Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Incel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az incelek szerint a világ a szexuális forradalom előtt, alatt és után

Az incel az angol involuntary celibates, magyarul "önkéntelen cölibátus" rövidítése, egy online szubkulturális kifejezés, azokat értik alatta, akik vágyuk ellenére sem képesek romantikus vagy szexuális partnert találni.[1][2][3] Az incel fórumokon folytatott megbeszéléseket gyakran neheztelés, nőgyűlölet, mizantrópia (embergyűlölet), önsajnálat és önutálat, rasszizmus, a szexre való jogosultság érzése és a szexuálisan aktív emberek elleni erőszak támogatása jellemzi.[14] Az amerikai nonprofit Southern Poverty Law Center (SPLC) a szubkultúrát az "online férfi szupremacista ökoszisztéma részeként" írta le, amely szerepel a gyűlöletcsoportok listáján.[15][16] Az incelek többnyire férfiak és heteroszexuálisok.[10][12][17][18][19][20] A szubkultúra teljes méretére vonatkozó becslések nagymértékben különböznek, ezer és száz ezer között mozognak.[21][22]

Legalább hat tömeggyilkosságot, összesen 44 halálesetet követtek el 2014 óta olyan férfiak, akik vagy magukat incelként azonosították, vagy akik magán írásaikban vagy internetes posztjaikban megemlítették az incellel kapcsolatos neveket és írásokat. A média és a kutatók bírálták az incel közösségeket, hogy nőgyűlölőek, erőszakra ösztönznek, szélsőséges nézeteket terjesztenek és tagjaikat radikalizálják.[2][20][23][24] 2018-tól kezdődően az incel ideológiát egyre inkább terrorfenyegetettségnek nevezik, és a kanadai Torontóban egy 2020. februári támadás lett az állítólag az incellel összefüggő erőszak első olyan esete, amely ellen terrorcselekményként indult eljárás.[20][25][26][27]

Története

[szerkesztés]

Az első online közösség, amely az "incel" kifejezést használta, 1993-ban indult, amikor egy kanadai egyetemista, aki csak keresztnevén, Alana néven volt ismert, létrehozott egy weboldalt, hogy megbeszélje szexuális inaktivitását másokkal.[5][28][29][30] Az "Alana's Involuntary Celibacy Project" (magyarul: Alana önkéntelen cölibátus projektje) elnevezésű weboldalt minden nemű emberek használták gondolataik és tapasztalataik megosztására.[5] 1997-ben egy olyan levelezőlistát indított a témában, amely az INVCEL rövidítést használta, amelyet később "incel" -re rövidítettek, "bármilyen nemű bárki számára, aki magányos, soha nem volt szexuális kapcsolatban vagy hosszú ideje nem volt kapcsolata".[31] Főiskolai éveiben és utána Alana rájött, hogy biszexuális, és kényelmesebbé vált identitása.[30]

2000 körül abbahagyta az online projektben való részvételét, és egy idegennek adta át a webhelyet.[29][32] 2018-ban Alana így nyilatkozott a projektjéről: "Ez határozottan nem egy csomó srác volt, akik a nőket hibáztatták a problémáikért. Ez egy elég szomorú változata ennek a jelenségnek, ami manapság történik. A dolgok megváltoztak az elmúlt 20 évben."[31] Amikor olvasott a 2014-es Isla Vista-i gyilkosságokról, és arról, hogy az incel szubkultúra egy része dicsőítette az elkövetőt, ezt írta: "Mint egy tudós, aki feltalált valamit, ami végül háborús fegyver lett, nem tudom ezt a szót sem kiiktatni, sem a szebbik nemre korlátozni, akiknek szükségük van rá."[30][33] Sajnálatát fejezte ki, hogy a használat megváltozott az eredeti szándékától, hogy egy "befogadó közösséget" hozzon létre minden nemű ember számára, akik a társadalmi esetlenség, a marginalizálódás vagy a mentális betegsége miatt szexuálisan nélkülöznek[21]

A love-shy.com üzenőfalat 2003-ban alapították, hogy azok az emberek, akik úgy érezték, hogy állandóan elutasítják őket, vagy rendkívül félénkek a potenciális partnerekkel, megvitathassák helyzetüket.[34][35] Kevésbé szigorúan volt moderálva, mint a szintén a 2000-es években alapított IncelSupport, és míg az IncelSupport férfiak és nők számára egyaránt nyitott volt, és tiltotta a nőgyűlölő bejegyzéseket, a love-shy.com felhasználói tábora túlnyomórészt férfiakból állt. A következő évtizedben a love-shy.com és más online közösségek, például a 4chan tagsága egyre inkább átfedésbe került egymással.[32] A 2000-es években az incel közösségek egyre szélsőségesebbé váltak, mivel átvették az olyan fórumok, mint a 4chan és a Reddit szokásait, ahol a szélsőséges hozzászólásokat az olvasottság növelése érdekében bátorítottak. Ahogy az incel közösségekben egyre inkább elterjedtek az éles és szélsőséges kijelentések, úgy terjedt el a szélsőséges trollkodás és a "Shitposting" is.[20]

Az r/incels subreddit, a Reddit weboldal fóruma később különösen aktív incel közösséggé vált. Olyan helyként ismerték, ahol a férfiak a nőket vádolták önkéntelen cölibátusuk miatt, néha nemi erőszakot vagy más erőszakot hirdettek, nőgyűlölőek és gyakran rasszisták voltak.[36][37] Az egyik "general question about how rapists get caught" (magyarul: általános kérdés arról, hogy az erőszakoskodókat elkapják) címmel egy nőnek tettetett tag tette fel azt a kérdést, hogy tudni akarja, hogyan kezdi meg az erőszakos asszony, akit drogoztak és erőszakoskodtak.[33][36] 2017. október 25-én a Reddit új irányelvet jelentett be, amely betiltotta "az egyén vagy az emberek egy csoportja elleni erőszakra vagy testi sértésre ösztönző, dicsőítő, buzdító vagy erőszakra ösztönző tartalmat".[38] A Reddit 2017. november 7-én betiltotta az /r/incels subreddit-et, a politika hatásköre alatt. A tilalom idején a közösségnek körülbelül 40 000 tagja volt.[37] A subreddit leállítása után az incel közösség továbbra is Redditen maradt különféle egyéb subbreddits-ben, például a /r/braincels subreddit-en. Bár a subreddit hangja hasonló volt az /r/incels-hez, az /r/braincels fórum moderátorai szerint nem támogatták vagy dicsőítették az erőszakot vagy erőszakos embereket, megkülönböztetve őket az előd tárgyától, amely azt eredményezte, hogy kitiltották a Reddit-ről.[39] Az /r/braincels subreddit később, 2019. szeptember 30-án betiltották, miután a Reddit ismét kibővítette tiltási politikáját.[4][40]

Az Incel kultúra szélesebb körű nyilvánosságra került az /r/incels betiltásával, és amikor tömeggyilkosságok sorozatát követték el olyan emberek, akik vagy incellekként azonosultak, vagy hasonló ideológiát követtek.[35][41] Az incel-közösségek iránti fokozott érdeklődés a „sérelmezett jogosultság” érzésének tulajdonítható néhány olyan férfi körében, akik úgy érzik, hogy megtagadják tőlük a megérdemelt jogokat, és hibáztatják a nőket a szex hiánya miatt.[42]

Az incel közösségek szélsőségesebbé váltak, és az erőszakra összpontosítottak az elmúlt években.[9][43][44] Ezt különféle tényezőknek tulajdonították, többek között az átfedő online gyűlöletcsoportok hatásának, valamint az Alternatív jobboldal és fehér szupremácista csoportok felemelkedésének.[2][24][43][45] Egyes incelek nőgyűlölő és olykor erőszakos retorikája a weboldalak és a webhostok számtalan betiltásához vezetett.[10][19][36][46] Az incel-közösségek továbbra is enyhébb platformokon léteznek, például Reddit, 4chan, 8chan, Voat és Gab.[20][34][47] A szélsőségesebb kényszerhelyzetek egyre inkább elhomályosult helyekre vándoroltak, ideértve a játékcsevegési szolgáltatásokat és a sötét webet, hogy elkerüljék a webhely leállítását és az öncenzúrát, amely egyes incel közösségek körében kialakult annak érdekében, hogy elkerüljék a bűnüldöző szervek vagy a webszolgáltatók ellenőrzését.[20]

A kormányok és kutatók 2018-tól kezdődően és 2020-ig növekedve terrorista fenyegetésként jellemzik az incel ideológiát, a rendvédelem pedig figyelmeztetéseket adott ki a szubkultúrára vonatkozóan.[20][26] 2019 májusában egy amerikai férfit öt év börtönbüntetésre ítéltek terrorista fenyegetés kísérlete miatt, a közösségi médiában közzétett "I'm planning on shooting up a public place... killing as many girls as I see." (magyar nyelven: "Közterületen lövöldözést tervezek ... annyi lányt ölök meg, amennyit látok").[48] 2019 szeptemberében az amerikai hadsereg figyelmeztette a katonákat az erőszak lehetőségére a Joker-filmet bemutató filmszínházakban, miután a sötét weben az incelesek közötti beszélgetések során ""disturbing and very specific chatter" (magyar nyelven: zavaró és nagyon konkrét fecsegést) találtak.[25][49] A texasi közbiztonsági minisztérium 2020 januárjában készített jelentése arra figyelmeztetett, hogy az incelek "kialakulóban lévő belföldi terrorveszélyt jelentenek".[25][49] Bruce Hoffman és munkatársai által kiadott, a tanulmányok a konfliktusok és terrorizmusról című tanulmányában egy 2020-as tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy "az ideológia erőszakos megnyilvánulásai új terrorfenyegetést jelentenek, amelyet a hazai rendvédelmi szerveknek nem szabad elvetni vagy figyelmen kívül hagyni". Dr. John Horgan, a Georgia Állami Egyetem pszichológus professzora, aki 2019-ben 250 000 dolláros támogatást kapott az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumától az incel szubkultúra tanulmányozásához, elmagyarázta, miért egyenlő az incel ideológia a terrorizmussal: "az a tény, hogy az incelek változtatni akarnak a dolgon egy nagyobb, tágabb ideológiai értelemben, számomra ez teszi a terrorizmus klasszikus példájává. Ez nem azt jelenti, hogy minden kényszerítő terrorista. De az erőszakos inceli tevékenység véleményem szerint kétségtelenül terrorizmus."[50] 2020 februárjában egy állítólag incel ideológiák által indított torontói támadás lett az első ilyen erőszakos cselekmény, amely ellen terrorizmus indult, és a kanadai királyi rendőrség kijelentette, hogy ösztönözze a szubkultúrát ideológiailag motivált erőszakos szélsőséges mozgalommá.[27]

