Molière

Molière
Született	Jean-Baptiste Poquelin 1622. január 15. Párizs
Elhunyt	1673. február 17. (51 évesen) Párizs
Álneve	Molière
Állampolgársága	francia
Házastársa	Armande Béjart (1662. február 20. – 1673. február 17.)
Élettársa	Madeleine Béjart
Gyermekei	Esprit-Madeleine Poquelin
Szülei	Jean Poquelin
Foglalkozása	színműíró színházi színész költő szatíraszerző színházi rendező dramaturg író színigazgató
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand Old University of Orléans
Halál oka	gümőkór
Sírhelye	Père-Lachaise temető (3, 1817. május 2. – , 25)
Molière aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Molière témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Molière témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière IPA: [mo.ljɛːʁ] (Párizs, 1622. január 15. – Párizs, 1673. február 17.) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.

Egy párizsi királyi kárpitos fiaként látta meg a napvilágot; édesanyja korán meghalt. A polgárgyerek Poquelin a város nagyhírű jezsuita kollégiumába (College de Clermont) került, ahol a tudományok és a skolasztikus filozófia mellett latinul is megtanult, eredetiben olvasta Plautus és Terentius komédiáit.^[1] Poquelin közeli barátságot kötött La Mothe Le Vayer abbéval, aki apja, François de La Mothe Le Vayer könyvtári hagyatékát gondozta; egyes források szerint ezek a művek nagy hatással voltak a későbbi szerzőre. Első munkái között tartják számon a Lucretius római filozófus által írt De Rerum Natura fordítását (elveszett).

Amikor az ifjú Poquelin tizennyolc éves lett, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, ami gyakori találkozásokat tett lehetővé számára a királlyal. Poquelin saját állítása szerint 1642-ben Orléans-ban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják.

1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével L’Illustre Théâtre (Híres színház) néven megalapították első színtársulatukat, amely azonban 1645-ben csődbe ment. Poquelin ekkor vette fel a Molière nevet, egy kis dél-franciaországi faluról. A társulat tartozásai miatt Molière az adósok börtönébe került, ahonnan apja kölcsöne mentette ki.^[2] Ezt követően Madeleine-nel együtt vándorszínésznek álltak, és tizenhárom éven keresztül a Párizs környéki falvakat járták. Utazásai során találkozott Conti hercegével, aki egy időre a társulat mecénása, és (ennek fejében) névadója volt.

Lyon városában Molière sokat játszott; korábban Maurice Scève és Rabelais alkotói zsenije is itt bontakozott ki. Madame Duparc – ismertebb nevén La Marquise – is ott csatlakozott a társulathoz. Ez idő tájt Pierre Corneille nagy igyekezettel (de hiába), később Jean Racine (ő viszont sikerrel) ostromolta La Marquise-t szerelmével. Racine a Théagene et Chariclée című darabját felajánlotta Molière társulatának, ő azonban – bár biztatta az ifjú szerzőt – nem tűzte műsorra a darabot. Racine ekkor művével az Hôtel de Bourgogne színtársulatához fordult. Amikor ez a lépés Molière fülébe jutott, minden kapcsolatot megszakított vele.

Molière 1658-ban érkezett Párizsba, és a Louvre (ekkor színházként működő) épületében némi sikerrel játszotta Corneille tragédiáját, A szerelmes doktor (Nicomède) című komédiát. Társulata elnyerte a Troupe de Monsieur címet (a „Monsieur” a király testvérét jelentette), és patrónusa segítségével egyesült az egyik ismert párizsi olasz commedia dell’arte-társulattal. 1659. november 18-án színházukban, a Petit-Bourbonban mutatták be Molière első átütő sikerűnek ismert darabját, a Kényeskedőket (Les Précieuses ridicules).

1661-ben, patrónusa kedvét keresve megírta, és műsorra tűzte A féltékeny herceg című darabot (Dom Garcie de Navarre, ou le Prince jaloux), ennek előadásán a király testvére (a Monsieur) játszotta Philippe, az Orléans-i Herceg szerepét. (A Monsieur-t annyira elbűvölte a színház világa, hogy hamarosan fel is adott minden állami hivatalt.) Ugyanebben az évben még két másik komédiája is sikerre jutott: a Férjek iskolája (L’École des maris) és a Kotnyelesek (Les Fâcheux), amit a király tiszteletére rendezett ünnepségen mutattak be.

