Erdőrét

	Erdőrét (Poluvsie)
	; Erdőrét zászlaja
	; Erdőrét zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Privigyei
Rang	község
Első írásos említés	1358
Polgármester	Martin Šujan
Irányítószám	972 16 (pošta Pravenec)
Körzethívószám	046
Forgalmi rendszám	PD
	Népesség
Teljes népesség	535 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	279 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	310 m
Terület	2,16 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 50′ 42″, k. h. 18° 38′ 28″48.845000°N 18.641111°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 42″, k. h. 18° 38′ 28″48.845000°N 18.641111°E
	Erdőrét weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőrét témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Erdőrét (1899-ig Pollusz, szlovákul Poluvsie) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése

Privigyétől 8 km-re északra fekszik.

Története

1358-ban említik először, ebben az évben alapította Petrik privigyei bíró a német jog alapján. 1583-ban „Polusy” alakban tűnik fel az írott forrásokban. Privigye városához tartozott, majd a 16. században a bajmóci váruradalom része lett. 1675-ben 13 családban 54 lakos élt a településen. 1715-ben 12 adózó háztartása volt. 1753-ban a faluban molnár és kovács működött. 1787-ben 20 háza volt 139 lakossal.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLUSZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bajmóczhoz egy mértföldnyire, határja középszerű, réttyei jók, legelője elég, második osztálybéli.”^[2]

1828-ban 27 házában 189 lakos élt, akik mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A faluban fűrészmalom is üzemelt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polusz, tót falu, Nyitra vgyében, Brezány fil., 189 kath. lak. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Privigye.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Pollusz, nyitravölgyi tót község, Német-Prónától délre, 219 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nedozser, táviró- és vasúti állomás Privigye. A községben csak kápolna van, mely 1890-ben épült. Földesurai a Pálffyak voltak. 1583-ban már Bajmócz várának tartozéka volt.”^[4]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 324, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 564 lakosából 553 szlovák volt.

2011-ben 603 lakosából 579 szlovák volt.

2021-ben 535 lakosából 510 (+2) szlovák, 1 (+1) magyar, 6 (+2) egyéb és 18 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. március 10.)
↑ ma7.sk

További információk

Ez a szlovákiai Trencséni kerület-beli településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. március 10.)

[5] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]