Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Jameson-mamba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jameson-mamba
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Dendroaspis
Faj: D. jamesoni
Tudományos név
Dendroaspis jamesoni
Traill, 1843
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jameson-mamba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jameson-mamba témájú kategóriát.

A Jameson-mamba (Dendroaspis jamesoni) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata)) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a mérgessiklófélék (Elapidae) családjába tartozó faj.

Elnevezése

[szerkesztés]

A faj Robert Jameson skót természettudós után kapta nevét.

Alfajai

[szerkesztés]

Két alfaja van; D. j. jamesoni, illetve a Kelet-Afrikában előforduló D. j. kaimosae.

Előfordulása

[szerkesztés]

Afrikai elterjedésű faj, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika és Kelet-Afrika számos országában előfordul. Élőhelyei között erdők, esőerdők, fás szavannák szerepelnek.

Megjelenése

[szerkesztés]

Hosszú, vékony testű kígyó, sima felszínű pikkelyekkel. A felnőtt példányok testhossza rendszerint 1,5-2,2 méter közé esik, de akár 2,64 méteresre is megnőhetnek. Színezetük fakó zöld, feketével szegett pikkelyekkel. Nyakuk és hasuk sárgás színű. A D. j. kaimosae alfaj farka fekete, míg a D. j. jamesoni-é zöld.

Életmódja

[szerkesztés]

A Jameson-mamba nappal aktív állat. Falakó életmódú, szinte egész életét a fákon tölti. Táplálékát más falakó állatok alkotják, mint kisebb emlősök, madarak, hüllők.

Természetes ragadozói közé több ragadozómadár is tartozik, úgymint a vitézsas, bukázósas vagy a kongói kígyászhéja. Esetenként mongúzok, méhészborzok, illetve más kígyók is elejthetik.

Szaporodási időszakban a hímek aktívan harcolnak a nőstényekért. Tojással szaporodnak, melyeket termeszvárakba raknak le.

Mérge

[szerkesztés]

Mérge neurotoxinokat és szívre ható kardiotoxinokat tartalmaz. Marása tünetei közé tartozik a fájdalom, duzzadás, hányás, bénulás. A méreg blokkolja az agyból az idegrendszeren keresztül az izmokba irányuló jelátvitelt, így bénulást okoz. Az áldozat a légzőizmok bénulása miatt, fulladástól hal meg. A D. j. kaimosae alfaj mérge mintegy kétszer erősebb a másik alfajénál, ennek oka ismeretlen.

Rejtőzködő életmódja miatt embereket ritkán ér marás. Marása ellen a Dél-Afrikai Orvosi Kutatóintézet ellenszérumot gyárt.

Források

[szerkesztés]
  • John M. Mehrtens: A kígyók világa
  • Mark O'Shea: A világ mérgeskígyói
  • [1]