1662-ben Molière, társulatának olasz tagjaival együtt átköltözött a Théâtre du Palais-Royal épületébe. Ugyanabban az évben feleségül vette Armande-ot, akit ő Madeleine Béjart húgának vélt (ám aki valójában Madeleine titkos kapcsolatból született lánya volt). Ekkor játszották a Nők iskolája című művét (L’École des femmes); mind a darab, mind Molière házassága nagy port kavart Párizsban. A művészetét ért kritika ellenében megírta A Nők iskolája kritikáját (La Critique de „l’École des femmes”) és a Versailles-i rögtönzést (L’Impromptu de Versailles).

Ellenfelei azonban a francia udvar felsőbb köreiben kerestek támogatást Molière kihívó realizmusa és engedetlensége ellen. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott Conti hercege és Jean Racine is. Ugyancsak kevéssé kedvelték Molière műveit a janzenisták és a hagyományos művek szerzői. Molière ekkor azonban még erős támogatókra talált: mellé állt a király is, és rendszeres jövedelem biztosítása mellett elvállalta Molière elsőszülött fiának keresztapaságát is. A kor irodalmi „orákuluma”, Nicolas Boileau-Despréaux szintén támogatta az írót.

1664-ben Versailles-ban bemutatták a Tartuffe-öt (Tartuffe, ou l’Imposteur), amelyet óriási felháborodás követett. A darab cselekménye dióhéjban: a jómódú Orgon meg van győződve arról, hogy vendége, Tartuffe mélyen vallásos, ennélfogva kiváló ember – azonban a valóságban Tartuffe számító hipokrita (képmutató), álszent (’tartuffe’ jelentése franciául). Orgont – mint a ház urát – arra ösztökéli, hogy családja tagjait hatalma alatt tartsa, így aztán Orgonon keresztül könnyű lesz uralkodni felettük. Mire Tartuffe igazi természete kiderül és Orgon rádöbben tévedésére, Tartuffe-nek törvényes befolyása van a család anyagi javai felett. Az utolsó pillanatban a király közbelép, és Tartuffe-öt börtönbe csukják.

A tartuffe (álszent, képmutató) szó a francia – és még sok más – nyelvben ma is használatos; azt az ember jelöli, aki csak színleli az erkölcsiséget, de főképpen a vallásos erényeket.

A hírre, hogy a király felfüggeszti a képmutató egyházfiról szóló darab előadásait, Molière 1665-ben megírta a sevillai csábító alakját,^[3] a Don Juan vagy a kőszobor lakomáját (Don Juan ou le Festin de Pierre), ennek középpontjában egy ateista áll, aki vallásosnak mutatja magát, de Isten megbünteti őt. A király reakciója igen diplomatikus volt: mindkét előadást betiltotta, ugyanakkor biztosította a társulat és Molière közvetlen kincstári támogatását.

Lully segítségével zenés darabbá dolgozta át A szerelmes doktort, ekkor a „par ordre du Roi” (a király megrendelésére) alcímmel látta el, és így újra sikert hozott számára. 1666-ban mutatták be A mizantróp (Le Misanthrope) című (talán legkifinomultabb) darabját, amelyet azonban a korabeli közönség kevéssé értékelt.

Több próbálkozás után, némileg átdolgozva, 1667-ben ismételten megpróbálta színre vinni a Tartuffe-öt L’imposteur címmel, ám amint a király elhagyta Párizst, a főpapság betiltotta a művet, így azt csak pár évvel később, a királyi hatalom újbóli megszilárdítása után tűzhették ismét műsorra.

Molière ekkor már beteg volt, és jóval kevesebbet írt, mint korábban. 1668-ban Plautus nyomán megírta az Amphitryont, ebben ugyanakkor egyértelmű utalásokkal szolgál a király titkos szerelmi viszonyaira. A közönség nem fogadta tetszéssel Dandin György, vagy a becsapott férj (George Dandin, ou le Mari confondu) című darabját, A fösvény (L’Avare) azonban hatalmas sikert aratott.