Ideológia

[szerkesztés]

Számos incel közösséget neheztelés, önsajnálat, rasszizmus, nőgyűlölet, mizantrópia és nárcizmus jellemez.[19][36][37][46][14] A megbeszélések gyakran arról a meggyőződésről szólnak, hogy a férfiaknak joguk van a szexre; egyéb gyakori témák a tétlenség, a magány, a boldogtalanság, az öngyilkosság, a szexuális helyettesítők és a prostituáltak, valamint különféle tulajdonságok, amelyek véleményük szerint növelik az ember partnerként való kívánságát, mint például a jövedelem vagy a személyiség.[6][35][51] A feminizmus és a női jogok ellenzése mindennapos, és egyes plakátok a nők felszabadulását okolják azért, mert nem tudnak partnert találni.[52] Egyes hitvallók úgy vélik, hogy volt egy aranykor, amikor a párok korán házasodtak, szigorúan monogámok voltak, és betartották a hagyományos nemi szerepeket. Úgy vélik, hogy ebben az időben a külsőnek kevésbé volt szerepe a romantikus párkapcsolatokban, és a nők a férfiak szexre való "jogosultságát" soha nem tagadták meg.[20][53] Míg a hitvallók gyakran nem értenek egyet pontosan abban az időszakban, amikor ez az aranykor beköszöntött, egyetértenek abban, hogy a feminizmus, a szexuális forradalom, a nők felszabadulása és a technológiai fejlődés fokozatosan elpusztította.[53] Antiszemita hiedelmek rendszeresen megtalálhatók az inceli fórumokon is, egyes plakátok odáig mennek, hogy a feminizmus térnyerését a zsidók által a nyugati világ meggyengítéséért kitalált cselekménynek tulajdonítják.[20][32]

A kapcsolódó közösségekkel összefüggésben

[szerkesztés]

Az incel közösségek a tágabb manoszféra részei, a nőgyűlölő mozgalmak laza gyűjteménye, amely magában foglalja a férfi jogvédőket, a saját útjukat járó férfiakat (MGTOW), a pickup művészeket (PUA) és az apák jogvédő csoportjait is.[54][55] A The New York Times újságírói azt mondták, hogy az önkéntelen cölibátus a "férfi felsőbbrendűség" gondolatának adaptációja, és hogy a közösségek olyan mozgalommá fejlődtek, amely "emberekből áll - akik cölibátus élnek, vagy nem -, és akik úgy gondolják, hogy a nőkkel úgy kell bánni, mint kevés joggal bíró szexuális tárggyal".[56][57] A Southern Poverty Law Center a szubkultúrát is "az online férfi szupermacista ökoszisztéma részeként" jellemezte, amelyet 2018-ban kezdtek el felvenni a gyűlöletcsoportok listájára.[16] Míg az incelek úgy vélik, hogy fizikailag alacsonyabb rendűek a társadalom többi részénél, gyakran önmagukat "ember alatti" néven emlegetik, a kutatók egyetértettek abban, hogy az incelek a szupermacista nézeteket is támogatják: vagy magasabb rendűek a nőknél, vagy magasabb rendűek a nem inceleknél általában.[6][53][58][59] A Terrorizmus és Politikai Erőszak című cikkben közzétett 2019-es tanulmány megállapította, hogy az incelek egyedülinek hiszik magukat, akik "képesek a pro-szociális értékekre és elég intelligensek ("magas az IQ-juk"), hogy lássák az igazságot a társadalmi világról". A tanulmány megállapította, hogy az incelek a szélsőséges csoportokra jellemző mintát követték: rendkívül negatív értékeket tulajdonítottak a csoporton kívüli embereknek és pozitív értékeket a csoporton belülieknek, azzal a szokatlan figyelmeztetéssel, hogy annak ellenére, hogy pszichológiailag felsőbbrendűnek tartják magukat, az incelek negatívan tekintenek magukra is a fizikai megjelenés tekintetében.[53]

Az incel közösségek néha átfedésben vannak olyan közösségekkel, mint a Men Going Their Own Way (MGTOW),[60] a férfiak jogvédő aktivizmusa.[61][62][63] Megfigyelték, hogy az incel közösségek átfedésben vannak a szélsőjobboldali csoportokkal is, a Radikális Jobbelemző Központ megjegyzi, hogy az incelek "a radikális-jobboldali mozgalmak növekvő tendenciájának részei", amelyek a neoliberalizmus, különösen a nők felhatalmazása és a bevándorlás.[20][64] Hoffman és munkatársai, a Studies in Conflict & Terrorism című kiadványban közölve kijelentették, hogy "különösen aggasztó tendencia, hogy a harcos incel közösség mennyire zökkenőmentesen épült be az alternatív jobboldalba, közös sérelmekkel és keveredő tagsággal közelebb hozza a két szélsőséget egymáshoz"."[20]

Emlékünnepség 2014-ben a Harder Stadium-ban a 2014-es Isla Vista-i gyilkosságok áldozatai számára, akiket Elliot Rodger gyilkolt meg

Az erőszak népszerűsítése

[szerkesztés]

Néhány incel közösségben folytatott beszélgetés támogatja a szexuálisan aktív nők és a szexuálisan sikeres férfiak elleni erőszakot,[37][65][66] a nők zaklatását,[23] beleértve az olyan tevékenységeket is, mint a catfishing,[23] és az öngyilkosságot az incelek között. A Rágalmazásellenes Liga szerint az incelek a legerőszakosabb közösség a manoszférában.[67] Bizonyos közösségekben gyakran előfordul, hogy a hozzászólások önmaguk által azonosított incelekkel dicsőítik az erőszakot, például Elliot Rodger (a 2014-es Isla Vista-i gyilkosságok elkövetője) és Alek Minassian (a 2018-as torontói kisbusz-támadás elkövetője),[68][69][70] valamint azok, akik véleményük szerint megosztották ideológiájukat, mint például Marc Lépine (az 1989-es École Polytechnique mészárlás elkövetője),[23] Seung-Hui Cho (a 2007-es Virginia Tech lövöldözés elkövetője),[71] és George Sodini (elkövetője a Collier Township 2009-es lövöldözésének).[61] Rodgerre hivatkoznak a leggyakrabban, az incelek gyakran hivatkoznak rá, mint a "szentjükre", és olyan mémeket osztanak meg, amelyekben az arcát keresztény ikonok festményeire helyezik. Egyes incelek őt tartják a mai online incel-közösségek valódi ősének.[32] Néhány bedobó az erőszakot látja az egyetlen megoldásnak a társadalmi elnyomásnak és az ellenük elkövetett visszaélésnek, és gyakran beszél incel "felkelésekről" és "lázadásokról". Más kényszerítők inkább nihilista nézetet vallanak arról, hogy semmi sem változtat a társadalmon, még erőszakos cselekedetek sem. Egyesek az erőszak gondolatát a társadalom bosszújaként támogatják, anélkül, hogy remélnék, hogy ez társadalmi változáshoz vezet.[53] Nathan Larson, egy évelő politikai jelölt és az incel-közösségek aktív résztvevője által üzemeltetett internetes oldalak gyakori alcsoportja szándékosan azon munkálkodik, hogy meggyőzze a többi incelt arról, hogy indokoltan erőszakolják meg a nőket, ha szexuálisan elutasítják őket. Egyes incelek a nők szexuális elutasítását "fordított nemi erőszaknak" nevezik, ezt a jelenséget ugyanolyan károsnak tartják, mint a nemi erőszakot.[67]

A hiedelmek igazolása

[szerkesztés]

Sok incel előítéleteit olyan fogalmak értelmezésével adja elő, mint a biológiai determinizmus és az evolúciós pszichológia.[58][72] Egyéb fogalmak, amelyekre az uszítók támaszkodnak, a női hipergámia; a férfiak genetikai fölénye a nőkkel szemben; a "80/20 szabály" (a Pareto-elv alkalmazása), amely azt sugallja, hogy a nők 80%-a a legvonzóbb férfiak top 20%-ára vágyik; a nem fehérek között pedig a "csak légy fehér" ("just be white", JBW) elmélet, amely azt sugallja, hogy a fehéreknek kell a legkevesebb akadállyal szembenézni randevúzáskor.[52][60][73] Az incelek továbbá úgy vélik, hogy a társat kereső egyedülállók kegyetlenek, pénzért megvásárolhatóak és darwini szexuális szelekcióban vesznek részt, ahol az incelek genetikailag alkalmatlanok, és ahol a nők a feminizmustól a kozmetikumok használatáig terjedő okok miatt előnyben vannak.[74] A nemi szexuális siker hiányát olyan tényezőknek tulajdoníthatják, mint a félénkség, a nemek szerint szegregált munkakörnyezet, a negatív testkép,[75] péniszméret[73] vagy a fizikai megjelenésük,[76] és általában úgy vélik, hogy a legfontosabb a gazdagság, amely leginkább javítja a férfi alkalmasságát a leendő partner szemében.[77] Néhány hitvalló Brian Gilmartin szélsőséges szociálpszichológus és Jordan Peterson klinikai pszichológus munkája alapján igazolja meggyőződését.[35][57][72]

