Gábor József (operaénekes)

Ez a szócikk a színészről, énekesről szól. Hasonló címmel lásd még: Gábor József (egyértelműsítő lap).

Gábor József
Kossak József felvétele
Született	Gráber József István 1879. október 15. Balassagyarmat
Elhunyt	1929. május 14. (49 évesen)
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Magaziner Renée (h. 1907–1929)
Foglalkozása	operaénekes színész rendező fordító
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1899)
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (5B parcella, 11. sor, 15. sírhely)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gábor József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gábor József, 1901-ig Gráber József István (Balassagyarmat, 1879. október 15.^[1] – Illéspuszta (Balassagyarmat határában), 1929. május 14.)^[2] énekes (tenor), rendező, színész, műfordító.

Gráber Károly trencséni születésű, izraelita vallású, királyi járásbírósági végrehajtó és Schmidt Gizella fia. Tizenhét éves korában beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, majd 1899 júliusában a Vígszínház tagja lett, ahol ez év szeptember 4-én mutatkozott be A férj vadászni jár című vígjáték Gontrand szerepében. Sikeres volt vígjátéki színészként, azonban nemsokára énekessé képezte ki magát és elszerződött a Népszínházhoz, ahol ekkor Porzsolt Kálmán volt az igazgató. Itt a többi közt Eisensteint énekelte A denevérben, Parist a Szép Helénában, Pálmay Ilka oldalán. 190 szeptemberében elszerződött az Operaházhoz, lírai tenoristának. De hamarosan elutazott Olaszországba tanulmányútra, majd Berlinbe ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a Pesti Naplóba. 1913-ban hazatért, s nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzikalitásával mind lírai, mind Wagner-szerepekben. 1916-ban állandó vendégként leszerződött a Vígszínházhoz. 1925 júliusában az Operaház rendezője lett. Parsifáltól, Tannhäusertől, a Nürnbergi mesterdalnokok Dávidjától lefelé mindent énekelt. Amikor 1922-ben az Operaház olyan anyagi bajokkal küzdött, hogy sehonnan sem tudta fedezni veszteségeit, akkor Gábor nyakába vette a várost, és mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az Operaház barátainak társaságát és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az intézményt. Egy sereg embert megmentett a B-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak. Gábor József tökéletesen tudott olaszul. Műfordító is volt; ő fordította le Lengyel Menyhért Taifun című drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.

Felesége Magaziner Renée (1884–1941) volt, Magaziner Dávid és Büchler Ilona lánya, akivel 1907. július 16-án Budapesten kötött házasságot.^[3] Gyermekük Gábor Zsuzsanna (1909–1985), férjezett Steiner Ferencné.

Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.

• ifj. Johann Strauss: A denevér – Eisenstein
• W. A. Mozart: Szöktetés a szerájból – Pedrillo
• Richard Wagner: Tannhäuser – címszerep
• Giacomo Puccini: Bohémélet – Rodolfó
• Richard Wagner: A Rajna kincse – Loge
• Richard Strauss: Salome – Heródes

• Sztravinszkij: Petruska (1926, bem.)

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. II. kötet (Favartné – Komjáti Ferenc). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 89. o.  

• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 302. o.  Online elérés
• Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2  
• Tolnai új világlexikona. Budapest, Tolnai, 1926-1933.
• Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
• (szerk.) Bálint Zoltán – Balla Antal – Balassa József: Világlexikon. A tudás egyeteme. Budapest: Enciklopédia Rt. 1925.