Lullyvel társulva ismét zenés darabokat alkotott, amelyek közül legismertebb Az úrhatnám polgár (Le Bourgeois Gentilhomme), egyesek szerint volt patrónusa, a Fouquet ellen forduló Colbert leleplezését célzó szatíra. Ugyancsak Lullyvel együtt alkották meg a Psyché című tragikus balettet, amelynek szövegkönyvéhez Thomas Corneille (Pierre Corneille öccse) is hozzájárult.

1671-ben meghalt Madeleine Béjart, és Molière-t mind a veszteség, mind saját betegsége egyre jobban legyengítette. Ennek ellenére megírta a Scapin furfangjait (Les Fourberies de Scapin), ám az ezt követően írt Escarbagnas hercegnője (La Comtesse d’Escarbagnas) messze alatta maradt egyéb művei színvonalának.

A Tudós nők (Les Femmes savantes) 1672-es megírásához hozzájárult, hogy Lullyvel eltávolodtak egymástól, így Molière-nek vissza kellett térnie a hagyományos drámaformákhoz. A darab ugyanakkor nagy sikert aratott, és ez némi erőt adott a szerzőnek, hogy tovább dolgozzon.

Molière életének talán legismertebb momentuma az az utolsó pillanat, amikor a Képzelt beteg (Le Malade imaginaire) előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte.

Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak özvegye, Armande közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el. (Földi maradványait 1792-ben a Panthéonba, majd 1817-ben a Père-Lachaise temetőbe helyezték át.)

Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Molière a vígjátékai, és misztériumjátékai révén vált közismertté. A komédia műfajában íródott műveinek az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. Az ebben a műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit, és a fennálló társadalmi rend álságos voltát Molière gúnyoló, szatirikus hanggal ötvözte, és vígjátékainak nem egy esetben pesszimista végkicsengést adott.

Halála után néhány évvel, 1677-ben királyi rendelet intézkedett Molière elárvult társulata és a Bourgogne-színház egyesítéséről. Ebből született meg a francia nemzeti színház, a Comédie-Française, amelyet „Molière háza”-ként is emlegetnek. Molière nemcsak író volt, hanem sokoldalú, minden irányban működő színházi ember is: színész, rendező, színigazgató és szerző egyszemélyben, darabjait közvetlen szükségletre, az előadás céljával írta. Az idő szorításában nem volt mindig lehetősége kidolgozni a végkifejletet, így a deus ex machina eszközeit alkalmazta, ettől darabjai még közvetlenebbek, még őszintébbek, még leleplezőbbek lettek. A fent említett olasz vígjátéki hagyományokon túl követte a latin, a francia, sőt a spanyol vígjátéki hagyományokat is; amiből csak merített, azt mind átlényegítette, egyéniségének pecsétjével hitelesítette. Műveinek előadásai ma is élményt jelentenek, darabjait ma is játsszák Európában, s természetesen a Comédie-Française deszkáin ő a legnépszerűbb szerző – darabjainak szereplői máig nem „haltak ki”. A képmutató és pénzsóvár világ működik tovább, ráismerünk a fösvényekre, a kékharisnyákra, az álszentekre. Van egy igen érdekes adatsor: a Comédie-Française deszkáin 1680 és 1920 közt 21 647-szer játszottak Molière-darabot, ugyanekkor Racine-éit 6753-szor, Corneille-éit 5241-szer.^[4] Hazánkban már a XVIII. század végétől fordítani kezdték Molière darabjait, és azóta nálunk is fényes karriert futottak be művei.

Molière alkotói korszaka egybeesik a legnagyobb holland festők, Frans Hals és Rembrandt alkotói korszakával.

