Maxwell's Silver Hammer

A Maxwell's Silver Hammer az angol rockegyüttes, a The Beatles dala az 1969-es Abbey Road albumról. Paul McCartney írta, és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg.^[1][2] A dal egy Maxwell Edison nevű diákról szól, aki kalapáccsal követ el gyilkosságokat.^[3] A dal sötét szöveget vidám hangzásvilággal álcázza a szerző. McCartney úgy jellemezte a dalt, mint az élet bukását szimbolizáló dalt, és ez "az én személyes reflexióm arra, amikor valami balul sikerül, mert többnyire ez történik".^[4]

A dalt először a Get Back szekciók során próbálták 1969 januárjában. Az Abbey Road júliusi és augusztusi felvétele során az együttes négy felvételi ülésszakaszt szentelt a szám befejezéséhez. Ezek a szekciók kínos időszakot jelentettek számukra, mivel McCartney nyomást gyakorolt a csapatra, hogy hosszasan dolgozzanak a dalon. Mindhárom bandatársa hangos nem tetszését fejezte ki a Maxwell's Silver Hammer iránt. Egy 2008-as interjúban Ringo Starr úgy emlékezett vissza, mint „a valaha volt legrosszabb munkamenetre” és „a legrosszabb számra, amit valaha fel kellett vennünk”.^[5][6]

1968 elején az indiai Risikésben McCartney elkezdte írni a dal első versszakát.^[7] Mivel az év októberében elkészült a nagy részével, fel szerette volna venni a The Beatles (vagy más néven Fehér Album) nagylemezre, de az időkorlátok miatt soha nem rögzítette megfelelően. Három hónappal később, 1969 januárjában újra megpróbálták a Twickenham filmstúdióban a Get Back ülések alatt, de még hat hónapig nem vették fel.^[8]

McCartney felesége, Linda elmondása szerint férje érdeklődni kezdett az avantgárd színház iránt, és elmerült a kísérletező francia író, Alfred Jarry írásaiban. Ez a hatás tükröződik a Maxwell's Silver Hammer történetében és hangnemében, és azt is megmagyarázza, hogy McCartney hogyan találkozott Jarry "pataphysical" szavával, amely a dalszövegben fordul elő.^[9] 1994-ben McCartney azt nyilatkozta, hogy a dal megtestesíti az élet bukásait, és ez "az én személyes reflexióm arra, amikor valami balul sikerül, mert többnyire ez történik, legalábbis akkoriban így éreztem. Maxwell kitalált figurája az ezüstkalapáccsal tulajdonképpen a balsors megszemélyesítője. Fogalmam sincs miért éppen ezüstkalapáccsal tölti be a végzet szerepét, valószínű, a szótagszám miatt kellett elé a "silver" szó."^[4]

A The Beatles 1969. július 9-én kezdte meg a dal felvételét a londoni EMI Studios egyik stúdiójában (később nevén az Abbey Road Studios-ban). John Lennon, aki az előző nyolc napon át hiányzott a felvételekről, miután egy autóbalesetben sérülést szenvedett Skóciában visszatért.^[10][11] A dal rögzítése során sérült és terhes felesége, Yoko Ono is ott volt, akivel együtt egy nagy franciaágyon feküdtek a stúdióban.^[8][12] Tizenhat felvétel készült a ritmussávokhoz, majd egy sor gitárjáték áthangosítása következett.^[8] A fel nem használt ötödik felvétel hallható az Anthology 3 válogatásalbumon. A következő két napon az együttes éneket, valamint zongora, Hammond-orgona, üllő és gitár hangzásokat szinkronizáltak át.^[13] A dal augusztus 6-án készült el, miután McCartney egy szólórészt rögzített egy Moog-szintetizátor segítségével.^[14]

A felvételi folyamat ezt követően kedvezőtlen megjegyzéseket kapott Lennon, George Harrison és Ringo Starr részéről. Lennon azt mondta: "Paul rengeteget bütykölt a felvételen, én viszont rajta se voltam a baleset miatt, amit nem is bánok, mivel el tudom képzelni, hogy Paul halálra fárasztotta George-ot és Ringót is."^[15], később hozzátette: "Utálom, mert csak a számra emlékszem. [Paul] mindent megtett annak érdekében, hogy egy kislemezen legyen, és soha nem volt az, és nem is lehetett volna az."^[16] Geoff Emerick hangmérnök visszaemlékezése Lennon elvetette a dalt, amelyre úgy hivatkozott mint "Paul nagyi zenéje".^[17] Harrison így emlékezett vissza a rögzítésekkel kapcsolatban: "Néha Paul rávett minket, hogy megcsináljuk ezeket az igazán pikáns dalokat. Úgy értem, istenem, a "Maxwell's Silver Hammer" annyira pikáns volt. Egy idő után jó munkát végeztünk ezen a dalon, de amikor Paulnak eszébe jutott egy új ötlet vagy egy elrendezés…"^[18] Starr 2008-ban ezt mondta a Rolling Stone magazinnak: "A valaha volt legrosszabb felvételi munka a 'Maxwell's Silver Hammer' volt. Ez volt a legrosszabb szám, amit valaha is fel kellett vennünk. Kibaszott hetekig ez ment. Azt hittem, Paul őrült." McCartney így emlékezett vissza: "Az egyetlen viták olyan dolgokról szóltak, mint például, hogy három napot a "Maxwell's Silver Hammer"-en töltöttem. Emlékszem, George azt mondta: "Három napod volt, ez csak egy dal." – 'Igen, de szeretném rendbe tenni. Van néhány gondolatom ezzel kapcsolatban.'"^[5][19]

• Az 1978-as Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című filmben a dalt Steve Martin komikus adja elő, aki Maxwell Edison karakterét alakítja. Frankie Laine is feldolgozta a dalt az All This and World War II című zenés dokumentumfilm részeként, amely a második világháborúról készült stock- és híradós felvételeket vegyítette a The Beatles zenéjével.