"Piros pirula" és "fekete pirula"

[szerkesztés]
Bővebben: Piros és kék pirula

A "vörös pirula" gondolata egy olyan utalás, amely gyakori a manoszféra közösségeiben, valamint néhány manoszférán kívüli közösségben is.[78] A Mátrix című film dilemmájából származik, ahol a főhősnek választania kell, hogy az illúzió világában marad (beveszi a kék pirulát), vagy úgy látja a világot, ahogy az valójában van (beveszi a vörös pirulát).[20][79] A kifejezést használó közösségek körében a "vörös pirula" gyakran az adott közösség alapvető hiedelmeire utal, és a "vörös pirulát" vagy a "vörös pirulát bevett" emberek azok, akik ezeket a hiedelmeket vallják. A manoszféra közösségeiben, például a férfijogi csoportokban és egyes kutatók szerint az incel közösségekben is a "vörös pirula bevétele" azt jelenti, hogy egy olyan világot látnak, ahol a feminizmus túl sok hatalmat adott a nőknek a férfiak felett, és a férfi kiváltságok nem léteznek.[4][79][80][81] A "fekete pirula" a vörös és kék pirula analógiájának kiterjesztése. A kutatók és újságírók között némi nézeteltérés van arról, hogy mely meggyőződések a "vörös pillér" és melyek a "fekete pillér", és hogy a fekete pillér ideológia az inceleket megkülönböztető meggyőződés-e, vagy vannak olyan incelek, akik nem vallják a fekete pillér eszméit. Egyes kutatók és újságírók a "vörös pirula" kifejezést a férfiak jogaiért küzdő aktivisták által általánosan vallott hiedelmek összességére, a "fekete pirula" kifejezést pedig az incel ideológia egészének összefoglalására használják.[4][73] Hoffman és társai szerint "'A fekete pirula bevétele' kritikus az incel identitás szempontjából, mivel azt jelenti, hogy az 'incelség' állandó állapotként való elismerését jelenti".[20] Aja Romano a Vox számára írva azt mondta, hogy "ami minden incelt egyesít, az valami, amit fekete pirulának hívnak."[4] A Rágalmazásellenes Liga kutatói azonban azt írják, hogy vannak olyan incelek, akik a piros pirulában hisznek, és vannak, akik a fekete pirulában.[81]

A "fekete pirula" általában az incel közösségekben általánosan elfogadott hiedelmek egy csoportjára utal, amelyek közé tartozik a biológiai determinizmus, a fatalizmus és a nem vonzó emberekre vonatkozó defetizmus.[82] A hívőkre úgy hivatkoznak, hogy "blackpilled".[83] A fekete pirulát a Vox tudósítója, Zack Beauchamp úgy írta le, mint "egy mélyen szexista ideológiát, amely ... a nők szexuális emancipációjának alapvető elutasítását jelenti, a nőket sekélyes, kegyetlen teremtményeknek bélyegezve, akik csak a legvonzóbb férfiakat választják, ha választásuk van".[32] A kifejezés először az Omega Virgin Revolt blogon vált népszerűvé, ahol azt a hitet képviselte, hogy az egész társadalmi rendszer elromlott, és hogy az egyén helyét a rendszerben nem tudja megváltoztatni.[60][81] Egy incel, aki "beveszi a fekete tablettát", elfogadta azt a hitet, hogy reménytelen, és hogy a romantikus és szexuális sikertelenségük állandó, függetlenül attól, hogy megpróbálnak-e változtatni a fizikai megjelenésükön, személyiségükön vagy más jellemzőiken.[20][53][72][81]

A Rágalmazásellenes Liga (ADL) kutatói szerint az incelek is követhetik a vörös pirula ideológiáját. Azok, akik úgy gondolják, hogy javíthatnak a nőkkel kapcsolatos esélyeiken, a vörös pillér hívei, míg csak azok az incelek, akik úgy gondolják, hogy nincs hatalmuk megváltoztatni a társadalomban elfoglalt helyzetüket vagy a nőkkel kapcsolatos esélyeiket, a feketepillérek. Az ADL azt írja, hogy az incelek körében a "vörös pirula"-ként összefoglalt hiedelmek középpontjában az az elképzelés áll, hogy a feminizmus kibillentette a társadalmat a nők javára, és túl sok hatalmat adott nekik. A redpilled incelek úgy vélik, hogy lehetőségük van arra, hogy visszavágjanak ennek az őket hátrányosan érintő rendszernek, amit úgy tesznek meg, hogy megpróbálják magukat vonzóbbá tenni a nők számára. Ezzel szemben a blackpilled incelek azok, akik úgy gondolják, hogy semmit sem tehetnek a helyzetük megváltoztatásáért. Az ADL azt írja: "Itt az incel mozgalom egy halálszekta jellegzetességeit veszi fel". Azoknak, akik bevették a fekete pirulát, az ADL szerint kevés lehetőségük marad: feladni az életet (az incelek "LDAR"-ként emlegetik, ami a "feküdj le és rohadj meg" rövidítése), öngyilkossággal meghalni, vagy tömeges erőszakot elkövetni.[81]

A korábbi incel subredditen, az /r/braincels-en a "blackpill" kifejezést használták a mémek (általában képek) megnevezésére is, amelyeket a felhasználók megosztottak gondolataik leírására, és amelyek közül sokan a nőket egocentrikusnak, kegyetlennek és sekélyesnek kritizálták.[39]

Lexikológia

[szerkesztés]

Demográfia

[szerkesztés]

Az önmagukat incelnek nevezők férfiak, heteroszexuálisok, és gyakran fiatal és barátságtalan introvertáltként írják le őket.[84] Becslések az incel-közösségek nagyságáról,[35][85][86] az ezrektől a tízezrekig és a százezrekig terjednek.[21][22][32][82] Számos forrás írja le az inceleket túlnyomórészt fehérnek. Ross Haenfler szociológust idézte a The Washington Post, aki elsősorban fehéreknek nevezte őket.[18] Heidi Beirich, a Déli Szegénységi Jogi Központ munkatársa ezt az NBC Newsnak is visszhangozta, mondván, hogy "fiatal, csalódott fehér férfiak késő tizenéves korukban, húszas éveik elején járnak, és nehezen alkalmazkodnak a felnőttkorhoz".[19] Jaki és munkatársai, egy nagy incel-fórum nyelvi elemzését publikálva a Journal of Language Aggression and Conflict-ban 2019 júniusában, azt állították, hogy "a gyakran közöltekkel ellentétben" nem volt végleges bizonyíték arra, hogy a csoport túlnyomórészt fehér lenne, és hogy "ez lehetetlen megmondani, hogy a felhasználók többsége fehér férfi-e, de adataink arra utalnak, hogy ez a vártnál kevésbé igaz lehet. Azt javasolták, hogy a fórumon a faj különféle említései "bizonyos mértékben tükrözhetik az etnikai változatosságot".[87] Hoffman és munkatársai azonban a Studies in Conflict & Terrorism című folyóiratban megjelentették, hogy ugyanezen fórum 2020 márciusi felmérése megállapította, hogy a válaszadók többsége kaukázusi rasszként (fehérként) azonosította magát.[20]

Egyes sajtóorgánumok az inceleket munkanélküliként ("NEET") és a szülőknél élőként ábrázolják.[34] Az incelek főként Észak-Amerikában és Európában találhatók, bár az angoszférán kívüli emberek számára is léteznek incel közösségek, például az olasz Il Forum dei Brutti weboldal.[20][22][88] Az angol nyelvű fórumok szintén nagy forgalmat fogadnak a nem angol nyelvű országokból. A Svéd Védelmi Kutatási Ügynökség (FOI) által a három legnagyobb incel-fórumon 2020-ban közzétett kutatás szerint összesen mintegy 20 000 felhasználóval rendelkeztek, és csak körülbelül 1000-en voltak aktívak. Az FOI megállapította, hogy a fórumok látogatóinak 4,6–7,3% -a Svédországból származott, bár óvatosságra intenek, hogy ez a személyes VPN-ek használatával nem biztos, hogy pontos.[89] Az incel szubkultúra magában foglalja azokat az embereket, akik szexmentes házasságban élnek (vagy más szexmentes kapcsolatban vannak), de szexuálisan aktívak akarnak lenni. Az aszexuális emberek és azok, akik önként szexuálisan nem aktívak, nem tekinthetők inceleknek.[90]

Női incelek

[szerkesztés]

Az első incel weboldal, az Alana's Involuntary Celibacy Project a nemek közötti egyenlőséget hirdette.[91] Vannak napjainkban a nőkre jellemző incel fórumok, mint például a /r/Femcels, a /r/TruFemcels és a /r/ForeverAloneWomen.[30][92][93] Mindazonáltal az online incel-közösségekben nézeteltérés van arról, hogy a nők lehetnek-e incelek, egyesek szerint a férfi incelek száma erőteljesen meghaladja a női incelekét,[94] mások azt állítják, hogy lehetetlen nőként incelnek lenni,[35] mások azt állítják, hogy csak a fizikai deformitással rendelkező nők lehetnek incelek[95] és mások azzal érvelnek, hogy csak a "megjelenés szempontjából az alsó percentilishez tartozó" nők lehetnek incelek.[96] A Rágalmazásellenes Liga szerint az incelek többsége nem hiszi, hogy a nők is lehetnek incelek.[67]

