Meller-manguszta
A Meller-manguszta (Rhynchogale melleri) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a mongúzfélék (Herpestidae) családjába tartozó Rhynchogale nem egyetlen faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rhynchogale melleri (Gray, 1865) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Bizonyított (zöld) és lehetséges (rózsaszín) előfordulása
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Meller-manguszta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Meller-manguszta témájú médiaállományokat és Meller-manguszta témájú kategóriát. |
John Edward Gray a Rhinogale melleri tudományos nevet javasolta a Meller-mangusztának 1865-ben egy Kelet-Afrikában gyűjtött szürkésbarna mongúzon alapulva.[1] Oldfield Thomas 1894-ben a Rhynchogale nembe helyezte át a fajt.[2]
Megjelenése
[szerkesztés]A Meller-manguszta teljes hossza körülbelül 80 centiméter, ebből feje és teste együtt 44-55 centiméter, a farok 28-41 centiméteres, súlya 1,8-2,8 kilogramm. A többi mongúzhoz hasonlóan teste hosszúkás, lábai meglehetősen rövidek. Szőrzete felül szürke vagy világosbarna, feje és testének alsó része világosabb, de a lábfejek sötétebbek. A sűrű aljszőrzet töve szürkés vagy szürkésbarna, felül barna. Fején 8-10 milliméter hosszú a szőrzet, a test felé hosszabbodik, ahol elérheti a 40-45 milliméteres hosszúságot. A farok hegyén a szőr 9-11,5 milliméter hosszú. A Meller-manguszta mancsain öt ujj van, az elülsőkön rövid, erősen ívelt, míg a hátsókon hosszabb, kevésbé ívelt karmok találhatók. A legtöbb mongúzzal ellentétben ezen faj hátsó lábainak talpa szőrös. A nőstényeknek két pár emlőjük van. Koponyája finom és szélessége feleannyi, mint a hosszúsága; szemüregei előre néznek. Felső szemfogai karcsúak és élesek, az alsók erősebbek és ívesebbek. [3] A teljes hossz felénél valamivel rövidebb farok[4] színe fekete, barna és fehér között változhat, bár általánosan sötétbarna vagy fekete. Némely egyed farkának töve fehéres vagy fehéresbarna, többi része pedig fekete, egyes példányok farka fekete-fehér gyűrűs, fekete heggyel.[3] A Meller-manguszta összetéveszthető a fehérfarkú ichneumonnal (Ichneumia albicauda), azonban az előbbi faj kisebb és feketébb.[5]
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]A faj Közép-Tanzániától délre Malawin, Zambián, Zimbabwén és Mozambikon keresztül Szváziföldig és a Dél-Afrikai Köztársaság északkeleti részéig elterjedt.[6] Tanzániában 1850 méter magasságig rögzítették.[7] Szavannákon és főként nyílt erdőkkel és füves pusztákkal, valamint termeszekkel rendelkező mocsaras területeken él.[5] Úgy tűnik, ritkán található meg olyan területeken, ahol kiterjedtek és gyakoriak a tüzek.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Életmódja kevéssé ismert. A Meller-manguszta éjszakai, magányos állat, amely többnyire a talajon tartózkodik. Csak jóval napnyugta után jön elő, és körülbelül éjfélig aktív.[8] Elsősorban rovarokkal, különösen termeszekkel táplálkozik. A Zimbabwéből származó 23 vizsgált gyomor közül mindegyik termeszek (Macrotermes és Hodotermes fajok), egyenesszárnyúak, gyászbogarak, egy százlábú, egy béka és fonálkígyó (Leptotyphlops scutifrons) maradványait tartalmazta. Malawiban gyümölcsevést is megfigyeltek. Szaporodása szintén kevésbé ismert, a megfigyelések szerint a nőstények valószínűleg két-három kölyköt hoznak világra novemberben vagy decemberben.[3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A fajt fenyegető veszélyek kevéssé ismertek. Kedvelt élőhelye egyes részein átfedésben van a nagyon alacsony emberi lakossággal.[6] Az ember terjeszkedése és a kutyák azonban jelentős veszélyt jelenthetnek rá bizonyos helyeken. Dél-Afrika északi részén azonban a fajt olyan területeken jegyezték fel, ahol magas az ember és a kutyák általi zavarás.[5] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a faj a nem fenyegetett kategóriában szerepel, ugyanis bár nem gyakori, viszonylag széles körben elterjedt, nincsenek nyilvánvalóan jelentős fenyegetések, és számos védett területen megtalálható.[6]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Meller-Manguste című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gray, J.E. (1865). "A revision of the genera and species of viverrine animals (Viverridae) founded on the collection in the British Museum". Proceedings of the Zoological Society of London: 502–579.
- ↑ Thomas, O. (1894). "On the mammals of Nyasaland: third contribution". Proceedings of the Zoological Society of London (February): 136–146.
- ↑ a b c Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World – Volume 1 Carnivores. Lynx Editions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1. Seite 320.
- ↑ Skinner, J.D. & Smithers, R.H.N. (1990). The Mammals of the Southern African Subregion. Transvaal: University of Pretoria.
- ↑ a b c d Stuart, C. & Stuart, T. (2013). "Rhynchogale melleri Meller's Mongoose". In Kingdon, J. & Hoffmann, M. (eds.). The Mammals of Africa. Volume V: Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses. London: Bloomsbury Publishing. pp. 330–333. ISBN 9781408189962
- ↑ a b c https://www.iucnredlist.org/species/41623/45209275
- ↑ De Luca, D.W. & Mpunga, N.E. (2005). "Carnivores of the Udzungwa Mountains: Presence, distributions and threats". Small Carnivore Conservation. 32: 1–7.
- ↑ Skinner, J.D. & Chimimba, C.T. (2005). The Mammals of the Southern African Subregion. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 9780521844185
