Magyar Elek
| Magyar Elek | |
 | |
| Született | Magyar Elek János 1875. augusztus 14. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1947. május 16. (71 évesen) Budapest[1] |
| Álneve | Ínyesmester |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Magyar Bálint |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Elek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyar Elek, teljes nevén Magyar Elek János alias Ínyesmester (Budapest, 1875. augusztus 14.[3] – Budapest, 1947. május 22.)[4] újságíró, gasztronómiai szakíró.
Élete
[szerkesztés]Polgári származású családban született. Apja, Magyar Elek (1838–1894), magyar királyi posta és távíró főtiszt,[5] anyja, Klaisz Anna volt. A gimnázium nyolc osztályát 1884-től a Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumában végezte, ahol 1891-ben érettségizett,[6] majd a Budapesti Tudományegyetem joghallgatója lett.
Újságírói pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte, ahol egyúttal bemondó is volt. 1901-től a Magyarország című lap munkatársa, majd 1917-től felelős szerkesztője volt. Újságírói munkája sokrétű volt, egyaránt írt a régi Budapestről szóló tárcákat, politikai cikkeket, színházi és képzőművészeti kritikákat, sport- és lóversenytudósításokat.
A Pesti Naplóban inkognitóban, Inyesmester álnéven évekig vezette Fejezetek az ínyesmesterség köréből címmel a gasztronómiai rovatot, minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg a konyhaművészettel foglalkozó írásai. Az ínyesmester szakácskönyve című műve a gasztronómiai irodalom egyik legismertebb műve ma is. Babits kritikájában, "az Inyesmester könyve minden európai látóköre – vagy mondjuk inkább: ízléshorizontja – mellett is teljesen magyar könyv" az irodalomhoz sorolta, "noha bizonyára kevesebb embernek fog eszébe jutni hogy odasorozza." 1945 után a Képes Figyelőben is vezette a konyhaművészeti rovatot. „Az Ínyesmester éléskamrája” című összeállítás 1973-ban jelent meg, amit a tartósításról, befőzésről, zöldségek, gyümölcsök eltevéséről szóló írásaiból leszármazottai, családtagjai rendeztek sajtó alá. Halálát szívizomelfajulás okozta.
Házassága és leszármazottjai
[szerkesztés]Első nejét, Kürthy Bertát (1884–1915),[7] akinek szülei fajkürti és koltai Kürthy Emil (1848–1920) földbirtokos, író és szemerei Szemere Gizella (1857–1914), Szemere Bertalan leánya voltak, 1908. november 11-én vette el. Magyar Elek és Kürthy Bertha házasságából született:
- Magyar Bálint (1910–1992) színháztörténész. Gyermekei Magyar Bálint, politikus, miniszter és Magyar Fruzsina dramaturg.[8]
Második felesége, a nemesi származású nagyatádi Visy Mária "Masa" (Budapest, 1883. március 17.–Budapest, 1939. június 21.),[9] akinek a szülei nemes Visy Imre (1852–1889) író, publicista, országgyűlési képviselő és hírlapszerkesztő, valamint Gálos Irma voltak; 1917. július 4-én Budapesten kötöttek házasságot.[10]
Művei
[szerkesztés]
- Pesti históriák; Athenaeum, Budapest, 1920[11]
- Az ínyesmester szakácskönyve. 2200 recept; Athenaeum, Budapest, 1932[12]
- Az ínyesmester szakácskönyve. 2500 recept; Athenaeum, Budapest, 1933
- Az Inyesmester ezer új receptje; Athenaeum, Budapest, 1935[13]
- Az ínyesmester szakácskönyve; új, lényegesen bővített kiadás; Athenaeum, Budapest, 1939
- Az ínyesmester szakácskönyve; új, átdolgozott kiadás; Athenaeum, Budapest, 1950
- Az ínyesmester nagy szakácskönyve; Műszaki, Budapest, 1955
- Az Inyesmester éléskamrája. Befőzés, házi konzerválás; sajtó alá rend. Magyar Pál, Siklós Olga; Mezőgazdasági, Budapest, 1974 (Kertünk, házunk, otthonunk)
- Az ínyesmester nagy szakácskönyve. A mindennapok és az ünnepek magyar konyhája; átdolg., szerk., kieg., sajtó alá rend. Magyar Pál és Siklós Olga; Gondolat, Budapest, 1991
- Az ínyesmester ünnepi és köznapi ételsorai; összeáll. Kígyós Erzsébet; Akkord, Budapest, 2000
„Nagy kiadóink ritkán bocsátanak piacra oly igaz és irodalmi művet, mint ez a szakácskönyv.”
Emlékezete
[szerkesztés]- Alakja említés szintjén felbukkan Kondor Vilmos Budapest noir című bűnügyi regényében; ugyancsak említést nyer a könyvben Magyar Elek legismertebb szakácskönyve és az egyik korabeli újságnál vezetett receptrovata is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM80254, Magyar Elek, 2018. szeptember 13.
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest-Belváros római katolikus keresztelési akv. 276/1875. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 29.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1008/1947. folyószáma alatt.
- ↑ familysearch.org idősebb Magyar Elek gyászjelentése
- ↑ Iskolai értesítők – Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziuma, Budapest, 1891
- ↑ familysearch.org Magyar Elekné Kürthy Bertha gyászjelentése
- ↑ Magyar Bálint: A mi történetünk, Csepeli György honlapja, PDF
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Magyar Elekné Visy Mária
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. II. ker. állami házassági akv. 408/1917. folyószáma alatt
- ↑ Magyar Elek: Pesti históriák, 1920. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
- ↑ 2200 recept. Budapest, 1932. Atheneum. 510 p.
- Ua. 2500 recept alcímmel [1937.] 511 p.
- Ua. Új, lényegesen bővített kiadás [1939.] 592 p.
- Ua. új lenyomat [1941.]
- Új, bővített kiadás. Budapest, [1946.], Athenaeum. 592 p. – 24 cm
- Ugyanaz [1948.], 596 p.
- Új, átdolgozott kiadás: [1950.], 328 p. – 20 cm Népszerű kiadás a szerző nevének feltüntetésével.
- Új, lényegesen bővített kiadás [1952.], 592 p. Buenos Aires, Délamerikai Magyarság Kiadó
- Másik kiadás: 1953. Művelt Nép. 291 p. – 24 cm
- Másik kiadás: 1955. Műszaki Kiadó. 524 p. (Szerkesztő: Szántó Endre)
- Megjelent még 1957-1960 között cseh nyelven 5 kiadásban, 1956-1960 között német nyelven 8 kiadásban, 1955-1957 között orosz nyelven 4 kiadásban.
- ↑ Főbb fejezetek: Előételek – Takarékos konyha – Ötórai tea, uzsonna-vacsora, hideg konyha. Budapest, 1935. Atheneum. 255 p.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Tasnádi Gábor: :Toll és Ínyesmesterség - Szakácskönyv "az irodalmi örömök régiójában" és a cenzúra árnyékában Archiválva 2009. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Babits Mihály: Könyvről könyvre - kritika az Ínyesmester szakácskönyvéről Nyugat 1933. 4. szám