Japán Birodalmi Hadsereg

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Japán Birodalmi Hadsereg 大日本帝國陸軍 (Dai-Nippon Teikoku Rikugun)
Dátum	1867 – 1945
Ország	Japán Birodalom
Típus	Hadsereg
Méret	12 000 (1870) 376 000 (1940) 460 000 (1942) 6 095 000 (1945)
Parancsnokok
Híres parancsnokok	Kuribajasi Tadamicsi Tódzsó Hideki Szugijama Hadzsime Macui Ivane Okamura Jaszudzsi Itagaki Szeisiró Doihara Kendzsi Adacsi Hatazó Teraucsi Hiszaicsi
Kultúra és történelem
Háborús részvétel	első kínai–japán háború orosz–japán háború második kínai–japán háború első világháború második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Japán Birodalmi Hadsereg 大日本帝國陸軍 (Dai-Nippon Teikoku Rikugun) témájú médiaállományokat.

A Japán Birodalmi Hadsereg (japánul: 大日本帝國陸軍, Dai-Nippon Teikoku Rikugun) a Japán Birodalom szárazföldi fegyveres ereje volt 1867 és 1945 között. A hadsereget a Császári Főparancsnokság és a Japán Hadügyminisztérium igazgatta.

A Japán Birodalmi Hadsereget azzal a céllal hozták létre, hogy felváltsa a korábbi szamurájokat, és modern, európai mintájú sorozott hadserege legyen az országnak. Létrehozása a Meidzsi-reformok ideje alatt indult el, amely a Tokugava sógunok (bakufu) uralmának vége után, a Meidzsi-restaurációval kezdődött el.

A Japán Birodalmi Hadsereget kezdetben amerikai támogatással, később francia, végül német tanácsadók segítségével fejlesztették. Végül a legmodernebb hadsereggé vált Ázsiában: jól képzett, jól felszerelt volt és magas fegyelemmel büszkélkedhetett. Mindazonáltal viszonylag kisebb tüzérséggel, kevesebb harckocsival és más páncélozott járművel rendelkezett, mint az európai országok. Japánnak nem volt független légiereje, ezért a hadsereg hozzálátott erős légierő kialakításához. Az 1930-as évekre a japán hadsereg légiereje modern, az országban gyártott repülőgépekkel volt felszerelve, elsődleges feladata a földi hadműveletek harcászati támogatása.

A Birodalmi Hadsereg harcolt az első kínai–japán háborúban (1894 – 1895), Tajvan megszállásakor 1895-ben, az orosz–japán háborúban 1905-ben, Korea megszállásakor 1910-ben, a német terület, Csingtao birtokbavételekor az első világháború alatt, Mandzsúria megszállásakor 1931-ben és a második kínai–japán háborúban (1937 – 1945). Fő eszközeként szolgált a japán császárság agresszív terjeszkedésében Kelet–Ázsiában a második világháború alatt. Végül a Szövetséges Erők 1945 szeptemberében feloszlatták, később a Japán Önvédelmi Erők lépett a helyébe.

A japán hadsereg egészen a II. világháború végéig hírhedt volt fanatizmusáról, a hadifoglyokkal és civilekkel szembeni brutalitásáról. Miután Japán 1945 nyarán megadta magát, a hadsereg sok tisztjét bíróság elé állították és megbüntették a számos atrocitásért és háborús bűnért.

A japán nacionalizmus egyet jelentett azzal, hogy egy gazdag országnak erős a hadserege, és a hadsereg erre az évszázados hagyományra épült. A japán haderőben harcolni egyet jelentett a császárnak tett szolgálattal. Minden katona úgy hitte, hogy nagy megtiszteltetés a császárért meghalni – mint a szamurájok, akik inkább meghaltak, de nem hoztak szégyent az uraikra –, és ez mélyen beivódott a katonai kultúrába.

A Jamato damasii, az ősi japán szellem a katonák számára a halál előtti becsületszerzést, és a végsőkig való harcot diktálta. Neveltetésük szerint ha valakit elfogtak, vagy gyáván viselkedett, a családjára és a hazájára hozott szégyent. A császár katonái harc vagy támadás előtt gyakran kiáltották ’banzáj’-t, mellyel a nemes eszméiket éltették. A harcosoknak szóló „Busidó kódex” részletezte a követendő viselkedési normákat, például megtiltotta a fogságba esést.

