Jamrik Levente

(Ludwigsburg, 1974. február 19. - ) filmrendező, történész, antropológus, grafikus, újságíró.

Anyai nagyapja Nagy István grafikus-festőművész, templomrestaurátor.^[1] Középiskoláit az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban^[2] kezdte el és a szegedi Radnóti Mikós Gimnáziumban fejezte be. Felsőoktatási tanulmányainak 1993-ban látott neki. Első diplomáját a József Attila Tudományegyetem történelem szakán szerezte. 1995 és 2000 között végzete el a Miskolci Egyetem kulturális és vizuális antropológia szakát. Filmrendezést a Baden-Württembergi Filmakadémián tanult.^[3]

Mozgófilmes szakembereként szinte az összes magyarországi televíziónál (MTV, TV2, Hír Tv, Duna TV) megfordult. Kezdetben szerkesztő-riporterként, később főszerkesztőként vállalt munkát. 2005-től szabadúszó. Napjainkig rendszeresen publikál történelmi, hadtörténelmi, kulturális, kultúrtörténeti, építészeti, oknyomozó, politikai, urbanisztikai és ingatlanpiaci vonatkozású cikkeket. 2008-tól 2010-ig az egykori Ingatlanmagazin.com oldal főszerkesztője volt.

2010-ben kezdte el a hamar országos népszerűséget elért^[4] és nagy olvasottságú Falanszter című történelemmel és építészettel foglalkozó blog írását,^[5] amelyet 2022-ben fejezett be. Az Index felkérésére ekkor indította útjára a Járdasziget című oldalt, amelyet 2024-ig írt és szerkesztett.Cikkeinek köszönhetően:

• menekült meg a bontástól és kapott műemléki védelmet az államtól 2021-ben a Kazinczy utca 55. alatti Wichmann Tamás kocsmájaként is ismert Schneider-ház.^{[6][7][8][9][10]}
• alakították át a nagyvázsonyi Kinizsi vár pár modernre sikerült helyiségét "középkoriasra",^[11]
• csökkentették a diósgyőri vár "rekonstrukciójánál" a betonbeépítés tömegét,^[12]
• illetve elkezdték keresni IV. Béla magyar király és családja sírját Esztergomban.^{[13][14][15][16]}

Városkutatóként 2010-től nem csak az első városi sétákat szervezte meg a fővárosban,^[17][18] hanem munkatársaival Urbface néven feldolgozta 35 ezer budapesti ház történetét is, amelyben nem csak az ingatlanok építéstörténetét lehetett megtudni, hanem egykori lakóinak életét és sorsát is. A szintén népszerű és ingyenes oldal 2021-ben szűnt meg.^[19]

Városkutatóként, tanácsadóként valamint történelmi és elméleti rekonstrukciós rajzok készítőjeként részt vett a

• Most vagy soha! című játékfilm digitális városképének és valódi díszletének kialakításában, kellékei kiválasztásában (2023)
• A Kazinczy utcai Mika Tivadar Élmény Központ megtervezésében, állandó kiállításának kialakításában (2024)

Rendezőként és filmíróként több hazai és nemzetközi fesztivált megnyert filmet jegyez. Dokumentumfilmjei és történelmi ismeretterjesztő fénykarcolatai általában olyan eseményeket mutatnak be, amelyek egykor nagy horderejűek voltak, hatásuk mai napig kitart, ám az utókor mégse ismeri.

• Magyar korridor – Varsó 1944 (2016)^[20][21]
• Az elíziumi kém (2018)^[22][23]
• A Sakál, a Patkány, a Kádár és a Laci (2022)^[24][25]
• Vörös narkó (2023)^[26][27][28]