Ivan Vlagyimirovics Micsurin

Ivan Vlagyimirovics Micsurin
Született	1855. október 15.[1] Michurovka
Elhunyt	1935. június 7. (79 évesen)[2][3][4][5] Micsurinszk
Állampolgársága	orosz (–1917) Szovjet-Oroszország (1917–1922) szovjet (1922–)
Foglalkozása	botanikus genetikus pomológus
Kitüntetései	Lenin-rend a Munka Vörös Zászló Érdemrendje Honoured Worker of Science and Technology of the RSFSR Order of Saint Anna, 3rd class (1912)[6]
Sírhelye	Micsurinszk
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Vlagyimirovics Micsurin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ivan Vlagyimirovics Micsurin (cirill írással Иван Владимирович Мичурин, Versino uradalom, Dolgoje mellett, Rjazanyi terület, akkori Orosz Birodalom, mai Oroszország, 1855. október 27. (a régi naptár szerint október 15.) – Micsurinszk, 1935. június 7.) orosz agrobiológus, növénynemesítő, a Szovjet Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

1888-ban kis faiskolát létesített, több mint 300 új gyümölcsfajtát nemesített. Alapos megfigyelő és szenvedélyes újító volt, ismereteit önerőből, autodidakta módon szerezte.

A szovjet kormány által elismert munkássága során az általa nemesített hibrid növények megváltozott tulajdonságaira a genetika törvényszerűségeinek teljes mellőzésével próbált magyarázatot adni. Biológiai irányzata szerint a szervezetekre sajátos anyagcseretípus jellemző, amellyel megvalósul a környezettel való kapcsolatuk, és a megváltoztatott környezet új tulajdonságok kifejlődéséhez vezet. Eredményeit a fokozatos akklimatizálás módszerével érte el.

Közép-Oroszország viszonyai között értékes alma- és meggyfajtákat, sok más gyümölcs-, szőlő-, néhány zöldség- és dísznövényfajtát is előállított. Hibridanyagából munkatársai és tanítványai további értékes fajtákat állítottak elő.

Működésének színhelyét, Kozlov városát 1932-ben Micsurinszknak nevezték el. Amikor a Szovjetunióban támadni kezdték a mendeli genetikát, az állam Micsurin hibridizációs elméletét és annak Liszenko – Micsurin elméleti és gyakorlati eredményeinek továbbvivője – által továbbfejlesztett verzióját fogadta el az örökléstan hivatalos „marxista” elméletének – annak ellenére, hogy a világ tudósai mindkettőt kategorikusan elutasították.

Az 1950-es évektől idehaza is megjelentek a Micsurin-viccek, melyek az erőltetett, képtelen genetikai kísérleteket parodizálták. Példák: "Micsurin sikerrel keresztezte a bolhát a görögdinnyével, így a felvágott gyümölcsből maguktól kiugrálnak a magok.", "Micsurin keresztezte az írógépet a főtt kukoricával, így ha az ember végigrágja a szemeket, hát csönget, fordul egyet és magától visszacsúszik a sor elejére.", "- Hogyan halt meg Micsurin? - Keresztezte útját a gyorsvonattal.", "- Mért nincs Micsurinnak gyereke? - Mert a felesége keresztezte a lábát..." stb.

• I. V. Micsurin válogatott tanulmányai; tan. I. I. Prezent bevezető tanulmányával, ford. Rényi Artúr, átdolg. Jeszenszky Árpád; Hungária, Bp., 1950
• I. V. Micsurin válogatott művei; szerk. P. N. Jakovljev, ford. Pusztai Jánosné; Akadémiai, Bp., 1954

• Tudósnaptár - Micsurin, Ivan Vlagyimirovics
• Múlt-kor történelmi portál - Ivan Vlagyimirovics Micsurin
• A micsurini irányzat a biológiában (termeszetvilaga.hu)

• Koltay György: I. V. Micsurin (Az Erdő (folyóirat), 1955. október)
• Ivan Vladimirovich Michurin (oroszul)