Juta (növény)
A juta egy egyéves növény, amely a Corchorus családjába tartozik.
A kereskedelemben és iparban ismert juta háncsrost, amely a növény szárában található. Elsődleges forrása a Corchorus olitorius, továbbá a Corchorus capsularis . Ezen lágy szárú növények átlagosan 3-4 méter magasra nőnek, és főleg Ázsiában, mindenekelőtt az indiai szubkontinensen nagyban termesztik őket. A juta rostszála a pamut után a legnagyobb mennyiségben termesztett szálasanyag.
A kereskedelemben és az iparban a Corchorus olitorius → "tossa juta", míg a Corchorus capsularis → "fehér juta" néven ismert. Indiában – amely a legnagyobb jutagyártó – mindkettőt rostnövényként is termesztik (kalkuttakender), s jelentőségük a 17. század óta egyre fokozódik. Napjainkban a világpiac rostnövényeinek élvonalában állnak. [1] Legfontosabb termőterületei a Gangesz és a Brahmaputra völgye.
Gazdaságilag a hengeres termésű C. capsularis a legjelentősebb, mert egyaránt jól tenyészik a nedves és kevésbé nedves termőhelyeken is. Ezzel szemben a lapos, gömbszerű termésű C. olitorius csupán az alacsonyabb hegyvidékeken termeszthető.[1]
Feldolgozása
[szerkesztés]A magról nevelt növények 4 hónap alatt nőnek meg 3 méter magasra. Rostnyerés céljából a növény szárait a mag érése előtt levágják, leveleitől megtisztítják s néhány napig vízben áztatják, mert ekkor háncsa könnyen leválik. A háncsot a fás részekről kézi munkával lenyúzzák, de nem vetik alá a törésnek. A rostot ezután szárítják, osztályozzák és bálázzák, majd a feldolgozó üzemekbe szállítják. A juta a kereskedelemben összesajtolt csomagokban fordul elő, ezért elsősorban lazítás céljából hengerpárokon bocsátják át és különféle anyagok hozzáadásával (olaj, víz, emulgeálószerek) puhítják. A folyamat kártolásból, nyújtásból, előfonásból és fonásból áll.[2]
Felhasználása
[szerkesztés]Főleg zsákokat és csomagolóvásznakat állítanak elő belőle.[3] A nyers juta kivitele Indiából a 18. század végén kezdődött. Kezdetben a rostját főleg kötelek készítésére használták.[4]
Az előállítás munkáját mindig rosszul fizették, így a juta világpiaci ára alacsony maradt, ezért versenyképes. A jutából leginkább zsákot, csomagoló textíliákat készítenek és egészen különleges szerepet játszik az abroncsgyártásban. Ugyanis a belőle készült erős kordszövetre dolgozzák rá a kaucsukot, s a kemény textilalap biztosítja az abroncs szilárdságát. Zsinórokat és durva köteleket is készítenek belőle. Minthogy a jutából fonalat lehet készíteni, így gyakran keverik finom textilanyagokba is, szilárdítás céljából.[1] Felhasználják továbbá csőszigetelésre, kábelburkolásra, kátránylemezek előállítására is.[5]
| ország | termesztés (tonna) |
|---|---|
 India
|
1,968,000 |
 Banglades
|
1,349,000 |
 Kína
|
29,628 |
 Üzbegisztán
|
20,000 |
 Nepál
|
14,890 |
| Világ | 3,393,248 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Urania: Növényvilág
- ↑ Zilahi Márton. A textilipar nyersanyagai. Tankönyvkiadó, Budapest (1953)
- ↑ Új Magyar Lexikon, 1962
- ↑ Terebess
- ↑ http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/konnyuipar/ruha-es-textilipari-szakmai-ismeret/magszalak-es-a-hancsrostok/egyeb-novenyi-szalasanyagok
- ↑ FAOSTAT – Crops (Query page requires interactive entry in four sections: "Countries"–Select All; "Elements"–Production Quantity; "Items"–Jute; "Years"–2014). Food And Agricultural Organization of United Nations: Economic And Social Department: The Statistical Division, 2017. február 13. (Hozzáférés: 2017. február 17.)
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Urania: Növényvilág - Magasabbrendű növények II., 1981
- Terebess
- Pallas Nagylexikona