A jelentések szerint több tízezer önmagát női incelnek, más néven "femcel-nek" nevező személy népesíti be az internetet. Legnépszerűbb webhelyük az r/TruFemcels a Reddit-en, több mint 22 000 taggal.[97] Újságírók azt írták, hogy a női incelek saját közösségén kívül kevesen gondolják úgy, hogy a nők valóban megtapasztalhatják az akaratlan cölibátust.[97][98][99] Néhány női incel úgy gondolja, hogy alkalmi szexet folytathat, de attól tartanak, hogy csak olyan férfiakkal, akik bántalmazzák vagy nem tisztelik őket.[97][98][99]

Azok a nők, akik incelnek nevezik magukat, bizonyos hasonlóságokat mutatnak férfi társaikkal, például abban a meggyőződésben, hogy a testi megjelenés a legfontosabb tényező a társ megtalálásában. Más módon általában különböznek egymástól; például Isabelle Kohn újságíró szerint ahelyett, hogy haragudnának az őket elutasító férfiakra, inkább együtt éreznek a férfiakkal, mert nem akarnak randevúzni velük. Kohn megjegyzi, hogy a nők hajlamosak a dühüket inkább befelé fordítani, mint kifelé, ellentétben a férfiakkal.[97] Arwa Mahdawi újságíró feltételezi, hogy az a tény, hogy a női incelek nem folytatnak erőszakos tombolásokat, mint néhány férfi, ez a legnyilvánvalóbb oka annak, hogy a női incelek nem kaptak nagy figyelmet a mainstream médiában.[98] 2020 februárjától Kohn azt írta, hogy akadémiai tanulmányok "hegyeit" találhatja meg a férfi incelekről, a nőkről azonban egyet sem. Szerinte az a feltételezés, hogy a női incelek nem léteznek, növeli fájdalmaikat.[97]

Mentális egészség

[szerkesztés]

Az "önkéntelen cölibátus" nem orvosi vagy pszichológiai állapot. Néhány ember, aki incelnek vallja magát, testi fogyatékossággal vagy pszichés rendellenességgel rendelkezik, mint például depresszió, autizmus spektrumzavar és testdiszmorf zavar.[58] Az incel fórumok egyes látogatói testi vagy lelki betegségeknek tulajdonítják, hogy képtelenek partnert találni, míg mások extrém zárkózottságnak tulajdonítják problémájukat. Sok inkluzív foglalkozik a mentális egészségi problémák öndiagnosztikájával, és az incel közösségek tagjai gyakran elriasztják a mentális betegségről posztoló posztereket a terapeuták felkeresésétől vagy a kezelés más módjától.[4][72][100] Néhány súlyos depresszióban szenvedő incel öngyilkosságot követ el, és az incel-közösség egyes tagjai arra ösztönzik az öngyilkosságot tervező tagokat, hogy öljék meg magukat, és néha azt is javasolják, hogy tömeges erőszakos cselekményeket kövessenek el, mielőtt ezt megtennék.[4][34][43][101]

Tömeggyilkosságok és erőszak

[szerkesztés]

Tömeggyilkosságokat és más erőszakos támadásokat követtek el vagy gyaníthatóan követtek el olyan férfiak, akik magukat akaratlanul cölibátusban élőnek vallották, vagy akiknek a nyilatkozatai az incel ideológiával egyeznek. Más, ilyen személyek által tervezett támadásokat a rendőrség már a végrehajtás előtt meghiúsított.

2000-es évek

[szerkesztés]

2009. augusztus 4-én George Sodini tüzet nyitott egy LA Fitness egészségklubban Collier Townshipben, a pennsylvaniai Pittsburgh külvárosában. Három nőt meggyilkolt, és további kilenc ember megsebesített, mielőtt Sodini megölte volna önmagát.[102][103] Állítólag szexuális csalódottságát fejezte ki, és panaszkodott a nők folyamatos elutasításaira a nevére bejegyzett weboldalon.[104] A lövöldözés utáni években Sodinit felkarolta néhány incel közösség és tettét dicsőítették, akik néha úgy hivatkoznak az incel erőszakra, hogy "Sodini járás".[105][106]

2010-es évek

[szerkesztés]
Elliot Roger

Elliot Rodger hat embert megölt és tizennégy másikat megsebesített, mielőtt öngyilkos lett a kaliforniai Isla Vistában, 2014. május 23-án, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kampuszának közelében. Ezek a gyilkosságok ráirányították a média figyelmét az önkéntelen cölibátus koncepciójára, és különösen a nőgyűlöletre és az erőszak dicsőítésére, amelyek számos incel közösség fő támaszát képezik. Rodger incelként azonosította magát, és egy 137 oldalas kiáltványt, valamint YouTube-videókat hagyott hátra, amelyekben részletesen beszámolt az önkéntelen cölibátusáról, és arról, hogyan akar bosszút állni azért, mert a nők elutasították.[29][107][108][109][105] Aktív tagja volt az incelek körében népszerű PUAHate (a "pickup artist hate" rövidítése) nevű közösségnek, és kiáltványában többször is utalt rá.[105][41][110][111][112] Bár a PUAHate nem sokkal a támadás után bezárult, Rodger egyfajta mártírrá vált néhány megmaradt közösség számára, és néhány olyan közösség számára is, amelyek később alakultak.[15][41][113] Gyakoriak az utalások "E.R. " az incel fórumokon, és az incelek által elkövetett tömeges erőszakra rendszeresen úgy hivatkoznak, hogy "Going E.R."[20][67] Rodgerre hivatkoztak több más tömeggyilkosság elkövetői vagy feltételezett elkövetői, és ő az egyik azon támadók közül, akiket az incel közösségek tagjai rendszeresen dicsérnek.[105][114]

Chris Harper-Mercer kilenc embert megölt és nyolc másikat megsebesített, mielőtt öngyilkos lett az Umpqua Community College campusán 2015. október 1-jén, az oregoni Roseburgban elkövetett lövöldözés során. Manifesztumot hagyott a helyszínen, amelyben felvázolta érdeklődését más tömeggyilkosságok iránt, beleértve az Isla Vista-i gyilkosságokat, dühét amiatt, hogy nincs barátnője, és a világgal szembeni ellenszenvét. Naplóbejegyzéseiben Elliot Rodgerrel és más tömeggyilkosokkal rokonságba került, és úgy jellemezte őket, mint "embereket, akik az istenek mellé állnak."[19] A támadás előtt, amikor valaki egy online üzenőfalon azt találgatta, hogy Harper-Mercer "valaki különlegesnek tartogatja magát", Harper-Mercer azt válaszolta: "akaratlanul is így".[35][115][116][117] Néhány órával a lövöldözés előtt valaki, akiről azt gyanították, hogy ő Harper-Mercer, fenyegetést küldött egy csendes-óceáni északnyugati főiskolára az /r9k/ nevű 4chan fórumra, ahol sok incel posztoló van.[118][119]

2016. július 31-én Sheldon Bentley kirabolt és megölt egy eszméletlen férfit egy sikátorban Edmontonban, Albertában. A tárgyalásán Bentley azt mondta, hogy azért ölte meg a férfit úgy, hogy a hasára taposott, mert frusztrált volt a biztonsági őrként végzett munkája miatti stressz és az, hogy négy évig incel volt.[120][121]

William Atchison két embert ölt meg, mielőtt öngyilkos lett 2017. december 7-én az új-mexikói Aztecben, egy lövöldözésben az Aztec High Schoolban, ahol korábban diák volt. Több online fórumon is az "Elliot Rodger" álnevet használta, és a "legfelsőbb úriembert" dicsérte (ezt a kifejezést Rodger használta saját magára, ami azóta az incel közösségek körében elterjedt kifejezéssé vált).[114][122] Atchison szélsőjobboldali tartalmakat is posztolt az interneten.[67]

Nikolas Cruz 2018. február 14-én tizenhét embert ölt meg és tizenhetet megsebesített a floridai Parklandben található Stoneman Douglas középiskolában elkövetett lövöldözésben. Állítólag más szélsőséges nézetek is motiválták, Cruz korábban azt posztolta az interneten, hogy "Elliot Rodger nem lesz elfelejtve".[19][67][123]

A 2018. április 23-án az Ontario állambeli Torontóban elkövetett jármű elleni támadás után Alek Minassiant 10 rendbeli elsőfokú gyilkosságért és 16 rendbeli gyilkossági kísérletért ítélték el.[70] Röviddel a támadás előtt Minassian állítólag azt írta a Facebookon, hogy "az Incel-lázadás már elkezdődött", és megtapsolta Rodgert.[29][124][125][126] Az "Incel Rebellion" kifejezést néha felcserélhetően használják a "Beta Uprising" kifejezéssel, amely az incelek vélt szexuális megfosztottságára adott erőszakos válaszra utal.[1] A támadást követően az /r/incels felváltására létrehozott weboldal egyik posztolója azt írta Minassianról: "Remélem, ez a fickó írt egy kiáltványt, mert ő lehet a következő új szentünk."[15] A támadást követően a rendőrség azt állította, hogy Minassian az incel közösségekben radikalizálódott. Később, 2019 szeptemberében nyilvánosságra hoztak egy videóinterjút, amelyen Minassiant nem sokkal a támadások után kihallgatja a rendőrség. A videón Minassian látható, amint azt mondja a rendőröknek, hogy szűz volt, és hogy a "Chadek és Staceyk", valamint az olyan nők iránti ellenszenv motiválta, akik "szeretetüket és ragaszkodásukat inkább ellenszenves vadállatoknak" adták, mint neki. A videón az is látható, hogy Minassian azt mondta, hogy reméli, hogy az állítólagos támadás "inspirálni fogja a jövőbeli tömegeket, hogy csatlakozzanak hozzám", hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el a "Béta-felkelés" részeként.[127] A bíró, aki Minassiant minden vádpontban bűnösnek találta, azt írta a döntésében, hogy Minassian megpróbálta az incel közösséghez kötni a támadását, hogy ezzel növelje a hírnevét, és hogy "a támadás pontos motivációjának kidolgozása ... közel lehetetlen". Megállapította, hogy Minassian "hazudott a rendőrségnek az incel motiváció nagy részéről, amiről beszélt, és hogy az incel mozgalom valójában nem volt elsődleges mozgatórugója a támadásnak".[128]

