Etióp polgárháború

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Etióp polgárháború
Dátum	1974 – 1991
Helyszín	Északkelet-Afrika
Eredmény	Derg bukása
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Etióp Népi Forradalmi Párt, Össz-etiópiai Szocialista Mozgalom, Tigrinya Népi Felszabadító Front, Eritreai Népi Felszabadító Front, Oromo Felszabadító Front, Nyugat-szomáli Felszabadító Front, Eritreai Felszabadító Front, Afari Felszabadító Front, Etióp Demokratikus Unió, Ogadeni Nemzeti Felszabadító Front Derg, Kuba (1987-1991)
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Meles Zenawi, Tamirat Layne, Issaias Afewerki Mengisztu Hailé Mariam
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
250 000 halott
A Wikimédia Commons tartalmaz Etióp polgárháború témájú médiaállományokat.

Az etióp polgárháború fegyveres konfliktus volt Etiópiában, mely a marxista Derg-nek (katonatisztek egy csoportjának) Hailé Szelasszié császár elleni államcsínyével kezdődött 1974-ben, és az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Front koalíciós kormányának 1991-es hatalomra jutásáig tartott.

1974. szeptember 12-én kommunista katonatisztek egy csoportja (a Derg) államcsínnyel megbuktatta Hailé Szelasszié császárt és átvette a hatalmat. A császárságot 1975 márciusában törölték el, mivel a császár fia, Asfaw Wossen koronaherceg megtagadta a Londonból való visszatérést. A császári család Etiópiában lévő tagjait bebörtönözték, amely 1975-ben Hailé Szelasszié és 1977-ben lánya, Iyigayehu halálát okozta. A túlélő nők 1988-ban, a férfiak 1989-ben szabadultak.

A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett Derg 1975 és 1977 között sorban leszámolt ellenfeleivel, melyek közül a legnagyobb erőt a szintén marxista Etióp Népi Forradalmi Párt, az Eritrea elszakadásáért már régóta küzdő Eritreai Népi Felszabadítási Front és a monarchia híveit tömörítő Etióp Demokratikus Unió képviselték. Mindkét oldal gyakran alkalmazott brutális erőszakot, kínzásokat, bírói ítélet nélküli bebörtönzést, így ez az időszak az etióp vörös- és fehérterror korszaka volt.

1977-78-ban az Ogaden tartomány elszakadásáért küzdő Nyugat-Szomália Felszabadítási Front Szomália segítségével jelentős területeket foglalt el az ország keleti felében, melyet a Derg csak jelentős szovjet és kubai segítséggel tudott visszaszerezni. (Ogadeni háború)

Etiópia a kommunista blokk legközelebbi afrikai szövetségesévé vált és az egyik legerősebb afrikai hadsereget mondhatta magáénak.

A következő évtizedben a Derg komoly gazdasági nehézséggel, éhínséggel (1984-85) nézett szembe, de tovább harcolt az eritreai felkelők ellen, több nagyszabású hadműveletet (Shiraro, Lash, Vörös Csillag, Adua) is indított ellenük. Az Afabet melletti csatában 1988 márciusában a felkelők fontos győzelmet arattak, majd Rama, Adua, Seleh Leha és Shire felé indítottak támadást a kormánycsapatok ellen. Végül a Shire melletti csatában döntő győzelmet arattak (1989. február 15-19.), és a Derg erői visszavonultak.

Az 1980-as évek közepétől a Derg próbált megújulni, átalakult Etióp Munkáspárttá, de a tigrinyai és eritreai felkelők győzelmei után különböző ellenfelei összefogtak egymással, megalapítva az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Frontot. 1991-ben elfoglalták a fővárost, Addisz-Abebát, Mengisztu pedig a végsőkig tartó harc helyett Zimbabwébe menekült. A Derg és az Etióp Munkáspárt számos vezetőjét letartóztatták. A szövetségre lépett szervezetek Meles Zenawi vezetésével ideiglenes koalíciós kormányt alapítottak, majd megindult az ország demokratikus átalakítása.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethiopian Civil War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történelem (1945-1995), III. kötet, Korona Kiadó, Budapest, é. n.
• A Beszélő cikke
• Global Security cikke (angolul)