyobb repülési magasság	17 500 m
Emelkedőképesség	180 m/s
Szárny felületi terhelése	302,4 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,86
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	3 db Nugyelman-Rihtyer NR-30 gépágyú, egyenként 70 db lőszerrel a szárnytőbe épített, 55 db a törzsbe épített gépágyúnál
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz MiG–19 témájú médiaállományokat.

A MiG–19-es (NATO-kódja: Farmer) a Szovjetunió első szuperszonikus vadászrepülőgépe, fejlesztése az 1950-es években zajlott, a típus a MiG–17-esen alapult. A gép prototípusa 1953 szeptemberében emelkedett a magasba, a sorozatgyártás pedig 1955-ben indult be. A típusból több mint 10 000 db épült, különböző változatokban. A gépet a Szovjetunión kívül gyártotta Lengyelország, Csehszlovákia, valamint Kína is J–6/F–6 típusnéven az 1990-es évek közepéig 2000 példányt állított elő.

A gép szolgálatban állt a Varsói Szerződés légierőiben, Magyarországon is, alkalmazta Kína (J–6), Észak-Vietnám, Irak, Kuba, Észak-Korea (J–6), Pakisztán (J–6), Egyiptom, Albánia, Burma (J–6), Kambodzsa (J–6), Szudán, Tanzánia, Zambia és Banglades (J–6) légiereje is.

Csehszlovákiában az Aero gyártotta, ahol 1958–1962 között 103 darabot építettek.^[1]

A Szovjetunió az 1960-as években cserélte le MiG–21-esekkel MiG–19 típusú gépeit, ám sok ország később is hadrendben tartotta.

Kína 1958-ban kezdte el gyártani a MiG–19-es kínai változatát, a gyártás még a kilencvenes évek közepén is folyt, jóllehet akkorra gép már igen elavultnak számított. Az exportra gyártott változatnál használták az F–6 típusjelzést.

A MiG–19-es több hadszínteret is megjárt. Az egyiptomi légierő szolgálatában megjárta a Közel-Kelet konfliktusait, a Pakisztán és India közötti konfliktusokban is harcolt. A legeredményesebbnek a vietnámi háborúban bizonyult. Kínai, vietnámi pilóták több légigyőzelmet is arattak a típussal, jóllehet jókora hátrányban voltak az amerikai, jóval modernebb F–4 Phantom II típusú gépekkel szemben. Ennek oka egyrészt abban kereshető, hogy fordulóharcban több esélye volt, jó manőverezhetőségének hála, másrészt a Phantom korai változata nem rendelkezett beépített gépágyúval. Gépágyú függesztménnyel pedig a teljesítménye erősen csökkent.

• A MIG-19-es repülése - video Archiválva 2010. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A FAS.org típusismertetője (angolul)
• The Mikoyan MiG-15, MiG-17, & MiG-19 – Az Air Vectors típusismertetője (angolul)
• МиГ–19, МиГ–19 (СМ–2), МиГ-19 (СМ-6), МиГ-19 (СМ-10), МиГ-19 (СМ-30), МиГ-19С, МиГ-19СВ, МиГ-19СУ, МиГ-19П, МиГ-19ПМ, МиГ-19ПТ – Az Ugolok nyeba cikkei (oroszul)
• MiG MiG-19/J-6 Farmer – Festésminták a WINGS PALETTE oldalán (angolul) Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben