Orth István

Orth István
Horváth László felvétele
Született	1945. február 3. (79 éves) Nagyszékely
Állampolgársága	román
Foglalkozása	tervezőgrafikus
Kitüntetései	Életműdíj (EMKE) (2005)
Sablon • Wikidata • Segítség

Orth István (Nagyszékely, 1945. február 3. –) erdélyi magyar grafikus. Orth Imre fia.

Nagyváradon szakiskolában, finomkerámia szakon kezdte tanulmányait, s a Művészeti Líceumban érettségizett (1967), majd a kolozsvári Protestáns Teológián szerzett lelkészi képesítést (1971). Utána a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, itt Kazár László tanítványa volt (1976), közben református segédlelkész Szatmárnémetiben s Aradon. 1976-tól a nagyszebeni Brukenthal Múzeum grafikai restaurátora.

2013 októberében a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehetett át a kiemelkedő művészeti tevékenységéért, lelkészi szolgálataiért és a dél-erdélyi szórványban élő magyar közösség melletti kiállása elismeréseként.^[1]

Rajzaival, illusztrációival, rézmetszeteivel, művészi reklámplakátjaival lapokban, katalógusokban, kulturális rendezvényeken szerepel. Feltűnést keltő szürrealista alkotásairól a Korunkban Józsa T. István így ír: „Nem a hűvös geometriai absztrakció teljességgel racionalizált birodalmában jár, aki kortárs hazai képzőművészetünk egyik kiemelkedő alkotójának, Orth Istvánnak szürrealisztikus művészi világát körül- és bebarangolja, hanem egy olyan – a metamorfózisok, a fantasztikum és fantázia végtelen lehetőségeitől áthímzett – dinamikus univerzumban, melyet a lélek mélyrétegeinek és a külvilágnak, a valóságnak és a teremtett fantáziavilágnak sajátos oldódása jellemez.” Műveivel országos, megyei és 23 egyéni kiállításon jelentkezett: a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban háromszor is (1972, 1975, 1979); külföldön 1976-tól fogva Szamarkandtól San Franciscóig több mint 25 világvárosban.

Önálló kötetei: a nagyszebeni városképeiből egybeállított Hermannstadt című mappája, a román és angol szöveggel ellátott Orth-album (metszet és alkalmazott grafika).

• Qui Tempus habet Vitam habet. Sau portretele timpului desante în Cetatea Sibiului de Ştefan Orth in Anul Domnului MMVI / Qui Tempus habet Vitam habet. Oder Zeitporträts gezeichnet in Hermannstadt von Stefan Orth anno domini MMVI Qui Tempus habet / Vitam habet. Avagy az időnek arcai melyeket Nagyszeben várában Ort István rajzolt az Úrnak kétezerhatodik évében; szerzői, Nagyszeben, 2006
• Tündérkert; Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2007
• Stefan Orth / Orth István; Honterus, Sibiu, 2007
• Stefan Orth. Grafică aplicată / Orth István. Alkalmazott grafika / Stefan Orth. Gebrauchsgraphik; Astra Museum, Sibiu, 2013
• Sibiu. Gravură, desene, pictură, afişe de Stefan Orth; Editura Universităţii "Lucian Blaga", Sibiu, 2013
• Gravură retro. Anii '70 / Metszetek. '70 évek / Druckgraphik; Híd Szebeni Magyarok Egyesülete, Sibiu, 2015
• Reisebilder vom Banat zum Burzenland. Zeichnungen, Gemälde, Druckgraphik / Itinerar plastic. Desen, pictură, gravură / Útirajzok. Rajzok, festmények, metszetek; Honterus, Sibiu, 2016
• Stefan Orth. Icoane. Itinerar plastic / Stefan Orth. Heiligenbilder. Reisebilder / Orth István. Szentképek. Útirajzok; Honterus, Sibiu, 2016

• A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2013)

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  

• Józsa István: Orth István; Mentor, Marosvásárhely, 2007 (Mentor művészeti monográfiák)
• Nagy Miklós Kund: Orth István; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2016 (Élet-jelek)

• Nagyszeben magyar irodalmi élete