• A féltékeny maszatos (La Jalousie du Barbouillé)
• Doktor Fregoli (Le Médecin volant) (1645)
• A szeleburdi (L’Étourdi ou les Contretemps) (1655)
• A szerelmes orvos (Le Docteur amoureux) (1658)
• A kényeskedők (Les Précieuses ridicules) (1659)
• Sganarelle vagy a képzelt szarvak (Sganarelle ou le Cocu imaginaire) (1660)
• Navarrai Dom Garcie, avagy a féltékeny herceg (Dom Garcie de Navarre) (1661)
• Férjek iskolája (L’École des maris) (1661)
• Kotnyelesek (Les Fâcheux) (1661)
• Nők iskolája (L’École des femmes) (1662)
• A Nők iskolájának kritikája (La critique de l’École des femmes) (1663)
• Versailles-i rögtönzés (L’Impromptu de Versailles) (1663)
• Kénytelen házasság (Le Mariage forcé) (1664)
• Az élide-i hercegnő (La Princesse d’Élide) (1664)
• Tartuffe (Tartuffe, ou l’Imposteur) (1664)
• Don Juan, avagy a kőszobor lakomája (Dom Juan, ou le Festin de pierre) (1665)
• A szerelem mint orvos (L’Amour médecin) (1665)
• A mizantróp (Le Misanthrope) (1666)
• A botcsinálta doktor (Le Médecin malgré lui) (1666)
• Mélicerte (Mélicerte) (1666)
• Víg pásztorjáték (Pastorale comique)
• A szicíliai, avagy a szerelem mint festő (Le Sicilien ou l’Amour peintre) (1667)
• Amphitryon (Amphitryon) (1668)
• Dandin György, avagy a megcsalt férj (Georges Dandin ou le Mari confondu) (1668)
• A fösvény (L’Avare) (1668)
• Gömböc úr (Monsieur de Pourceaugnac) (1669)
• Gavallér kérők (Les Amants magnifiques) (1670)
• Az úrhatnám polgár (Le Bourgeois Gentilhomme) (1670)
• Psyché (Psyché) (1671)
• Scapin furfangjai (Les Fourberies de Scapin) (1671)
• Escarbagnas hercegnője (La Comtesse d’Escarbagnas) (1671)
• Tudós nők (Les Femmes savantes) (1672)
• Képzelt beteg (Le Malade imaginaire) (1673)

• Próba, mellyet anyai nyelve’ tanulására tett a’ Nagy Enyeden tanuló ifjak között fel-állott Magyar Társaság / Az erőszakos házasság / A’ kéntelenségből való orvos; Református Kollégium Ny., Kolozsvár, 1792
• A’ Scapin tsalárdságai. Víg-játék. Három felvonásokba; ford. Kibédi Sámuel; Református Kollégium, Kolozsvár, 1793
• A fösvény. Víg játék; ford. Döbrentei Gábor; Wigand, Kassa, 1822 (Döbrentei Gábor Külföldi színjátékai)
• Moliére: A’ képzeletben beteg. Vígjáték / Heinrich Clauren: Egy álarczosbálnak következései. Vígjáték; Landerer, Pest, 1832 (Mulattató)
• Nők' iskolája. Vígjáték; magyarosítva Árvay Gergely által; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1833 (Külföldi játékszín)
• A’ bot-csinálta doktor. Vígjáték; ford. Kazinczy Ferenc; Egyetem betűi, Buda, 1834 (Külföldi játékszín)
• Molière vígjátékai, 1–7.; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1863–1877
  • 1. Tartuffe. Vígjáték öt felvonásban; ford. Kazinczy Gábor; 1863
