Forgách Zsigmond
| Forgách Zsigmond | |
 | |
| a Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1606. július 15. – 1608 novembere | |
| Előd | Báthori István |
| Utód | Drugeth Bálint |
| A Magyar Királyság tárnokmestere | |
| Hivatali idő 1608 – 1610 | |
| Előd | Erdődy Tamás |
| Utód | Draskovich János |
| a Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1610. január 24. – 1618. május 11. | |
| Előd | Drugeth Bálint |
| Utód | Drugeth György |
| a Magyar Királyság nádora | |
| Hivatali idő 1618. május 16. – 1621. június 23. | |
| Előd | Thurzó György |
| Utód | Thurzó Szaniszló |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | 1621. június 23. (55-56 évesen) Nagyszombat |
| Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
| Szülei | Forgách Simon Pemfflinger Orsolya |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Vallás | római katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Forgách Zsigmond témájú médiaállományokat. | |
Ghymesi és gácsi gróf Forgách Zsigmond (1565 – Nagyszombat, 1621. június 23. vagy 30.) Magyarország nádora.
Élete
[szerkesztés]Az ősrégi nemesi származású Forgách család sarja. A Hontpázmány nemzetségből származó Ghymesi és gácsi grófi család gácsi ágából származott. Apja Forgách Simon báró, főpohárnok, anyja Pemfflinger Orsolya volt, Testvérei közül ő volt a legidősebb. Zsigmond lett később a gácsi ág fenntartója és ő építtette fel újra Gács várát is. Házasságával jelentős mértékben gyarapította birtokait. Első felesége Losonczy Anna volt (1589-ben), majd az ő halála után vette el Thurzó György lánytestvérét, Zsuzsannát 1598-ban.
Míg testvére, IV. Ferenc egyházi pályán emelkedett a legmagasabb fokra, addig Zsigmond világi úton törekedett mind magasabbra. 1583-ban apródként kezdte meg pályafutását Báthori István udvarában. Urát Lengyelországba is elkísérte, majd annak halálát követően tért haza. 1599-ben már királyi tanácsos, 1603-ig protestáns, ekkor Pázmány Péter hatására katolizált.
1604-ben főpohárnokmester, 1606-ban országbíró, 1611-ben Felső-Magyarország főkapitánya, Sáros, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja lett.
1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen.[2]
1618. május 16-ától nádor, 1619-ben színleg a győzelmesen előnyomuló Bethlen Gábor mellé állt, de összeköttetésben maradt II. Ferdinánddal is, majd nyíltan átpártolt hozzá.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.
Források és irodalom
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Bártfai Szabó László: A Hunt-Pázmán nemzetségbeli Forgách család története (Esztergom, 1910)
- Tusor Péter 2011: Forgách Zsigmond katolizálása. In: M. Imre, Sz. Oláh, G. T. Fazakas, O. Száraz (eds): Eruditio, Virtuset Constantia – Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére. Debrecen, 640–645.
- Vörös Péter: Forgách Zsigmond erdélyi expedíciója 1611-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 124. évf., 2011/3. sz., ISSN 0017-6540
