Kubinyi András

Kubinyi András
Született	1929. január 28. Budapest
Elhunyt	2007. november 9. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár
MTMT
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinyi András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kubinyi András (Budapest, 1929. január 28. – Budapest, 2007. november 9.) magyar történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

A nemesi származású felsőkubinyi és deményfalvi Kubinyi család leszármazottja. A Kubinyi család első említése 1288-ból maradt fenn. A család Ete nevű ősétől származik a família deménfalvi ága. Ennek ismert alakja volt Máté, (1497-1535) a család nyolcadik nemzedékének tagja. Kubinyi András volt a család deménfalvi ágának utolsó tagja.^[1]

Kubinyi András édesapja dr. Kubinyi Aladár (1893-1970)^[2][3] ügyvéd és édesanyja Oszvald Margit volt. Apai nagyszülei a felvidéki Várgedén laktak: nagyapja Kubinyi Ferenc (1848-1919) gömör-kishonti tiszti főügyész^[4] és nagyanyja deménfalvi Kubinyi Gizella (1855-?) volt.^[2]

1947-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1947–1948-ban az Eötvös Kollégium tagja volt. Mesterei Kosáry Domokos, Kumorovitz L. Bernát és Léderer Emma voltak. 1951-ben szerzett középiskolai tanári diplomát az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott intézményben.

Diplomájának megszerzése után Békéscsabán kapott általános iskolai tanári állást, majd 1952-től a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott levéltárosként. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához került munkatársi rangban. 1969-ben az osztály vezetésével bízták meg.

1978-ban távozott a múzeumból és elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészeti tanszékének ajánlatát, ahol egyetemi docensként kezdett el oktatni. A tanszéken már 1963 óta tartott órákat. 1988-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Mócsy András 1987-ben bekövetkezett halála után az újonnan megalakult középkori és kora újkori régészeti tanszéken oktatott. 1990-ben vette át a tanszék vezetését, amelyet 1994-ig tartott meg. 1999-ben nyugdíjba vonult, majd 2001-ben professor emeritus címet kapott. Ezenkívül 1995 és 1998 között a Miskolci Egyetem történeti tanszékén volt egyetemi tanár.

1970-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, a Régészeti Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak lett tagja, utóbbinak alelnöke is volt. 1990-ig a középkori régészeti albizottság, 1990-től haláláig az egyháztörténeti albizottság elnöke volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. Rendes taggá választása után pár hónappal hunyt el.

Fő kutatási területe a Mátyás-, illetve Jagelló-kori Magyarország, a középkori várostörténet, valamint a mindennapi élet és az anyagi kultúra története.

A prozopográfia (az életrajz-összevetésből való következtetéslevonás) alkalmazásának egyik fő propagálója volt, maga is használta a módszert a középkor közéleti (politikai, egyházi, városi) vezetőinek életrajza tekintetében. Várostörténeti kutatásaiban felállított és kidolgozott egy úgynevezett „centralitásipont-rendszert”, amelyet az összehasonlító vizsgálatoknál alkalmaznak. Ennek segítségével kvantitatív (mennyiségi) elemzés is elvégezhető.

A középkori várostörténet és a Mátyás-kori Magyarország neves kutatója, több tanulmányban is annak a lehetőségéről írt, hogy Mátyás király családja román eredetű lehetett.^[5][6]

• Pro civitate Austriae (1992)
• Szűcs Jenő-díj (1997)
• Eötvös József-koszorú (1999)
• a Miskolci Egyetem díszdoktora (1999)
• Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2001)

Kubinyi András özvegye, Valter Ilona és munkatársai 2008-ban létrehozták a Kubinyi András Középkortudományi Alapítványt, melynek célja Kubinyi emlékének ápolása, és a professzor történettudomány iránti elhivatottságának továbbörökítése. Az alapítvány emléktáblát állíttatott abban a XI. kerületi házban, ahol Kubinyi lakott és Kubinyi András-díj, valamint ifjúsági díj néven elismerő díjat alapított, melyre minden évben pályázhatnak a publikációt megjelentető középkortörténészek.^[7]

Emlékét őrzi a 2011 júniusában a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megalakult, az intézmény történész hallgatói tudományos munkásságának elősegítését célul kitűző Kubinyi András Történész Műhely is.^[8]

• Die Anfänge Ofens (1972)
• Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1973)
• Magyarország története 1301–1526 (Engel Pállal és Kristó Gyulával, 1998)
• König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Ungarn (1998)
• Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreichs in Ostmitteleuropa 1458–1490 (1999)
• Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (1999)
• Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén (2000)
• Mátyás király (2001)
• Nándorfehérvártól Mohácsig: A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete (2007)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 754–755. o.
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Publikációs listája
• Dezső Tamás nekrológja az ELTE BTK honlapján
• Turul 2007 80/3, 98-100.
• 2007 Levéltári Szemle 57/4, 93-94.
• Kubinyi András: Miért lettem a középkor kutatója? In: Korall 21–22. (2005) 218-244. Online hozzáférés
• ↑ E. Kovács 2008: E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. Budapest: Corvina. 2008. = Mindennapi történelem, ISBN 978 963 13 5767 7  

• "Es tu scholaris" Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára(MEK)