2018. november 2-án Scott Beierle megölt két nőt és megsebesített négy nőt és egy férfit, mielőtt öngyilkos lett a floridai Tallahassee-ben lévő Hot Yoga Tallahassee stúdióban elkövetett lövöldözés során.[129] Hosszú ideje az incel ideológiák követője volt, és korábban is letartóztatták nők fenekének megfogásáért.[20][130] 2014-ben több YouTube-videót is közzétett magáról, amelyekben szélsőséges nőgyűlöletet hirdetett a nőkkel szemben, és dühét fejezte ki amiatt, hogy nincs barátnője, az egyik videóban megemlítette Elliot Rodgert. A lövöldözést megelőző hónapokban számos nőgyűlölő, rasszista, erőszakos és homofób dalt posztolt a SoundCloudra.[129][130][131]

2019 januárjában Christopher Cleary-t letartóztatták, mert a Facebookon azt írta, hogy "azt tervezi, hogy hamarosan lövöldözni fog egy nyilvános helyen, és ő lesz a következő tömeglövész", és "annyi lányt öl meg, amennyit csak látok", mert soha nem volt barátnője, és szűz volt. A médiában incelként jellemezték.[132][133][134] 2019 májusában Cleary-t terrorizmussal való fenyegetés kísérlete miatt öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélték.[135]

Brian Isaack Clyde 2019. június 17-én tömeges lövöldözésbe kezdett a texasi Dallasban található Earle Cabell szövetségi épületben és bíróságon, de a Szövetségi Védelmi Szolgálat tisztjei lelőtték és halálosan megsebesítették, mielőtt bárkit is megsebesített volna. Clyde incel mémeket osztott meg a közösségi médiában, más, jobboldali hiedelmekre és összeesküvés-elméletekre utaló posztokkal együtt.[136][137] Az incidenst követően a Joint Base Andrews katonai bázis tájékoztatta személyzetét az incelekről, egy szóvivője pedig úgy jellemezte őket, mint "nagyon is valós fenyegetést a katonai tagokra és civilekre".[138]

Az incelek olyan tisztázatlan indítékú támadókat is dicsőítettek, akikről úgy gondolják, hogy incelek. A 2017-es Las Vegas-i lövöldözés után az incel közösség egy része ünnepelte a lövöldöző Stephen Paddockot, aki szerintük egy hős volt, aki "normálisakat" vett célba.[15] A 2018-as torontói lövöldözés után egy incel üzenőfalon a hozzászólók izgatottságukat fejezték ki azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy az elkövető incel lehetett, bár nem azonosították az indítékot.[23]

2020-as évek

[szerkesztés]

Tobias Rathjen 2020. február 19-én két tömeggyilkosságot követett el a németországi Hanauban, megölve tíz embert és önmagát, és az Insider által „téveszmésnek” minősített manifesztumot hagyva maga után. Egyes médiaforrások arról számoltak be, hogy Rathjen a manifesztben incelként azonosította magát; mások szerint nem ő használta ezt a kifejezést.[139][140] A kiáltvány rasszista és paranoid írásokat tartalmazott, ahol Rathjen a nem fehér emberek kiirtására szólított fel, és azt állította, hogy nem volt kapcsolata nővel, mert a kormány megfigyelte őt.[139][141]

2020. február 24-én egy gyógyfürdőben dolgozó nőt halálra szúrtak egy támadás során, és amelynek során súlyosan megsebesítette munkatársát is egy erotikus masszázsszalonban Torontóban. Május 19-én a torontói rendőrség kijelentette, hogy a támadást terrorista eseményként kezelik, miután a bizonyítékok rámutattak arra, hogy az incel ideológiája indította el a szúrásokat, és a rendőrség vádat emelt egy 17 éves férfi ellen, aki állítólag elkövette a szúrásokat. Ez volt az első alkalom, hogy az incel ideológiák által motivált erőszak ellen terrorcselekményként indítottak eljárást, és úgy vélik, hogy ez az első olyan erőszakos cselekmény is, amelyet nem egy iszlamista szélsőséges követett el, és aki ellen terrorizmus miatt indítottak eljárást Kanadában.[27]

Ifjabb Armando Hernandez állítólag 2020. május 20-án tüzet nyitott az arizonai Glendale-ben található vegyes felhasználású Westgate Entertainment Districtnél, mielőtt a rendőrök letartóztatták volna. Egy 19 éves férfi súlyos, míg egy 30 éves nő és egy 16 éves lány könnyű sérüléseket szenvedett. A Maricopa megyei ügyész szerint Hernandez incelnek vallotta magát, és azt állította, hogy párokat akart megcélozni és legalább tíz embert le akart lőni.[142][143] Az ügyész azt mondta: "Hernandez úr önmagáról vallja magát ... Kihívta a társadalom iránti haragját, azt az érzést, hogy zaklatták, azt az érzést, hogy a nők nem akarják." Az ügyész azt is állította, hogy Hernandez videót küldött a támadásról egy nőnek, akit le akart nyűgözni.[67]

2020 januárja és július vége között Észak-Amerikában öt különböző személyt tartóztattak le, akik nők megölését tervezték.[67] Köztük volt Cole Carini, egy férfi is, akit azzal vádoltak, hogy hamis állításokat tett a bűnüldöző szervek felé 2020 júniusában, miután a kezén súlyos sérüléseket szenvedett egy fűnyíró baleset miatt. A rendőrség azt állította, hogy Carini egy bomba készítése közben sérült meg, és hogy egy nők elleni erőszakkal fenyegetőző feljegyzést írt, Elliot Rodgerre hivatkozva.[144]

2021 áprilisában egy 19 éves, magát incelnek nevező férfit szövetségi vádakkal letartóztattak, miután állítólag videóra vette magát, amint egy New York-i Manhattan-i étterem előtt ülő nőkhöz közeledik, és azt mondja nekik, hogy bombát fog robbantani.[145] A férfit korábban többször letartóztatták mások zaklatásáért, gyakran felvételek vagy livestreaming közben, és többször is bors spray-vel való támadásért.[146]

2021 júliusában egy 21 éves, magát incelnek valló ohiói férfit gyűlölet-bűncselekmény kísérletével és gépfegyver illegális birtoklásával vádoltak meg. A férfi gyakori posztoló volt egy népszerű incel weboldalon, ahol Elliot Rodgert tisztelő bejegyzéseket írt. Írt egy kiáltványt, amelyben kifejezte vágyát, hogy "lemészárolja" a nőket, egy másik dokumentumban pedig állítólag arról írt, hogy céljai között szerepel 3000 ember megölése egy tömeges áldozatokkal járó támadásban.[147]

Kritika

[szerkesztés]

Inceleké

[szerkesztés]

Az incel közösségeket a média és a kutatók széles körben bírálták erőszakos, nőgyűlölő és szélsőséges kritikákkal.[1][2][17][23][24] Keegan Hankes, a Déli Szegénységi Jogi Központnál dolgozó vezető kutatóelemző arra figyelmeztetett, hogy az incel fórumokon az erőszakos tartalomnak való kitettség "nagyon nagy szerepet játszik" az incelek radikalizálódásában, és az incel fórumokat "erőszakosabbnak" nevezi, mint amit más fehér szupermacista oldalakon is szoktam látni ".[43] David Futrelle újságíró az incel közösségeket "erőszakosan nőgyűlölőnek" minősítette, és olyan kritikusok közé tartozik, akik az inceli fórumokon súlyosbodó erőszakos retorikát tulajdonítanak az alt-jobb és a fehér felsőbbrendűség növekedésének, valamint az incel közösségek és az online gyűlöletcsoportok közötti átfedésnek.[23][24][43][148] James Cantor pszichológus és szexkutató az inceleket "olyan emberek csoportjaként jellemezte, akiknek általában nincs elegendő társadalmi készségük és ... nagyon frusztráltnak találják magukat". Azt mondta, hogy az incel fórumokon "amikor más, hasonló frusztrációval küzdő emberek veszik körül őket, valahogy elvesztik a nyomást a tipikus diskurzusról, és egyre szélsőségesebb meggyőződésekbe vetik magukat."[149] A Stratégiai Párbeszéd Intézete (ISD), Amarnath Amarasingam, bírált néhány olyan incel közösséget, ahol az erőszakra való felhívás mindennapos, mondván, hogy "megfelelő pszichológiai és személyes körülmények között az ilyen fórumok veszélyesek lehetnek, és erőszakba taszíthatják az embereket".[5] Az ISD másik kutatója, Jacob Davey összehasonlította az incel-fórumokon az incelek radikalizálódását a tinédzserekkel, akiket arra késztettek, hogy tegyenek szélsőséges intézkedéseket az anorexiát és más étkezési rendellenességeket népszerűsítő online fórumokon, valamint online kampányokkal, amelyek meggyőzik az embereket az ISIL-hez való csatlakozásról. Az incelek szexre való jogosultságának érzéséről szólva Davey szerint a hozzáállás "a nemi erőszak igazolásáig is eljuthat".[42]