Ian MacDonald szerint,^[20] kivéve ahol említve van:

• Paul McCartney – ének és vokál, zongora, akusztikus gitár, Moog-szintetizátor
• George Harrison – vokál, basszusgitár, elektromos gitár
• Ringo Starr – vokál, dob, üllő^[21]

• George Martin – Hammond-orgona

Ez a szócikk részben vagy egészben a Maxwell's Silver Hammer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

1. ↑ Unterberger, Richie: Maxwell's Silver Hammer - The Beatles | Song Info. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
2. ↑ Sheff. All We Are Saying, 202. o. 
3. ↑ Alan W. Pollack's Notes on "Maxwell's Silver Hammer". www.icce.rug.nl. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
4. ↑ ^{a b} Miles, Barry. Paul McCartney, 613. o. (2009) 
5. ↑ ^{a b} Ringo Starr names "the worst ever" Beatles recording session (amerikai angol nyelven). faroutmagazine.co.uk, 2022. április 26. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
6. ↑ Schaal, Eric: The Paul McCartney Song the Other Beatles Hated With a Passion. Showbiz Cheat Sheet, 2019. július 9. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
7. ↑ Bánosi–Tihanyi. Beatles zenei kalauz, 61. o. (1999) 
8. ↑ ^{a b c} Lewisohn. The Complete Beatles Recording Sessions, 179. o. 
9. ↑ Marsi József. Beatles kódex, 120. o. (2022) 
10. ↑ The Beatles Bible - John Lennon crashes his car in Scotland (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 1969. július 1. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
11. ↑ Dick, Sandra: How the North Coast 500 led a Beatle to near-fatal car crash. The Herald, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
12. ↑ The Beatles Bible - Recording: Maxwell's Silver Hammer (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 1969. július 9. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
13. ↑ The Beatles Bible - Recording, mixing: Maxwell's Silver Hammer (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 1969. július 10. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
14. ↑ Lewisohn. The Complete Beatles Recording Sessions, 185. o. (1988) 
15. ↑ szerk.: Brian Roylance et al.: The Beatles: Antológia, 359. o. (2001) 
16. ↑ The Playboy Interviews With John Lennon and Yoko Ono. Putnam Pub Group, 171. o. (1981) 
17. ↑ Emerick, Geoff és Massey, Howard. Here, There and Everywhere: My Life Recording the Music of The Beatles., 281. o. (2006) 
18. ↑ George Harrison Interview. Crawdaddy Magazine, 1977. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
19. ↑ Maxwell’s Silver Hammer (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 2008. március 16. (Hozzáférés: 2023. július 8.)
20. ↑ Ian MacDonald. A fejek forradalma, 432. o. (2015) 
21. ↑ A legtöbb magyar és külföldi könyv, amely az együttessel foglalkozik eltérő álláspontot képvisel annak tekintetében, hogy a Maxwell's Silver Hammer dalnál ki ütött az üllőre. Ian Macdonald, valamint Geoff Emerick állítása szerint a Get Back ülések alatt (1969 januárjában) Mal Evans, az együttes egykori útimarsallja és személyi asszisztensük tette ezt. Marsi József csak azt a tényt erősíti meg, hogy az üllő hangeffektusok 1969 januárjában kerültek rögzítésre. Ezzel szemben Kevin Howlett, Walter Everett, Mark Lewisohn, John C. Winn, Kenneth Womack, valamint Bánosi György és Tihanyi Ernő Ringónak tulajdonítja az ütéseket, amelyeket az Abbey Road ülések alatt vettek fel. Philippe Margotin és Jean-Michel Guesdon szerzők pedig sem Evans-nek, sem Starr-nak nem tulajdonítják ezt az effektet.

• Lewisohn, Mark: The Complete Beatles Recording Sessions. New York: Harmony Books, 1988.ISBN 978-0-600-63561-1
• Sheff, David: All We Are Saying: The Last Major Interview with John Lennon and Yoko Ono. New York: St. Martin's Griffin, 2000. ISBN 0-312-25464-4

• Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
• Ian Macdonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3
• Marsi József: Beatles Kódex – A Beatles együttes teljes életművének enciklopédiája. (bővített kiadás) Budapest: Könyvműhely, 2022. ISBN 978-615-01-5036-9
• The Beatles. Antológia. (szerk. Brian Roylance et al., ford. Árokszállásy Zoltán, Béresi Csilla) Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. ISBN 963 09 4258 5

Allan W. Pollack megjegyzései a Maxwell's Silver Hammer dalhoz