  • 2. A fösvény. Vígjáték öt felvonásban / Dandin György, vagy a kijátszott férj. Vígjáték; ford. Kazinczy Gábor; 1863
  • 3. A mizantróp. vígjáték öt felvonásban; ford. Szász Károly / A tudós nők. Vígjáték 5 felvonásban; ford. Arany László; 1869
  • 4. A férjek iskolája. Vígjáték három felvonásban / A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban / A „Nők iskolájá”-nak bírálata. Vígjáték egy felvonásban; ford. Szász Károly; 1871
  • 5. A pórul járt negédesek. Vígjáték egy felvonásban / Kénytelen házasság. Vígjáték egy felvonásban / Sganarelle vagy azt hiszi hogy meg van csalva. Vígjáték egy felvonásban; ford. Szász Károly; 1872
  • 6. A képzelt beteg. Vígjáték három felvonásban; ford. Berczik Árpád / Szerelem mint orvos. Tánczos vígjáték három felvonásban; ford. Várady Antal; 1874
  • 7. A szeleburdi, vagy mindent roszkor. Vígjáték öt felvonásban; ford. Paulay Ede / A kelletlenek. Vígjáték három felvonásban; ford. Kemény Károly / Scapin csínyei. Vígjáték három felvonásban; ford. Puky József / A siciliai, vagy szerelemből festész; ford. Puky József; 1877
• A szerelem mint orvos; ford. Várady Antal; Athenaeum, Bp., 1874 (Molière vígjátékai)
• Molière Tudós női; ford. Arany László, jegyz. Greguss Ágost; Franklin, Bp., 1880 (Jeles írók iskolai tára)
• Molière két zsenge vígjátéka / A rászedett féltékeny. Vígjáték egy felvonásban / A repülő orvos. Vígjáték egy felvonásban; ford. Toldy László; Athenaeum, Bp., 1884
• A tudós nők; ford. Arany László, jegyz. Greguss Ágost; 2., jav. kiad.; Franklin, Bp., 1894
• A fösvény. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
• Dandin György vagy A megcsúfolt férj. Vígjáték; ford., bev. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
• A botcsinálta doktor. Vígjáték; ford. Gabányi Árpád; Lampel, Bp., 1899 (Magyar könyvtár)
• A kényeskedők. Vígjáték; ford., jegyz. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár)
• Molière remekei, 1–2.; ford. Hevesi Sándor, Gábor Andor, Telekes Béla, bev. Haraszti Gyula; Lampel, Bp., 1902–1908 (Remekírók képes könyvtára)
• A képzelt beteg. Vígjáték; ford. Váradi Antal; Lampel, Bp., 1903 (Magyar könyvtár)
• Scapin furfangjai. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1903 (Magyar könyvtár)
• Kénytelen házasság. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1903 (Magyar könyvtár)
• Tartuffe. Vígjáték öt felvonásban; ford. Ivánfi Jenő; Budapesti Hírlap Ny., Bp., 1904
• A tudós nők. Vígjáték; ford. Gábor Andor; Lampel, Bp., 1907 (Magyar könyvtár)
• A szeleburdi vagy Minden lében kanál. Vígjáték; ford. Kosztolányi Dezső; Lampel, Bp., 1911 (Magyar könyvtár)

