John Ostrom

John Ostrom
Életrajzi adatok
Született	1928. február 18. New York, New York,  USA
Elhunyt	2005. július 16. (77 évesen) Litchfield, Connecticut  USA
Ismeretes mint	őslénykutató egyetemi oktató
Iskolái	Union College Columbia Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Columbia University
Pályafutása
Szakterület	őslénytan
Kutatási terület	A „dinoszaurusz reneszánsz”
Munkahelyek
Yale	oktató
Szakmai kitüntetések
Guggenheim-ösztöndíj Romer-Simpson Medal (1994) Hayden Memorial Geological Award (1986)
Hatással voltak rá	Robert T. Bakker

John H. Ostrom (New York, 1928. február 18. – Litchfield, Connecticut, 2005. július 16.) amerikai őslénykutató, aki az 1960-as években forradalmasította a dinoszauruszokról alkotott modern elképzelést, mikor bebizonyította, hogy ezek az állatok sokkal közelebb álltak a nagy röpképtelen madarakhoz, mint a hüllőkhöz. Ezt az elméletet elsőként Thomas Henry Huxley vetette fel az 1860-as években, de kevés támogatóra talált. Ostrom legkorábbi, az Archaeopteryxről szóló, átfogó alapokra épülő oszteológiai és filogenetikai ismertetője 1976-ban jelent meg. A hosszú évekig tartó elkeseredett viták után keserédes reakciót váltott ki belőle a kínai tollas dinoszauruszok felfedezése.^[1]

New Yorkban született és a tanulmányait a Union College-ben kezdte meg. Úgy tervezte, hogy apjához hasonlóan orvos lesz, de miután elolvasta George Gaylord Simpson The Meaning of Evolution (Az evolúció jelentősége) című könyvét, meggondolta magát. A Columbia Universityn tanult tovább Edwin H. Colberttel (a Coelophysys felfedezőjével). 1952-ben házasságot kötött Nancy Grace Hartmannel (aki 2003-ban elhunyt). Két lányuk született Karen és Alicia.

Ostrom egy évig tanított a Brooklyn College-ben, majd miután öt évet töltött el a Beloit College-ben, a Yale-re távozott. A Yale-en, professzorként eltöltött évek alatt lett a Peabody Természetrajzi Múzeum (Peabody Museum of Natural History) gerinces őslénytani vezető kurátora. A múzeum jelentős fosszília gyűjteményét Othniel Charles Marsh kezdte el összegyűjteni, a 19. század második felében. A Connecticut állambeli Lichfieldben hunyt el 77 éves korában, Alzheimer-kór következtében.

Az általa 1964-ben felfedezett Deinonychus egyike az őslénytan történetében tett legjelentősebb felfedezéseknek.^[2] A Deinonychus egy aktív ragadozó volt, amely rávetette magát áldozatára, majd sarló alakú lábkarmaival felhasítva, illetve döfködve megölte az állatot. Az aktív életmódra többek között bizonyítékul szolgálnak azok a hosszú ínszalagok, amik a farok mentén futottak végig, jó egyensúlyt biztosítva futás és ugrás közben. A következtetést, miszerint legalább néhány dinoszaurusznem magas metabolikus aránnyal rendelkezett, és így részben meleg vérű volt, tanítványa, Robert T. Bakker népszerűsítette, megváltoztatva a századforduló óta uralkodó nézetet, ami alapján a dinoszauruszokat lassú, hideg vérű gyíkoknak tartották.

A dinoszauruszokról alkotott elképzelés megváltozása egyaránt kihatással volt a professzionális dinoszaurusz illusztrátorok munkájára és a nyilvánosságra. A felfedezésnek köszönhetően megkezdődött a „dinoszaurusz-reneszánsz”, melyet Bakker jelentett be 1975-ben, a Scientific American című folyóiratban, a megújult vitákkal kapcsolatban, amelyek hatására megnövekedett az őslénytan iránti érdeklődés, és számos, a dinoszauruszokat érintő újdonság látott napvilágot.

Ostrom érdeklődése a dinoszaurusz–madár kapcsolat iránt a haarlemi Archaeopteryx tanulmányozásával kezdődött. Az 1855-ös felfedezést először tévesen a Pterodactylus crassipes példányának tekintették, és a hollandiai Teylers Múzeumban hevert mindaddig, amíg Ostrom 1970-ben egy újságcikkben (majd 1972-ben készített leírásában) helyesen a madarak egyik legelső képviselőjeként azonosította. A Hadrosaurus fosszilizálódott lábnyomait megvizsgálva megállapította, hogy az úgynevezett kacsacsőrű dinoszauruszok csordákban közlekedtek.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a John Ostrom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• John H. Ostrom (1975. 05). „Archaeopteryx”. Discovery 11 (1), 15–23. o. 
• „Obituary”, Los Angeles Times, 2005. július 21. 

• Dinosaurs in Your Garden. (Hozzáférés: 2009. február 17.)