Míg általában egyetértenek a kritikusok aggodalmaival a nőgyűlölet és az incel szubkultúra egyéb negatív tulajdonságai miatt, néhány kommentátor szimpatikusabb volt az incelekkel szemben. 2018 áprilisában Robin Hanson közgazdász blogbejegyzést írt, amely a szexhez való hozzáférést és a jövedelemhez való hozzáférést hasonlította össze, és azt írta, hogy elgondolkodtatónak találta, hogy hasonló aggodalmat nem mutattak ki az alacsony jövedelműek esetében. Néhányan bírálták Hansont, mert a szexről úgy beszélt, mintha árucikk lenne; mások pozitívabban írtak véleményéről.[74] A New York Times rovatvezetője, Ross Douthat 2018 májusában írt egy hasonlóan ellentmondásos opciót "A szex újraelosztása" címmel, amelyben azt javasolta, hogy a szexrobotokat és a szexmunkásokat elkerülhetetlenül felszólítsák az incelek szexuális vágyainak kielégítésére.[150][151] Néhány kommentátor ezzel a nézettel egyetértő cikkeket írt, köztük Toby Young, aki egyetértett abban, hogy a szexrobotok "működőképes megoldás" lehetne[22] mások kritizálták a rovatot a nők tárgyiasítása és az incel ideológia legitimálása miatt.[152][153]

Zack Beauchamp újságíró aggodalmát fejezte ki az uszítók által okozott egyéb típusú károk miatt, amelyek elveszhetnek a kifejezetten tömeges erőszakra fordított figyelemben; rámutat olyan fórumbejegyzésekre, amelyekben a felhasználók azzal dicsekednek, hogy kiabálnak, harcolnak és szexuálisan bántalmazzák a nőket.[32] Lisa Sugiura, a Portsmouthi Egyetem oktatója az incel fórumokat "hálózatba kötött nőgyűlöletnek" minősítette, és sürgette az ilyen fórumokon található bejegyzéseket, hogy vegyék őket komolyan nemcsak a gyűlöletbeszéd összefüggésében, hanem az ápolás egyik formájaként is, amely radikalizálhatja "érzékelhető és sebezhető kiábrándult fiatal férfiak".[42] Az incel közösségekkel foglalkozó egyes szociológiai kutatások hibrid férfiasságként elemezték őket, amelyben a kiváltságos férfiak elhatárolódnak a hegemón férfiasságtól, miközben egyúttal reprodukálják is azt.[54]

Az incel közösségeket szolgáltató platformoké

[szerkesztés]

Kritikát emeltek olyan platformok ellen is, amelyek az incel tartalmakat tárolják vagy tárolták, ideértve a Reddit-et is (amely 2017-ben betiltotta az /r/ incels közösséget, és 2019 szeptemberében betiltotta a fennmaradó incel-közösségek nagy részét is, de még mindig egyes incel közösségeknek otthont ad), és Twitter-t.[24][40] A Cloudflare-t, amely olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek magukban foglalják a DDoS-védelmet és gyorsítótárat, hogy a weboldalak offline állapotban is elérhetőek maradjanak, szintén bírálták, hogy az incel webhelyeket védi a leállásokkal szemben, még akkor is, ha a webhostok megszüntették a szolgáltatást.[154]

A médiumok riportjairól

[szerkesztés]