• A mucsai szép lelkek. Vígjáték; ford. Laczkó Géza; Kner, Gyoma, 1921 (Monumenta literarum)
• Dandin György vagy A megcsúfolt férj. Vígjáték; ford., bev. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1926 (Magyar könyvtár)
• A mizantróp / A képzelt beteg / A botcsinálta doktor; ford. Telekes Béla, Gabányi Árpád, Váradi Antal; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
• A fösvény / Kénytelen házasság / Dandin György / A kényeskedők; ford. Hevesi Sándor, bev. Szász Károly; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
• A nők iskolája. Vígjáték; ford. Heltai Jenő; Grafika Ny., Nagyvárad, 1942 (Örök betűk)
• Tartuffe; ford. Jankovich Ferenc; Franklin, Bp., 1943
• Don Juan; ford. Illyés Gyula; Franklin, Bp., 1944 (Kétnyelvű remekművek)

• Duda Gyuri. Vígjáték; ford. Hont Ferenc, Major Tamás, rendezői utasítások Szendrő Ferenc; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad)
• Férjek iskolája; ford. Erdődy János; Népszava, Bp., 1947 (Színművek)
• Fösvény. Vígjáték; ford., bev. Illyés Gyula; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1948 (Új könyvtár)
• Az embergyűlölő; ford. Jankovich Ferenc; Franklin, Bp., 1948
• Scapin furfangjai. Vígjáték; ford. Kalotai Gábor; Kultúra Szövetkezet, Bp., 1948 (Budapesti színházak műsora)
• Úrhatnám polgár. Komédia; átdolg. ifj. Hegedüs Tibor; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1949 (Szabad színpad)
• A botcsinálta doktor. Vígjáték; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
• A kényeskedők. Vígjáték; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
• Dandin György. Vígjáték; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
• Az úrhatnám polgár. Énekes és táncos komédia; ford. Mészöly Dezső; Szépirodalmi, Bp., 1951
• Tartuffe; ford., előszó Vas István; Szépirodalmi, Bp., 1951
• A nők iskolája. Vígjáték; ford. Vas István; Szépirodalmi, Bp., 1952
• A férjek iskolája; ford. Heltai Jenő, utószó Süpek Ottó; Szépirodalmi, Bp., 1953
• Molière válogatott vígjátékai, 1–2.; ford. Illyés Gyula et al., jegyz. Süpek Ottó; Szépirodalmi, Bp., 1954 (A világirodalom klasszikusai)
• Dandin György, vagy a megcsúfolt férj; ford., bev. Illyés Gyula; Művelt Nép, Bp., 1955 (Népszerű drámák)
• Dandin György. A megcsalt férj; ford. Dániel Imre; DILIZA, Bratislava, 1956
• Tartuffe / A képzelt beteg; ford. Vas István / A fösvény; ford., bev. Illyés Gyula; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956
• Embergyűlölő. vígjáték; ford. Szabó Lőrinc; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• Nők iskolája. Vígjáték; ford. Szabó Lőrinc, Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• A fösvény / Kényeskedők; ford. Illyés Gyula; Szépirodalmi, Bp., 1965 (Diákkönyvtár)
• Molière összes színművei, 1–2.; ford. Devecseri Gábor et al., jegyz. Süpek Ottó; Magyar Helikon, Bp., 1965–1966 (Helikon klasszikusok)
• Hat színmű / A fösvény / Kényeskedők / Képzelt beteg / Tartuffe / Tudós nők / Dandin György vagy A megcsúfolt férj; ford. Illyés Gyula, Vas István; Európa, Bp., 1966 (Diákkönyvtár)
• Molière műhelyében / Mizantróp. Vígjáték; ford. Mészöly Dezső / Mészöly Dezső: Molière-napló / Gábor Miklós: Feljegyzések Alcesteről; Szépirodalmi, Bp., 1975 (Műhely)
• Zsugori. Telhetetlen fösvény ember. Vígjáték öt felvonásokban; ford. Simai Kristóf, szöveggond. Belia György, utószó Kerényi Ferenc; Magyar Helikon, Bp., 1977
• Szerelem mint orvos. Vígjáték. Oktatási segédanyag a színjátszórendezői tanfolyamok rendezési gyakorlatához; ford. Hubay Miklós, versford. Mészöly Dezső; NPI, Bp., 1979
• A navarrai Don Garcia vagy a féltékeny herceg / Amphitryon / Botcsinálta doktor; in: Királyok, hősök, doktorok. Francia drámák Kálnoky László fordításában; Magvető, Bp., 1987

• Tartuffe avagy A képmutató. Vígjáték. Teljes, gondozott szöveg; ford. Vas István, szerk., sajtó alá rend., jegyz. Ferenczi László; Ikon, Bp., 1993 (Matúra Klasszikusok)
• Drámák / Tartuffe / Don Juan / A mizantróp; ford. Petri György; Jelenkor, Pécs, 1995
• Scapin furfangjai; ford. Pőcz Borbála, szerk. Lakos Anna, Francia Intézet, Bp., 1999
• Drámák / Tartuffe / Don Juan / A mizantróp / Amphitryon; ford. Petri György; 2. bőv., jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1999
• Molière összes drámái, 1–2.; ford. Devecseri Gábor et al., szerk. jegyz. Süpek Ottó, Lackfi János; Osiris, Bp., 2002 (Osiris klasszikusok)
• Bölcs mondások Shakespeare és Molière műveiből; vál. Lakócai Gábor; Anno, Bp., 2003
• Bölcs mondások Molière műveiből; vál. Lakócai Gábor; Anno, Bp., 2003
• Tartuffe; ford. Parti Nagy Lajos; Nemzeti Színház, Bp., 2006 (Nemzeti Színház színműtár)
• Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok / Tartuffe / Úrhatnám polgár / Don Juan; Magvető, Bp., 2015

• Haraszti Gyula: Molière élete és művei. Budapest : Kisfaludy-Társaság, 1897
• Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest : Gondolat, 1963. 1. köt. Molière l. 232–260. o.
• Világirodalom / szerk. Pál József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o.; Molière l. 376–380. o. ISBN 963-05-8238-4

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Molière témában.

• Molière a PORT.hu-n (magyarul)
• Molière művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

• Álszenteskedés