A császár hatalma csak névleges volt, az igazi hatalom a bürokraták kezében volt. Bár elméletileg a Császár volt a hadsereg főparancsnoka, gyakorlatilag bármivel egyetértett, amiben a kormány kikérte a véleményét. A Japán Birodalmi Hadsereg fennállása során csak két császárnak volt főparancsnoki rangja: Taisónak és Sóvának. Ünnepélyes alkalmakkor a császár főparancsnoki egyenruhát hordott, és a díszelgő alakulatok tisztelegtek neki megjelenésekor.

A kormány csak akkor tudta mozgósítani a hadsereget, ha a kormányban levő minden miniszter egyhangúlag megegyezett, és a császár is jóváhagyta, hogy végrehajtsák a mozgósítást. A császárnak jelen kellett lennie minden hivatalos kormányülésen, hogy a döntések jogerősek legyenek, így végighallgatta a miniszterek javaslatait, érveit. Japán szimbólumává vált, hogy a miniszterek beleszólhattak az ország irányításába, a miniszterek kéréseit a császár rendeletként alkalmaztatta.

A császári tanács ritka pillanataiban, amikor a kormány miniszterei nem tudtak egyetérteni, és a miniszterek szavazataival sincs egyhangú többség, a miniszterek kikérték a császár véleményét. Ilyenkor az ő véleménye többet nyomott a latba, de erre csak a fontos döntésekkor került sor és a miniszterek mutatták be a választási lehetőségeket.

A második világháború alatt a japán kormány használta Hirohito azon különleges jogát, hogy befejezzék a háborút. 1945-ben a kormány végrehajtotta a császár rendeletét, és Hirohito először és utoljára előre felvett beszédét egész Japánban sugározták a rádióközvetítések, amikor főparancsnokként betöltött utolsó szerepeként bejelentette Japán kapitulációját.

• 1870 – 12 000 emberből állt
• 1885 – 7 hadosztályból állt, köztük a Császári Őrség hadosztálya
• Az 1900-as évek elején a Birodalmi Hadsereg 12 hadosztályból és számos más egységből állt. Ezek a következők:
  • 380 000 aktív szolgálatos és az 1. tartalékos osztály – az előbbi A és B(1) besorozott hadosztályokból álltak, 2 év múlva aktív szolgálat 17 és fél év elkötelezettség
  • 50 000 ember a 2. tartalékosos osztály – ugyanaz, mint az előző, de B(2) besorozott hadosztályból állt.
  • 220 000 fős Nemzeti Gárda
    • 1. Nemzeti Gárda – 37 – 40 éves emberek az 1. tartalékos hadosztályból
    • 2. Nemzeti Gárda – képzetlen 20 éves és több mint 40 éves edzett tartalékosok
  • 4 250 000 rendelkezésre álló férfi a szolgálathoz és a mozgósításhoz.
• 1934 – a hadsereget 17 hadosztályra növelték
• 1940 – 376 000 aktív szolgálatos és 2 000 000 besorozott katona 31 hadosztályban
  • 2 hadosztály Japánban (a Császári Őrség és egy másik)
  • 2 hadosztály Koreában
  • 27 hadosztály Kínában és Mandzsúriában
• 1941 végén – 460 000 aktív szolgálatos 41 hadosztályban
  • 2 hadosztály Japánban és Koreában
  • 12 hadosztály Mandzsúriában
  • 27 hadosztály Kínában
• 1945
  • 145 hadosztály (köztük 3 a Császári Őrség), plusz számos egyedi egységek, több mint 5 000 000 emberrel (köztük a Japán Császári Légierő)
• Japán Védelmi Erők 1945-ben 55 hadosztályban 2 000 000 emberrel
• A hadsereg összlétszáma 1945 augusztusában: 6 095 000 fő

A japán hadsereg különféle fegyvergyárakat is igazgatott:

• Japán Hadsereg Szagami fegyvergyára – Mitsubishi által fejlesztett és gyártott tankok
• Japán Hadsereg Szaszebo fegyvergyára – Mitsubishi által gyártott tankok
• Japán Hadsereg Heidzso fegyvergyára – Nambu által gyártott kézi-, és gyalogsági fegyverek
• Japán Hadsereg Mukden fegyvergyára – Nambu által gyártott gyalogsági fegyverek
• Japán Hadsereg Tacsikava fegyvergyára – fejlesztésre és gyártásra ajánlott repülőgépek a Japán Császári Légierő számára

A Japán Birodalmi Hadsereg fennállása alatt 1 700 000 katona vesztette életét, tűnt el vagy került fogságba.

• A II. világháború veszteségei:
  • Fegyveres erők: 2 556 000 fő (ideszámítva a nem harc közben elhunytakat is), plusz 672 000 civil áldozat
  • 1 506 000 fő harc közben elesett
  • 810 000 fő bevetés közben eltűnt/hadifogságba került