Madeira (bor)

A madeira egy, Madeirán készülő likőrbor. Legismertebb változatai az édes desszertborok, de termelnek száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is. Nevét az Atlanti-óceánban, az Afrikai-lemez peremén található Madeira szigetről kapta még a 18. században. Állítólag angol hajósok vittek magukkal a szigetről egy nagyobb tétel bort, és a hosszú úton a meleg, zárt hordókban az ital különösen zamatossá érlelődött. Manapság ezt az utóérést általában hőkezeléssel siettetik.

A madeira nyolcféle szőlőből készíthető. Ezek a fajták:

• terrantez,
• bastardo,
• muskotály,
• listrao,
• sercial,
• verdelho,
• boal és kiváltképp a
• malvázia.

A szőlőt teljesen éretten szüretelik, bogyózzák, héjon erjesztik, majd az erjesztett mennyiség 4–5%-ának megfelelő mennyiségű borpárlattal 17–20 térf. % alkoholtartalomra avinálják, és cukortartalmát 2–7 % közé állítják be. Saját, érlelés közben félretett és lefojtott mustjával édesítik.

A gyártás különlegessége az újbor 4–6 hónapig tartó hőkezelése, a madeirázás (napon, üvegházakban vagy az estufasnak nevezett, emeletes hőkamrákban). Ez után még néhány évig hordókban, majd palackokban érlelik. Az így kapott borok alkoholtartalma nagy, cukortartalma mérsékelt (2–7%). A legjobb borok címkéjén feltüntetik a bor, illetve a szőlő fajtáját is:

• Malmsey, malvasia (édes, malvázia szőlőből készült).
• Bual (boal) és verdelho (félszáraz).
• Sercial (száraz, erős) stb.

A legtöbb fajta üvegjén csak a hordóban érlelés hossza olvasható:

• 3 years old vagy Finest: 3 év;
• 5 years old vagy Reserve: 5 év;
• 10 years old vagy Special Reserve: 10 év;
• 15 years old vagy Extra Reserve: 15 év;
• 20 years old vagy Vintage: 20 év, majd további legalább 2 év palackban.

A Vintage borokat csak a legkiválóbb évek terméséből és csak a hagyományos szőlőfajták mustjából készítik. Ezek a borok bizonyítottan több mint 150 évig megőrzik zamatukat, minőségüket.

A madeira bor és borászat történetét mutatja be a funchali Bormúzeum.

• A többnyire viszonylag világos árnyalatú sercial könnyű bor; kiváló aperitif,
• az édes, testes malmsey tipikus desszertbor,
• a kissé füstös jellegű bualt főleg sajtokhoz ajánlják,
• a közepesen száraz verdelhót pedig elsősorban levesekhez.

• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 359–360. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Fehérborok A-tól Z-ig
• Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
• ifj. Zsiga György: Portugália. Dekameron Útikönyvek. Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2005. p. 179. ISBN 963-933-15-9-7 (Vigyázat! Nagyon megbízhatatlan; állításait gondosan ellenőrizni kell.)
• Gerencsér Ferenc: Bor és Szőlő KISLEXIKON. Anno Kiadó, 2008. 229 p. ISBN 978-963-375-545-7