Magyar Zoltán (tornász)

Ez a szócikk a tornászról szól. Hasonló címmel lásd még: Magyar Zoltán (egyértelműsítő lap).

Magyar Zoltán
Született	1953. december 13. (70 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szertornász állatorvos
Kitüntetései	díszpolgár (2016, Budapest IX. kerülete)[1]
Magassága	165 cm
Testtömege	60 kg
Tornászpályafutása
Klub	Ferencvárosi TC (1965–1980)
Edző	Vígh László
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Torna Olimpiai játékok arany 1976, Montreal lólengés arany 1980, Moszkva lólengés bronz 1980, Moszkva csapat Világbajnokság arany 1974, Várna lólengés arany 1978, Strassbourg lólengés arany 1979, Fort Worth lólengés Európa-bajnokság arany 1973, Grenoble lólengés arany 1975, Bern lólengés arany 1977, Vilnius lólengés Universiade arany 1977, Szófia lólengés

Magyar Zoltán (Budapest, 1953. december 13. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, kétszeres olimpiai bajnok magyar tornász, sportvezető, állatorvos.

1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása.

Pályafutása alatt lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává. Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai olimpiai győzelme után vonult vissza.

1979-ben a Testnevelési Főiskolán torna szakedzői, 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1989-től továbbra is a MOB tagja. 1989-ben a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének (MOTESZ) elnökségi tagja lett, 1996-ban újraválasztották. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségi tagja 1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díját. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Ugyanebben az évben a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2008-ban a MOTESZ alelnöke lett. 2009-től 2024-ig a MOB elnökségi tagja. A MOB Hagyományőrző Bizottságának elnöke. 2011-ben a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnöke lett.(újraválasztva: 2013, 2016)

2015. március 11-én választották a Nemzet Sportolójává Buzánszky Jenő helyére.^[3]

• kétszeres olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980)
• olimpiai 3. helyezett (összetett, csapat: 1980)
• olimpiai 4. helyezett (összetett, csapat: 1976)
• olimpiai 5. helyezett (lóugrás: 1976)
• háromszoros világbajnok (lólengés: 1974, 1978, 1979)
• világbajnoki 4. helyezett (összetett, csapat: 1974)
• világbajnoki 6. helyezett (összetett csapat: 1978, 1979)
• háromszoros Európa-bajnok (lólengés: 1973, 1975, 1977)
• Világkupa-győztes (1975, 1978)
• Universiade-győztes (1977)
• hússzoros mesterfokú magyar bajnok

• Az év magyar tornásza (1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980)
• Az év magyar sportolója (1974, 1978, 1980)
• Az FTC örökös bajnoka
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
• Magyar Örökség díj (1997)
• Ferencvárosért emlékérem (1999)
• A magyar tornasport halhatatlanja (2008)
• Prima díj (2012)
• Pro Urbe Budapest díj (2014)^[4]
• A Nemzet Sportolója (2015)
• Ferencváros díszpolgára (2016)^[5]
• Prima Primissima díj (2018)^[6]

• Az első vándor. Dr. Magyar Zoltán 60. születésnapja alkalmából; Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület, Bp., 2013

• Ki Kicsoda 2004, Budapest, 2003, ISBN 963-86345-0-2
• Lukács László – Szepesi György: 112 – A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980, ISBN 963-253-553-7
• Havas László: A magyar sport aranykönyve, Budapest, 1982, ISBN 963-253-572-3
• Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  

• Magyar Zoltán a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján Archiválva 2012. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar Zoltán a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum honlapján
• Szalay Péter: Magyar a lovon és gyalog; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1985

• Magyar vándor – 2004-es magyar filmvígjáték