A popkultúrában

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Beauchamp, Zack. „Incel, the misogynist ideology that inspired the deadly Toronto attack, explained”, Vox Media, 2018. április 25.. [2018. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 5.) 
  2. ↑ a b c d e Taub, Amanda. „On Social Media's Fringes, Growing Extremism Targets Women”, The New York Times, 2018. május 9.. [2018. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  3. ↑ Mezzofiore, Gianluca. „The Toronto suspect apparently posted about an 'incel rebellion.' Here's what that means”, Turner Broadcasting Systems, 2018. április 25.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  4. ↑ a b c d e f g Romano, Aja. „What a woman-led incel support group can teach us about men and mental health”, Vox, 2018. június 20.. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 12.) 
  5. ↑ a b c d e f Justin Ling, Jill Mahoney, Patrick McGuire, Colin Freeze. „The 'incel' community and the dark side of the Internet”, The Globe and Mail, 2018. április 24.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 4.) 
  6. ↑ a b c Dastagir, Alia E.. „Incels, Alek Minassian and the dangerous idea of being owed sex”, USA Today, 2018. április 26.. [2018. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 8.) (angol nyelvű) 
  7. ↑ Foster, Ally. „A look inside the group of men 'addicted' to hating women”, news.com.au, 2018. június 6.. [2018. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 6.) 
  8. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) currycels nevű lábjegyzeteknek
  9. ↑ a b Romano, Aja. „How the alt-right's sexism lures men into white supremacy”, Vox, 2018. április 26.. [2018. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  10. ↑ a b c d Wilson, Jason. „Toronto van attack: Facebook post may link suspect to misogynist 'incel' subculture”, The Guardian , Guardian Media Group, 2018. április 25.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  11. ↑ Cain, Patrick. „What we learned from Alek Minassian's Incel-linked Facebook page – and what we'd like to know”, Global News, 2018. április 24.. [2018. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 4.) (angol nyelvű) 
  12. ↑ a b c Wood, Graeme. „ISIS Tactics Have Spread to Other Violent Actors”, Emerson Collective, 2018. április 24.. [2018. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 4.) (amerikai angol nyelvű) 
  13. ↑ Garcia-Navarro, Lulu: What's An 'Incel'? The Online Community Behind The Toronto Van Attack. Weekend Edition Sunday. National Public Radio, 2018. április 29. [2018. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
  14. ↑ a b
  15. ↑ a b c d Janik, Rachel: "I laugh at the death of normies": How incels are celebrating the Toronto mass killing (angol nyelven). Hatewatch . Southern Poverty Law Center, 2018. április 24. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
  16. ↑ a b Cliff Judy, CaseyMendoza. „What Is 'Male Supremacy,' According To Southern Poverty Law Center?”, WGBA-TV, 2018. február 22.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. március 26.) (amerikai angol nyelvű) 
  17. ↑ a b c
  18. ↑ a b Ohlheiser, Abby. „Inside the online world of 'incels,' the dark corner of the Internet linked to the Toronto suspect”, The Washington Post , Nash Holdings LLC, 2018. április 25.. [2018. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 22.) 
  19. ↑ a b c d e f Ben Collins, Brandy Zadrozny. „After Toronto attack, online misogynists praise suspect as 'new saint'”, NBC News, 2018. április 24.. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  20. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Bruce Hoffman, Hoffman, Jacob Ware, Ezra Shapiro (2020. november 25.). „Assessing the Threat of Incel Violence”. Studies in Conflict & Terrorism 43 (7), 565–587. o. DOI:10.1080/1057610X.2020.1751459. ISSN 1057-610X. 
  21. ↑ a b c Kassam, Ashifa. „Woman behind 'incel' says angry men hijacked her word 'as a weapon of war'”, The Guardian , 2018. április 26.. [2018. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 2.) (angol nyelvű) 
  22. ↑ a b c d Young, Toby. „Here's what every incel needs: a sex robot”, The Spectator, 2018. május 5.. [2018. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 23.) 
  23. ↑ a b c d e f g Cook, Jesselyn. „Inside Incels' Looksmaxing Obsession: Penis Stretching, Skull Implants And Rage”, HuffPost, 2018. július 24.. [2018. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  24. ↑ a b c d e Cook, Jesselyn. „Internet Giants Are Banning Extremists (Just Not The Ones Targeting Women)”, HuffPost, 2018. július 27.. [2018. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  25. ↑ a b c (2020. január 1.) „Texas Domestic Terrorism Threat Report”, 3. o, Kiadó: Texas Department of Public Safety. [2020. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 26.) 
  26. ↑ a b DiBranco, Alex (2020. február 10.). „Male Supremacist Terrorism as a Rising Threat”, The Hague, Netherlands, Kiadó: International Centre for Counter-Terrorism. [2020. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 26.) 
  27. ↑ a b c Stewart Bell, Andrew Russell, Catherine McDonald: Deadly attack at Toronto erotic spa was incel terrorism, police allege (angol nyelven). Global News , 2020. május 19. [2020. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  28. ↑ Schallhorn, Kaitlyn. „'Incel' sexual frustration 'rebellion' at center of Toronto attack”, Fox News, 2018. április 24.. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  29. ↑ a b c d Zimmer, Ben. „How 'Incel' Got Hijacked”, Politico, 2018. május 8.. [2018. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 9.) 
  30. ↑ a b c d Baker, Peter. „The Woman Who Accidentally Started the Incel Movement”, Elle, 2016. március 1.. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) (amerikai angol nyelvű) 
  31. ↑ a b Taylor, Jim. „The woman who founded the 'incel' movement”, BBC News, 2018. augusztus 30.. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.) (brit angol nyelvű) 
  32. ↑ a b c d e f g h Beauchamp, Zack: The rise of incels: How a support group for the dateless became a violent internet subculture. Vox , 2019. április 16. [2019. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 24.)
  33. ↑ a b Bell, Chris. „Reddit bans 'involuntarily celibate' community”, BBC News, 2017. november 9.. [2018. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (brit angol nyelvű) 
  34. ↑ a b c d Dewey, Caitlin. „Incels, 4chan and the Beta Uprising: making sense of one of the Internet's most-reviled subcultures”, The Washington Post, 2015. október 7.. [2017. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  35. ↑ a b c d e f g Baker, Peter. „What Happens to Men Who Can't Have Sex”, Elle, 2016. február 29.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) (amerikai angol nyelvű) 
  36. ↑ a b c d e Solon, Olivia. „'Incel': Reddit bans misogynist men's group blaming women for their celibacy”, The Guardian , 2017. november 8.. [2017. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  37. ↑ a b c d Hauser, Christine. „Reddit Bans 'Incel' Group for Inciting Violence Against Women”, The New York Times, 2017. november 9.. [2017. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  38. ↑ Hauser, Christine. „Reddit Bans Nazi Groups and Others in Crackdown on Violent Content”, The New York Times, 2017. október 26.. [2018. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  39. ↑ a b Hosford, Paul. „What is the 'incel rebellion'? And who are those behind it?”, TheJournal.ie, 2018. április 26.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 26.) (angol nyelvű) 
  40. ↑ a b Robertson, Adi: Reddit has broadened its anti-harassment rules and banned a major incel forum (angol nyelven). The Verge , 2019. szeptember 30. [2019. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  41. ↑ a b c Burleigh, Nina. „Inside the terrifying, twisted online world of involuntary celibates”, Salon, 2014. május 27.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) 
  42. ↑ a b c Tait, Amelia. „Rise of the women haters: Inside the dark world of the British 'incels'”, The Daily Telegraph, 2018. augusztus 18.. [2018. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.) 
  43. ↑ a b c d e Cook, Jesselyn. „A Toxic 'Brotherhood': Inside Incels' Dark Online World”, HuffPost, 2018. július 27.. [2018. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 8.) 
  44. ↑ Hudson, Laura. „The internet is enabling a community of men who want to kill women. They need to be stopped”, The Verge, 2018. április 25.. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  45. ↑ Futrelle, David: The 'alt-right' is fueled by toxic masculinity — and vice versa. NBC News, 2019. április 1. [2019. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 13.)
  46. ↑ a b c
  47. ↑ Hathaway, Jay. „Why Reddit finally banned one of its most misogynistic forums”, The Daily Dot, 2017. november 10.. [2017. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  48. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :49 nevű lábjegyzeteknek
  49. ↑ a b Villarreal, Daniel. „Westgate Shooting Suspect Was an 'Incel' Who Wanted to Kill Couples, Prosecutor Alleges”, Newsweek, 2020. május 21.. [2020. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. június 7.) 
  50. ↑ Culver, Jordan: A Canadian teenager has been charged with terrorism inspired by the online 'incel' movement. What is an 'incel?' (amerikai angol nyelven). USA Today , 2020. május 22. [2020. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  51. ↑ a b Jeltsen, Melissa. „The Unmaking Of An Incel”, HuffPost, 2018. június 7.. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 8.) 
  52. ↑ a b Maria N. Scaptura, Kaitlin M. Boyle (2019. december 25.). „Masculinity Threat, "Incel" Traits, and Violent Fantasies Among Heterosexual Men in the United States” (angol nyelven). Feminist Criminology 15 (3), 278–298. o. DOI:10.1177/1557085119896415. ISSN 1557-0851. 
  53. ↑ a b c d e f Stephanes J. Baele, Lewy Brace, Travis G. Coan (2019. augusztus 2.). „From 'Incel' to 'Saint': Analyzing the violent worldview behind the 2018 Toronto attack” (angol nyelven). Terrorism and Political Violence, 1–25. o. DOI:10.1080/09546553.2019.1638256. ISSN 0954-6553. 
  54. ↑ a b Ging, Debbie (2019). „Alphas, Betas, and Incels: Theorizing the Masculinities of the Manosphere”. Men and Masculinities 22 (4), 638–657. o. DOI:10.1177/1097184x17706401. ISSN 1097-184X. 
  55. ↑ Callum Jones, Verity Trott, Scott Wright (2019. november 8.). „Sluts and soyboys: MGTOW and the production of misogynistic online harassment”. New Media & Society. DOI:10.1177/1461444819887141. ISSN 1461-4448. 
  56. ↑ Chokshi, Niraj. „What Is an Incel? Explaining a Term Used by the Toronto Van Attack Suspect”, The New York Times, 2018. április 24.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  57. ↑ a b Bowles, Nellie. „Jordan Peterson, Custodian of the Patriarchy”, The New York Times, 2018. május 18.. [2019. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  58. ↑ a b c Tait, Amelia: We must try to understand how unwanted virginity leads self-hating incels to murder (angol nyelven). New Statesman , 2018. május 8. [2018. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 28.)
  59. ↑ Sisley, Dominique: The Story of the Incel Is the Story of the 2010s (angol nyelven). Vice , 2019. december 13. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  60. ↑ a b c Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) qz nevű lábjegyzeteknek
  61. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :3 nevű lábjegyzeteknek
  62. ↑ Sherwell, Philip: Elliot Rodger: How Hollywood tried and failed to save a mass killer (angol nyelven). The Sydney Morning Herald , 2014. május 31. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 10.)
  63. ↑ Gell, Aaron: Online Forum For Sexually Frustrated Men Reacts To News That Mass Shooter May Be One Of Their Own. Business Insider , 2014. május 24. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 10.)
  64. ↑ Gilmore, Justin: Incels: The New Politics of Indifference (brit angol nyelven). Centre for Analysis of the Radical Right , 2019. november 11. [2020. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  65. ↑ Howard, Miles: Has Mainstream Misogyny Created Space For The 'Incel Rebellion'? (angol nyelven). WBUR , 2018. május 7. [2018. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  66. ↑ Abcarian, Robin: The idea of an 'incel rebellion' would be laughable if it hadn't already resulted in so many murders. Los Angeles Times , 2018. május 8. [2018. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  67. ↑ a b c d e f g h Incels (Involuntary celibates) (angol nyelven). Anti-Defamation League , 2020. július 30. [2020. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 1.)
  68. ↑ „Elliot Rodger: How misogynist killer became 'incel hero'”, BBC News, 2018. április 26.. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 14.) (brit angol nyelvű) 
  69. ↑ Hailey Branson-Potts, Richard Winton: How Elliot Rodger went from misfit mass murderer to 'saint' for group of misogynists — and suspected Toronto killer. Los Angeles Times , 2018. április 26. [2018. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  70. ↑ a b Gillies, Rob: Man who used van to kill 10 pedestrians in Toronto guilty. The Associated Press , 2021. március 3. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  71. ↑ Pennacchia, Robyn. „'Beta Males' Want To Kill Women Because They Can't Get Laid”, Bust. [2018. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 14.) (brit angol nyelvű) 
  72. ↑ a b c d Barnés, Héctor G.. „De paseo por el infierno sexual: los hombres que se reúnen para insultar a las mujeres”, El Confidencial, 2018. június 3.. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 9.) (spanyol nyelvű) 
  73. ↑ a b c Myers, Fraser: Incels: the ugly truth. Spiked Online , 2018. július 1. [2018. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 17.)
  74. ↑ a b Scaggs, Alexandra: 'Sex redistribution' and the means of reproduction. FT Alphaville , 2018. május 8. [2018. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.) Regisztráció után ingyenesen hozzáférhető
