Elefántmadár-félék

Elefántmadár-félék
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt; Kihalás ideje: 16. század;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Öregrend:	Futómadár-szabásúak (Paleognathae);
Rend:	Struccalakúak (Struthioniformes);
Család:	Aepyornithidae; Bonaparte, 1853
Nemek
	Aepyornis; Mullerornis; Vorombe;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Elefántmadár-félék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántmadár-félék témájú kategóriát.

Az elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak. A madarak osztályában, a struccalakúak (Struthioniformes) rendjén belül az elefántmadár-félék (Aepyornithidae) családját alkották.

Leírásuk

A lila színnel jelölt *Aepyornis maximus* és az ember méretének összehasonlítása

Tojások a londoni Grant Museum of Zoology-ban. Balról jobbra: **elefántmadár** *(Aepyornis maximus)* és strucc *(Struthio camelus)*

Az elefántmadarak adták a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarakat. Az Aepyornis maximus faj magassága elérte a 3 métert, tömege a 350–500 kg-ot.^[1]^[2]^[3]^[4] Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 cm-t, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak.

Az elefántmadarakat csak töredékes csontjaik alapján ismerjük. Az mindenesetre a csontjaikból kiderül, hogy robusztus madarak voltak, hosszú nyakkal és kis fejjel.

Minden bizonnyal növényevők voltak.

Fajaik

Az Aepyornithidae családban az alábbi nemeket és fajokat írták le:

Nem: Aepyornis I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851
- Aepyornis gracilis Monnier, 1913
- Aepyornis hildebrandti Burckhardt, 1893
  - =Aepyornis mulleri A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Aepyornis maximus I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851
  - =Aepyornis modestus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1869
  - =Aepyornis ingens A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
  - =Aepyornis titan Andrews, 1894
- Aepyornis medius A. Milne-Edwards & Grandidier, 1866
  - =Aepyornis grandidieri Rowley, 1867
  - =Aepyornis cursor A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
  - =Aepyornis lentus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
Nem: Mullerornis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis agilis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis betsilei A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis grandis Lamberton, 1934
- Mullerornis rudis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
Nem: Vorombe Hansford & Turvey 2018
- Vorombe titan Hansford & Turvey 2018

Az ősi röpképtelen madarak távolabbi rokonai a struccalakúak rendjének többi családjához tartozó néhány máig fennmaradt madárfaj az egykori Gondwana maradványain: Afrikában a struccfélék, Dél-Amerikában a nandufélék, Ausztráliában az emufélék, Új-Guinea szigetén a kazuárfélék, Új-Zéland szigetein a kivifélék és a kihalt moafélék.

Röpképtelen óriásmadarak azonban nem csak a struccok rokonságában, hanem más csoportokban is léteztek. A neogén idején élt dél-amerikai, ragadozó gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a ma is élő kígyászdarufélék rokonai voltak.

Történetük

Elefántmadár-tojás, Magyar Természettudományi Múzeum

Az elefántmadarak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már őseik sem voltak képesek repülni, ellentétben például a Mauritius-szigeti dodóval, amelynek ősei a szárnyaik segítségével érkeztek Mauritius szigetére és a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket. A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek. Így ezen madarak virágkora a harmadidőszak (tercier) volt, ekkor minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).

Az elefántmadarak ősei Afrikából származtak. A kontinensről időközben kipusztultak, Madagaszkár szigetén viszont azért maradhattak fenn, mert az már a mezozoikum vége óta gyakorlatilag elszigetelődött a nagy szárazföldektől: a sziget a jura során vált el Gondwanától (Nagy Déli Kontinens) és a kréta alatt pedig az indiai szubkontinenstől. Ettől fogva a hatalmas sziget állatvilága más földrészektől elszigetelten fejlődött: új állatfajok csak a levegőből vagy a vízen keresztül települhettek be.

Kihalásuk

Kihalásuk (Madagaszkár néhány más állatfajával egyetemben) nem sokkal a mai malgasok őseinek betelepülése után következett be, mintegy 1000-1500 évvel ezelőtt (ld. pleisztocén megafauna). Nagyon valószínű, hogy a bennszülöttek vadászták a madarakat és tojásaikból tárolóedényeket készítettek. Az arab hajósok talán még találkozhattak egy-két példánnyal: valószínűleg az elefántmadarak adták az ihletet a Szindbád-legendák „rok madarához”. Az elefántmadár kifejezés pedig feltehetően az arab hajósokon keresztül Marco Polótól származik. Mikor az első európai hajósok kikötöttek a szigeten (15-16. század), már biztosan nem léteztek.

Jegyzetek

↑ Davies, S. J. J. F. (2003)
↑ (1998) „All-time giants: the largest animals and their problems”. Palaeontology 41 (6), 1231–1245. o.
↑ Anderson, J. F., Rahn, H., & Prange, H. D. (1979). Scaling of supportive tissue mass. Quarterly Review of Biology, 139-148.
↑ Alvarenga, H. M., & Höfling, E. (2003). Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia (São Paulo), 43(4), 55-91.

Források

Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Davies-1] Davies, S. J. J. F. (2003)

[2] (1998) „All-time giants: the largest animals and their problems”. Palaeontology 41 (6), 1231–1245. o.

[Anderson-3] Anderson, J. F., Rahn, H., & Prange, H. D. (1979). Scaling of supportive tissue mass. Quarterly Review of Biology, 139-148.

[4] Alvarenga, H. M., & Höfling, E. (2003). Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia (São Paulo), 43(4), 55-91.

[1]

[2]

[3]

[4]