  75. ↑ „For many, sexless lifestyle is not a choice”, Georgia State University, 2001. július 24.. [2018. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. március 28.) 
  76. ↑ „What is the Incel Movement?”, The Week, 2018. április 25.. [2018. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 9.) 
  77. ↑ Guerra, Jennifer: Il vero nemico degli incel è il maschilismo stesso (olasz nyelven). The Vision , 2018. június 1. [2018. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 8.)
  78. ↑ Read, Max: How The Matrix's Red Pill Became the Internet's Delusional Drug of Choice. Vulture , 2019. február 8. (Hozzáférés: 2020. augusztus 16.)
  79. ↑ a b Hodapp, Christa. Men's Rights, Gender, and Social Media. Lanham, Md.: Rowman & Littlefield, xvi. o. (2017). ISBN 978-1-4985-2617-3 
  80. ↑ Zuckerberg, Donna. Not All Dead White Men: Classics and Misogyny in the Digital Age. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 11. o. (2018). ISBN 978-0-674-97555-2. OCLC 1020311558 
  81. ↑ a b c d e The Extremist Medicine Cabinet: A Guide to Online 'Pills'. Anti-Defamation League , 2019. november 6. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  82. ↑ a b Williams, Zoe. „'Raw hatred': why the 'incel' movement targets and terrorises women”, The Guardian , 2018. április 25.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  83. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :25 nevű lábjegyzeteknek
  84. ↑ [10][12][17][32][36][46][51]
  85. ↑ Turner. „Self-hating 'incel' men are the new jihadists”, The Times, 2018. április 28.. [2018. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 9.)  Regisztráció után ingyenesen hozzáférhető
  86. ↑ Haenfler. „How a masculine culture that favors sexual conquests gave us today's 'incels'”, The Conversation, 2018. június 6.. [2018. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 6.) 
  87. ↑ De Smedt Jaki, Tom Sylvia, Maja Gwóźdź, et al. (2019. július 8.). „Online hatred of women in the Incels.me Forum”. Journal of Language Aggression and Conflict 7 (2), 240–268. o. [2019. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1075/jlac.00026.jak. (Hozzáférés: 2021. március 28.) 
  88. ↑ Redazione, Di. „Chi sono gli Incel, i single che odiano le donne come l'attentatore di Toronto”, Esquire, 2018. április 26.. [2019. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.) (olasz nyelvű) 
  89. ↑ Eklund, Henning: Sverige kan vara incel-tätast i världen (svéd nyelven). Göteborgs-Posten , 2020. március 4. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  90. ↑ Denise Donnelly, Elisabeth Burgess, Sally Anderson et al. (2001. november 25.). „Involuntary Celibacy: A life course analysis”. The Journal of Sex Research 38 (2), 159–169. o. [2008. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1080/00224490109552083. (Hozzáférés: 2021. március 28.) 
  91. ↑ Farivar, Masood. „Canada Van Attack Spotlights Online Men's Movement”, Voice of America, 2018. május 3.. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 6.) (angol nyelvű) 
  92. ↑ Beairsto, Bronwyn. „Inside the dark 'incel' world of Toronto's murderous rampage”, Vancouver Courier, 2018. április 24.. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 23.) 
  93. ↑ Kohn, Isabelle: Inside the World of 'Femcels'. MEL Magazine . Dollar Shave Club, 2020. február 10. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
  94. ↑ Horton, Helena. „Reddit bans message board where men blame women for their celibacy”, The Telegraph, 2017. november 9.. [2018. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 23.) (brit angol nyelvű) 
  95. ↑ Jennings, Rebecca. „Incels Categorize Women by Personal Style and Attractiveness”, Racked, 2018. április 28.. [2018. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 23.) 
  96. ↑ Alptraum, Lux. „'Unfuckable' Women Don't Go on Killing Sprees”, Splinter News, 2018. május 3.. [2018. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 23.) 
  97. ↑ a b c d e Kohn, Isabelle: Inside the World of 'Femcels'. MEL Magazine . Dollar Shave Club, 2020. február 10. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
  98. ↑ a b c Mahdawi, Arwa: Why do we only care about incels when they are men?. The Guardian , 2020. február 19. [2020. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
  99. ↑ a b Chester, Nick: Meet the women of the incel movement. Huck , 2019. december 5. [2020. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
  100. ↑ Conti, Allie. „We Asked a Sex Therapist What It's Like to Help An Incel Get Laid”, Vice, 2018. május 11.. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  101. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) allieconti nevű lábjegyzeteknek
  102. ↑ „'Hell-Bent' Shooter Used 3 Guns In LA Fitness Rampage”, WTAE-TV, 2009. augusztus 4.. [2009. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 19.) 
  103. ↑ Michael Hasch, Andrew Conte. „Gunman kills 3, wounds 9, before killing self at Collier fitness club”, Pittsburgh Tribune-Review, Tribune-Review Publishing Company, 2009. augusztus 5.. [2009. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. április 17.) 
  104. ↑ Tatton, Abbi. „Pennsylvania gym shooter described as quiet, studious”, CNN, 2009. augusztus 7.. [2010. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 19.) 
  105. ↑ a b c d Woolf, Nicky. „'PUAhate' and 'ForeverAlone': inside Elliot Rodger's online life”, The Guardian , 2014. május 30.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  106. ↑ Nearly 10 Years Apart, Attacks On Women Have Eerie Similarities. BuzzFeed News , 2018. november 5. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
  107. ↑ Hill, Kashmir. „The Disturbing Internet Footprint Of Santa Barbara Shooter Elliot Rodger”, Forbes, 2014. május 24.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) 
  108. ↑ „Before Brief, Deadly Spree, Trouble Since Age 8”, The New York Times, 2014. június 1.. [2014. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  109. ↑ Dewey, Caitlin. „Inside the 'manosphere' that inspired Santa Barbara shooter Elliot Rodger”, The Washington Post , 2014. május 27.. [2019. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  110. ↑ The International Alt-Right: Fascism for the 21st Century?. Abingdon, Oxon: Routledge, 137. o. (2020). ISBN 978-0-429-62709-5. OCLC 1139373651 
  111. ↑ Wilstein, Matt: What Is Puahate? Elliot Rodger. Mediaite , 2014. május 26. [2020. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  112. ↑ Burleigh, Nina. „Hating Women Was His Disease”, New York Observer, 2014. május 28.. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) 
  113. ↑ Fearnow, Benjamin. „Elliot Rodger's father 'very sad' Toronto van suspect Alek Minassian referenced son”, Newsweek, 2018. április 24.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) 
  114. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Branson-Potts nevű lábjegyzeteknek
  115. ↑ „Oregon Killer Described as Man of Few Words, Except on Topic of Guns”, The New York Times, 2015. október 2.. [2018. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  116. ↑ Nagle, Angela. Kill All Normies: Online Culture Wars From 4Chan And Tumblr To Trump And The Alt-Right. John Hunt Publishing (2017). ISBN 978-1-78535-544-8 
  117. ↑ „Probe in college slayings peers into Web rants and possible religious rage”, The Washington Post , 2015. október 2.. [2018. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  118. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Dewey 2015 nevű lábjegyzeteknek
  119. ↑ Bowman, John. „Warning posted to anonymous forum 4chan before Oregon shooting”, CBC.ca, 2015. október 8.. [2018. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 4.) 
  120. ↑ Theobald, Claire. „Security guard who stomped man to death blames involuntary celibacy”, StarMetro Edmonton, 2018. augusztus 30.. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.) 
  121. ↑ Parsons, Paige. „Security guard who kicked man to death says he was 'involuntarily celibate'”, Edmonton Journal, 2018. augusztus 29.. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.) 
  122. ↑ „The Alt-Right is Killing People”, Southern Poverty Law Center, 2018. február 5.. [2018. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 14.) 
  123. ↑ Social media paints picture of racist 'professional school shooter'. CNN , 2018. február 16. [2020. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 1.)
  124. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Chokshi Apr 2018 nevű lábjegyzeteknek
  125. ↑ „Toronto van attack suspect faces more attempted murder charges”, BBC News, 2018. május 10.. [2018. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 14.) 
  126. ↑ Bowden, John. „Toronto rampage suspect referenced extremist male 'incel' movement”, The Hill, 2018. április 24.. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 24.) 
  127. ↑ Dickson, E. J.: How the Toronto Van Attack Suspect Was Radicalized by Incels. Rolling Stone , 2019. szeptember 27. [2019. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  128. ↑ Toronto van attack: Guilty verdict, but Canada still needs to tackle ideological violence. The Conversation , 2021. március 4. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  129. ↑ a b „Tallahassee Yoga Shooter Was A Far-Right Misogynist Who Railed Against Women And Minorities Online”, BuzzFeed, 2018. november 3.. [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 4.) 
  130. ↑ a b Burlew, Jeff. „Scott Beierle, gunman in Tallahassee yoga studio shooting, remembered as 'really creepy'”, Tallahassee Democrat, 2018. november 3.. [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 4.) 
  131. ↑ North, Anna: How mass shooters practice their hate online. Vox , 2018. november 3. [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 4.)
  132. ↑ Bever, Lindsey. „A man cited his virginity as reason he planned to kill 'as many girls' as he could, police say”, The Washington Post , 2019. január 22.. [2019. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  133. ↑ Jeltsen, Melissa. „Man Arrested For Threatening To Kill 'As Many Girls As I See' On Day Of Women's March”, HuffPost, 2019. január 23.. [2019. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 24.) 
  134. ↑ Giordano, Chiara. „Virgin threatened to 'kill as many girls as I see' because he couldn't get a girlfriend”, 2019. január 23.. [2019. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 24.) 
  135. ↑ Donovan-Smith, Orion. „He pledged to kill 'as many girls as I see' in mass shooting. After second chances, he's going to prison.”, The Washington Post , 2019. május 24.. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  136. ↑ „How Did the Dallas Courthouse Gunman Get Radicalized?”, Texas Monthly, 2019. június 20.. [2019. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 27.) 
  137. ↑ „A Thwarted Dallas Shooting goes Viral”, Los Angeles Times, 2009. június 18.. [2019. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 27.) 
  138. ↑ „Inspired by Dallas courthouse shooter, Air Force base circulates 'incel' warning signs”, The Dallas Morning News, 2019. június 22.. [2019. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 27.) 
  139. ↑ a b Bostock, Bill: The mass shooter who killed 9 in Germany published a racist manifesto where he identified as an incel and accused Trump of stealing his populist slogans. Insider , 2020. február 20. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  140. ↑ Steinbuch, Yaron: German gunman who killed 9 posted manifesto calling for genocide (angol nyelven). New York Post , 2020. február 20. [2020. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  141. ↑ Jörg Köpke, Jan Sternberg: Terror in Hanau: Die kranke rassistische Gedankenwelt des Tobias R. (német nyelven). RedaktionsNetzwerk Deutschland, 2020. február 20. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  142. ↑ Eliott C. McLaughlin, Andy=Rose, Konstantin Toropin. „Suspect in Arizona shooting wanted to target couples, prosecutor says”, CNN, 2020. május 21.. [2020. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 22.) 
  143. ↑ Villarreal, Daniel. „Westgate Shooting Suspect Was an 'Incel' Who Wanted to Kill Couples, Prosecutor Alleges”, Newsweek, 2020. május 21.. [2020. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 22.) 
  144. ↑ Man's hand blown off; note references violence against women. The Associated Press , 2020. június 6. [2020. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  145. ↑ Neumeister, Larry: 'Incel' teen held without bail on federal bomb threat charge. The Associated Press , 2021. április 14. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
  146. ↑ Jacobs, Shayna. „'Incel' devotee in New York terrorized Manhattan diners with bomb hoax and pepper-sprayed several victims, feds say”, The Washington Post , 2021. április 14. 
  147. ↑ Diaz, Jaclyn. „Police Foiled An Ohio Incel's Plot To Kill Women In A Mass Shooting, Prosecutors Say”, 2021. július 22. (Hozzáférés: 2021. július 22.) 
  148. ↑ Cain, Patrick. „Expert traces link between violent online alt-right fantasies and real-world attacks”, Global News, 2018. április 27.. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  149. ↑ Rogers, Brook A.. „The online 'incel' culture is real – and dangerous”, New York Post, 2018. április 27.. [2018. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. december 27.) 
  150. ↑ Burton, Tara Isabella. „We're talking about "sex robots" now. We've been here before.”, Vox, 2018. május 4.. [2018. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
  151. ↑ Douthat, Ross: The Redistribution of Sex. The New York Times , 2018. május 2. [2020. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  152. ↑ Donegan, Moira: Actually We Don't Owe You Sex, and We Never Will (amerikai angol nyelven). Cosmopolitan , 2018. május 4. [2020. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  153. ↑ Cole, Samantha: 'Redistributing Sex' Is a Toxic Conversation About Toxic People (angol nyelven). Vice , 2018. május 3. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  154. ↑ Cook, Jesselyn. „From Nazis To Incels: How One Tech Company Helps Hate Groups Thrive”, HuffPost, 2018. július 25.. [2018. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Incel&oldid=27587378”